Elcsatolt ősz; Visszatekert ember

Elcsatolt ősz

(1918)

„éjfél utáni nyelv üti föl táborát”
Kányádi Sándor

Annyira északi vagyok: leesem a térképről.

Itt van a Nyár-Nyakazó,
azt hittük, ez csak szó,
de inkább szódöntő.
Az eső elmossa a Holdat.
Hidegfrontkatonák jönnek.
Lefolyik az égről a jövő.

A Hűlés szekerén robogok,
robogok a nemtudom-ba.
Őszítő éjszaka.

Elcsatolt erő.
Erdő helyett erőd: bezárja magát a család.
Egy elcsatolt őszre emlékezem.
Elcsatangolt ősz. És most visszatér.

1918: úgy agyonvernélek.
Én vagyok az ősz?
Elcsatangolt őz.

Demencia cukrával beszórt,
jégédes Felvidék!
Északi sziklák. Szikláim.
Kővé vált cukrok.
Már ét a nyelvem, nem tej.

A régi szalonszekrény-holmi: kilopva.
Nem viszik a talált tárgyak osztályára.
Letegeztek, mert más a nyelvem,
mert régebb óta vagyok itt.
Országot szopnak a szélben,
mint egy fagylaltot, a pálcikás Leót.
Szipkája van a szavaknak, vagy szopókája,
csak nem mindenki látja.

Észak az, ami nem olvad el.
A szíved az, ami beolvad, ha meglopod magad.
Cukor: soha nem jár le a szavatossága, a szava.
A kalapja. Nem jár el a szája.

Mi maradt?
Sminkelés sötétben.
Áldozathibáztatás.

Visszatekert ember

„Szabadság, szerelem. / A többit vihetitek”
Tóth Erzsébet

„Budán lakni világnézet”
Márai Sándor

Hintenek, de nem sóval.
Nem is tanulsággal.
Jön a gonosz busz a sztrádán.
Kivilágítják belőle a jót.
Kifolynak a színek, lefut vagy kiég a szem,
sötét van, de a budai hegyekre nem tud feljönni,
innen lefolyik a rossz.
Na persze.
Szembenézz, ne szerteszét.
Épp szétesnek a hegyek drágaköveikre.
Te drága tő, ültess el.

Szeptember: Még a nyárnak jelent.
Október: Pakolnak a színek.
November: Felkopik a fák álla.
Már 40 évem kerül fel a táblára.
Lefő a színes kávé. Ez a célzóvizem.

Mért nem én vezetem a Tárgyalkotó tanszéket?
Rád a talált tárgyak osztályát bíznák.
De hát azt én találtam fel.

Egy márványasztalt nézek: kőerdőket vágtak ki érte.
Hiányzik a magázódás.
Miért nem volt több bonbon?
Nem hiszek már senkinek.
Minek volt a neve: Aranyszínes?
Miért lettünk 100 éve megszállva?
Miért megyünk Bobbal a túrára?

Miért nem tudtam az óraszobáról?
Talán ott tekertek vissza engem is.
Az elmémről leválik egy gerezd.
De lehet, hogy ez a tied.
Egy vérből valók vagyunk, te meg mi.

Szabadság? Szerelem?
A világ sírköve alatt is: kérek még.