jól éltek ti itt
nagyon jól
és azt hiszitek hogy ez jár nektek
ahogy jár a buszotok
kivilágítva
üresen lassít a megállókban
nincs ott senki
itt nem vár senki buszra
semmire
felszállok én
nem is kell megállnia
lassítania se
elfoglalom az összes ülő- és állóhelyet
és én fogok leszállni mindenütt
én vagyok kicsapódó ablakod
én vagyok a szél
lefújom asztalodról a kiszóródott porcukrot
a cukortartóból ami még benne van
temetkezési előtakarékosságod
az életre költöm
ti már eleget rontottatok a világon
most mi következünk
nézz rám
szép vagyok és termékeny
honfoglaló
nem munkavállaló
mama meddő
gyermeke
méhének sivatagából
mi születünk
impotencia papa fiai és lányai
elhalt spermái helyett
mi spriccelünk ki
megölt magzatjaitok
sehol sincs sírjából
mi támadunk föl
megölöm
az óljaidban visító kereszteket
és igazi templomokat építek számodra
jobb is lesz neked úgy
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
