Understatement

Szilasi Lászlónak

Zúg a fejem. Visszhangos szoba.
Összecsúszott tegnappal a ma.
Időtömbök közé szorult szívem
dadogó idegen.

Teszek-veszek. Acélozom magam.Vágyam megzabolázom. Már, ha van.
Hát persze, van. Mint rossz lemez, akad.
Költő, zabolázd bolond vágyadat!

„Költő.” Lelkemre balzsam, muzsika.
Bár volna múzsacsókos homloka
szegény visszhangos, zúgó fejem éke.
Bár volnék úgy valaki büszkesége,

hogy jóérzése engem töltsön el.
Rajongó elme versben énekel,
és szótagokat kottáz magyarul.

Szív elszorul, gyógyszer gurul, balról csillag, jobbról turul,ennél akármi jobban hangzana.

Múltam dicső, masszív a ma,
várakozáson aluli jövő,
mintha elakadt volna az idő szava.