Máj hagymalekvárral

– pillanatképek –

1.

Gyerekzsivaj hasogatja a teret és a fület,
zsúrt tartanak az utca legelején, az emeletes,
márványkorlátos háznál. Lenyírt gyep,
katonásan sorakozó városi terepjárók,
elkényeztetett anyukák és kölykök:
életidegenül affektálnak, miközben
tortadobálást játszanak egymással
és a szomszédság idegeivel.
A kóbor kutyák az ingyenfalatok dacára
szélesebb ívben kerülik ki a környéket,
jobb az üres gyomor, mint a nagy pofa,
ne nyúljon ki a kéz, s így nem lendül a láb sem.

Megcsinált idomok és pózok, túlzó készülődés,
fülsértő locsogás száll a sövényen keresztül,
fotózásra csődül össze a vendégsereg,
tölt a vaku, megáll a kép – atomvillanás.

2.

Szemben Szabóék laknak, kettecskén,
miután csemetéik – alacsonyan bár, de – kirepültek.
Szerény, átlagos háztartás, nyárspolgári élet,
a családfő szeméből azért minduntalan
előtűnik egy megfoghatatlan különc sunyiság.

A televíziójuk kemény szado-mazo pornót sugároz,
mielőtt a hagymalekvár szétkenődik rajta.

3.

Mint a húrról félrecsúszó ujj egy gitáresten,
forró kád illatos vízben a kihúzott dugó.
Akár a régóta vágyott cipő, melynek sért a sarka,
s a szélvédőn a madárszar autómosás után.
A második legszebbet tudni magunk mellett,
vagy az elsőnél lenni örök második.

Magasabb szinteken sem történik ez másképp.

4.

Amióta nincsenek padok a porták előtt,
a tisztességben megőszült vénasszonyok
a lugasokban húzzák meg magukat
pletykálkodás közben. Lassan mindenkit
elkap a gépszíj, sorra kerülnek
Szabóék, Kelemenék hárommal felettük,
még az a szerencsétlen Ágnes is
egy faluval és pár évtizeddel korábbról.

Majd egyszeriben megfagy a szó a levegőben,
és mivel súlya van, le is hull a földre.

5.

Kelemenékről kevés az infó, de hát gyanúsabb,
ami nem gyanús, zavaró, ami túl csendes.
Ők takarítják a mocskot újgazdagék után,
de a lassan forró bosszúra már nem lesz idejük.