Nem lehet majd eloltani

A térképen a pontot, ahol megpihentünk, egy
árnyalattal sötétebb barnával jelölik. Korábban azt
hittem, ez a tengerszinttel függ össze.

A mértani közepe ez a tájnak. Itt bántja magát
legjobban a dombság. Ütései nyomán kék, sárga
növények fakadnak. A maradék pára zölddé
olvasztja a zúzódásokat.

A néptelen iskola udvarán a salakos focipályát
fölveri a kórók hada. Labdarózsák száradó szirmai
együtt rozsdásodnak az ott felejtett biciklivel.

Valaha vér is lehetett itt. A haldokló fákon
dörömbölő fakopáncs fartájéka és alsó farokfedői
őrzik még a színt.

Valaha eshetett is. Felázott, majd csonttá
keményedett plakátok hullámai hirdetik a
dulakodásba fulladt falunapok vigasságait.

A völgy mesterségesen telt meg velünk. Az állandó
napsütés rideggé tette a tófóliát, s a kitöredezett
lékeken elszivárgott az élő vidék.

A gyűjtőlencse alatt egy pontban füstölni kezd a
naptár. Körülnézek, de víz sehol, a porral, ami itt
maradt, ezt nem lehet majd eloltani.