×

Szávai Ilona: Az egyke

Laik Eszter

2018 // 07-08

A PONT Kiadó társadalomtudományi-pszichológiai témájú kötetei között egy különleges fejezetet nyit Az egyke című munka, amely talán valóban nyitó fejezete lehet egy szélesebb körű társadalmi vitának vagy újabb tanulmányok sorának. „Társak a testvériségben” – szól a bevezető címe, amely azt sugallja: nem csupán a vér szerinti testvérség fogalmában merül ki a testvériség. Ilyesfajta testvéries szellemi közegben és annak jegyében született ez a könyv, amely közösségi alapon gondolkodik az egykézés jelenségéről is: családi, társadalmi, nemzeti és nemzetközi szinten. Voltaképpen kényes kérdés: magánügy vagy közügy-e az egykézés? Szávai Ilona válasza a könyv végére egyértelmű: az ok-okozati összefüggések és egymásra hatások nem választhatók szét.

Ami Az egyke című kötetet kiemeli a témában született tudományos publikációk sorából, az a szöveg személyessége: a szerző és családja saját vallomással nyitja a kötetet. Az önfeltárást (is) vállaló megnyilatkozás azt hivatott közvetíteni: már maga az „egyke” bélyeg sem egzakt megnevezése egy társadalmi jelenségnek, hiszen ahány élet, annyiféle döntés – vagy, mint e vallomás esetében: annyiféle sors, amelyet esetleg nem mi választottunk magunknak. Lehet úgy is valakinek egyetlen gyermeke, hogy kettőt (vagy többet) vállalt – érdemes elolvasni a kötetben a konfessziókat, amelyek akár egy lehetséges regény szövetét is kirajzolják. (Szávai Géza írói életműve bőségesen merít is a tapasztalatból.) „Tudom, hogy életem érzelmi örökségét is hátrahagyom, óhatatlanul, gyermekeimnek és unokáimnak – de ez a világ rendje” – olvasható Szávai Ilona vallomásában, amelyre szinte felel Szávai Géza egy sora: „Nekem ebben a földi létben a gyerekünk és az unokáink jelentették a legnagyobb örömöt.” Végül Eszter már-már lírai összegzése: „Nem vagyok egyke. / A szüleim másodszülött gyermeke vagyok. / Egyedüli gyermekként nőttem fel. / Mindig nagyon vágytam a testvérem után…”

A személyes élettörténet előtt a kötet három fejezetben az egykejelenség mint „legszemélyesebb globális közügy” vonatkozásait járja körül, elsősorban a születéskorlátozás elméleti-demográfiai hagyományainak áttekintésével, Andorka Rudolf alaptanulmánya, Az ormánsági születéskorlátozás nyomán. De már az ormánsági népesség „bűnös” egykézésére sem ad magyarázatot sem a gazdasági, sem a kulturális megközelítés, mint ahogy Andorka „elméleti összegzése is keveset mond arról az emberi valóságról, amely abban a »köztes zónában« éppen átalakítja az emberi történelmet” – hívja fel a figyelmet nagyon helyesen Szávai Ilona. Ez az emberi valóság a kulcsszó a kötet fejezeteiben körüljárt egykézés-komponensek vizsgálatakor: az indokokat nem lehet leszűkíteni egyetlen (két, három stb.) okra, mint ahogy nem lehet egyszerűen „jajkiáltásként”, pusztulásvíziókban megfogalmazni a magyarság kihalását, mint tette azt Illyés (és olvashatjuk a kötetben a Pusztulás kritikai értelmezését). „Hiszen nem kizárólagos magyar végzet, sirám vagy veszély” az egykekérdés – mutat rá a szerző. A könyv egésze egyetemes emberi deficitként kezeli a gyermekvállalási hajlandóság hanyatlását – e felülemelkedés a Föld bolygó fölé megnyugtatóan józan vizsgálódási pont. Vagyis Az egyke szerencsére nem valamely ideológia szolgálatába állított nemzethalál-vízió, nem is a magyarság sorskérdéseinek boncolgatását tűzte ki céljául, hanem azokat a nemzetközi és történelmi családmodell-stratégiákat vizsgálja meg, amelyekkel az állam a társadalom és az egyén boldogulásának útját kívánta-kívánja egyengetni.

A kötet talán legizgalmasabb bekezdései a történelmi utazások: a Három modell, három stratégia című rész a 19. századi francia örökösödési rendszer, illetve a 20. századi fejlett társadalmak átalakuló gyermekvállalási szokásait tárgyalja mint a társadalmi érvényesülés vágyának lehetséges manifesztációit. Legnagyobbrészt a kínai múlttal és jelennel foglalkozik a kötet, hiszen Kína hírhedten radikális beavatkozásokat léptetett életbe a népességszabályozásban. Habár Kína globális tanulságul szolgál az egész világ számára (kitűnő képet kapunk például a szocio­kul­tu­rális magatartási módok alakulásáról a generációk változása fényében), talán túlságosan is eltolódik a súlypont a kínai népesedésstratégiák felé, érdemes lett volna több európai példával előhozakodni, illetve akár érintőleges a magyar demográfia jelentős fordulatainak is szentelni egy fejezetet – például a Ratkó-korszaknak, a rendszerváltás hatásainak, a családtámogatási rendszer jelentős változásainak (lásd Bokros-csomag vagy a konzervatív családpolitika intézkedései); noha ezek a történelmi momentumok valóban egy önálló kötetet is kitehetnének.

A könyv záró fejezetei egy rendkívül tanulságos vállalkozás lenyomatai, és azé a szándéké, amely az elméletiséget „tesztelve”, annak mögénézve nem rest a való életben is megvizsgálni a családmodell változásainak hatását. A szerző gyerekek körében végzett egy felméréssorozatot; abban a társadalmi körben, akik a rendszerváltás legnagyobb vesztesei – fogalmaz a kérdőívek felvezetéseképp. A 11–15 év közötti gyerekek viszonyulása a család pénzügyi helyzetéhez, a 2008-ban kirobbant gazdasági válsághoz, nem utolsósorban saját elképzelésük jö­vőbeni egzisztenciális helyzetükről egyszerre fel­emelő, elcsodálkoztató és gondolkodásra serkentő szembesülés az utánunk jövő generáció(k) világképéről, amely a miénk tükörképe. Csak példaképp néhány kérdés az ívekről: „Szüleid beszélnek a családban a pénzügyi válságról? Hogyan fogadják?”; „Szerinted te tapasztalni, érezni fogod, hogy válság van? Hogyan?”; és a legtanulságosabb: a hipotetikus „felnövekedési díj” helyességére vonatkozó kérdések és az erre vonatkozó „igény” mértéke. Ha a szerző semmi mást nem tett volna közzé, csupán ezt a kutatást és kommentárjait, már azzal is felnyitotta volna az olvasók szemét arra, hogy a gyermek messze nemcsak közhelyes értelemben a jövő záloga. Saját, legszemélyesebb boldogulási stratégiáink beteljesítői és továbbörökítői, a felelősségünk megtestesítői, hiszen az életet „mint talált tárgyat” nekik adjuk tovább megőrzésre. Az egyke című kötet ily módon nem több és nem kevesebb, mint biztatás a világról való felelős gondolkodásra, amelyben – visszakanyarodva e könyvajánló elejére – ha egykékként is, de mégiscsak testvérekként kell részt vennünk.

(PONT Kiadó, 2018 (2. kiadás))

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben