Egy asszony igyekszik át
az erdőn, hátát rőzse
nyomja, lassan ballag.
Még a messzeség homálya
rejti el a völgyben a falut.
Csönd van, és áldoz a hold.
Fák templom-íve felette.
Lába minden lépésnél
legyezőket szór a homokból.
Az otthon fénykörébe tart.
Minden csöppnyi házban
pisla fény, az alkony hű barátja.
Nagyanyám ajtót nyit, s korommal
lehelt lámpája izzik asztalán.