A gesztenye gömbölyödésén méri a nyár múlását.
Kitől kapott felhatalmazást, aki folyton folyvást Istenre
hivatkozik?
Az ágak közé biciklizik, hadd simítsanak végig arcán a
szomorúfűz levelei.
„Álmomban évtizedekkel később ért hozzám az átadás;
már nem tudtam levenni a labdát.”
Ezen az állomáson szállt vonatra, hogy megérkezzen
hozzád; integetsz a hajdani lánynak.
Mintha szerelembe vihetné, úgy gombolja be kockás
ingét.
Valaki más életéből ér utol a zápor.
Életemen túlra
„Nem ismertem rá; eltakarta az öregség.”
Közömbös maradt kincsekkel teli rakományok láttán,
semmi sem ér föl mindahhoz, amit ő kapott a nőktől.
Időzz el egy megfáradt kéz szépségén; évtizedről
évtizedre.
„Már alig emlékszem arra a valakire, aki a vasútállomás
pénztáránál, a kérdésre, hogy meddig kéri a jegyet,
azt felelte: reggelig.”
A júliusi délutánban egy vörösbegy egészíti ki Vivaldi
nyarát.
Valaki életemen túlra vitt álmomban. Értetlenkedtem,
aztán vigasztalón felötlött: hamarosan találkozom Deák
Lacival.
Fut az időből, ki, egy másik időbe.
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
