×

„A részecskestruktúra adja az élénkpiros színt”

A természettudományra jellemző nyelvhasználat és szemléletmód nyomai kortárs verseskötetekben

Semság Tibor

2018 // 07-08

A 20. század magyar költészetében és a világlírában is találhatunk olyan jelentős alkotókat, akik verseik nyelvi alakítását időnként valamilyen módon a természettudományokból ismeretes nyelvi elemekkel látják megoldhatónak. József Attila több híres versében, mint az Óda, a Költőnk és kora vagya Téli éjszaka, biológiai, csillagászati vagy éppen kémiai szemléletmód nyomait1 fedezhetjük fel.2 Nemes Nagy Ágnes költészetében rendre előfordulnak természettudományra utaló szövegrészek, néhol egy-egy tudományos műszó hívja fel magára a figyelmet. Ebben a szövegkorpuszban is többféle tudományra történik utalás, a fent említettek itt is előfordulnak, ezenkívül még a fizika és a (költőnek oly fontos) geológia tudománya is „képviselteti magát”.3 A magyar költők munkásságát figyelembe véve alighanem Juhász Ferenc gazdagon áradó költészetét határozta meg leginkább a modern természettudományok anyagi szemléletmódja.4 A 20. század első felének világirodalmából Francis Ponge francia költő munkáit érdemes felhozni példaként. Ponge tárgyias prózaversein a természettudományos (pl. növénytani) analízis jegyeit ismerhetjük fel. 5 Ezt a búvópatakként meglévő hagyományt folytatja több, 2015-ben megjelent magyar verseskönyv. A két kiválasztott köteten kívül más példa is akad a horizonton, ami a tudományos nyelvezet költői hasznosítását illeti.6 Jelen írás látleletet kíván adni erről a kortárs magyar lírában feltűnő jelenségről.

Závada Péter Mész című könyvének7 recenzensei néhol hatásosnak,8 néhol pedig kevésbé sikerültnek9 érzékelték a tudományos diskurzus lírai transzformációját. Az általam idézett kritikusoknak10 a kötet működési mechanizmusaira vonatkozó megjegyzései rámutatnak arra, hogy milyen veszélyeket rejt magában a vizsgálati fókuszba állított poétikai eszközök alkalmazása. Bihary Gábor szerint „sok múlik ugyanis azon, hogy mennyire illeszkednek egymáshoz a regiszterek, a retorikai eszközök, mennyire számottevőek a versen belüli csúszkálások”,11 Mohácsi Balázs pedig úgy véli, hogy a kötet vége felé már „receptszerűnek tűnhet”12 a köteten végigvonuló természettudományos jellegű, a verstárgyakat szétszálazó retorika. Bihary egyúttal a sikeres poétikai megoldás feltételét is megadja: „A tudományos diskurzus lírába emelésével többször találkozhatunk, ám ez akkor válik revelatívvá, ha képes termékeny feszültséggel belépni a líra nyelvtörténésébe, amihez szükségesnek tűnik, hogy a megidézett tudásanyag átugorjon a mindennapiság küszöbén, hogy újdonságként, még nem tudottként ismerjük fel.”13 Érdemes felfigyelni a feltétel ismeretelméleti jellegére. Értelmezésemben a „nem tudottként való felismerés” azt jelenti, hogy a lírai közeg által másfajta megvilágításba kerül az az ismeretanyag is, aminek az olvasó adott esetben már előzetesen birtokában volt, tehát a „tudás és nem tudás” ellentéte helyett a hangsúly sokkal inkább a fent említett reveláción van. Így lehetséges „nem tudottként ismerni fel a tudottat”. Érdekes példát találni az előbbiekben felvázolt problémára az Accusativus című versben: „Tudod a szerelem sötétben termelődik, mint a melatonin. Ez ahhoz kell, hogy végre aludni tudjunk. Mármint a szerelem.” A példa jellegéből adódóan egy igencsak feltűnő formában jeleníti meg, hogy a versírónak milyen trükköket kell alkalmaznia, hogy elkerülje a hétköznapiság bűnét. Ugyanakkor olyan példával is találkozhatunk, ahol az ismeretközlő kijelentés banalitásának külön szerep jut, és ezáltal megszületik az a bizonyos „termékeny feszültség”.

A kötet egyik kiemelkedő versében, a Mészben a mészképződés apró részleteit a halott anyát megszólító beszéden keresztül ismerhetjük meg: „A tömött mészkőből égetik a meszet” sor objektivitását egy személyes vonatkozású sor közbeiktatásával („Miután meghaltál, apa beidőzített egy tisztasági festést”) „A mészégetés alapanyaga a mészkő, kalcium-karbonát” sora folytatja. Mint látható, az idézett verssornak lényegében csak a második tagmondata szolgál új információval, de a sor az egész vers kontextusában, a gyászbeszéd hangvétele felől egy másfajta szerepet is betölt. A materiális eredetet kutató tudományos tudás a lírai én gyászának (önmaga számára is) el- és kibeszéléséhez használt platformnak bizonyul a Mészben és a párversének tekinthető, azt megelőző Aszfalt ban. Az eredet különösen fontos, hiszen a halál megértése annak a körszerű gondolatnak a segítségével történik, hogy az emberi test ősi-anyagi eredete és a halott testének anyaga újfent megegyezik (mindkét vers eredetkutatással indul). Ugyanakkor a „porból lettünk, porrá leszünk” gondolatát tágítja ki a tudományos jellegű részletek segítségével a versbeszéd, hogy a gyászfolyamat végbemehessen. A tárgyalt sor ebből a nézőpontból nézve már nem is annyira banális, hiszen a nyelvi forma az érzelmi megküzdés terepévé válik a versben, az ismétlés a szükséges önmaga számára való megjelenítésként, mondásként érthető – így uralkodik el a líra a behívott tudományos-materialisztikus nyelv felett.

Az egzaktság igénye, a pontos nyelvhasználat mint a megszólított felet elérni, sőt talán birtokolni próbáló eszköz a nyíltan az anyát megszólító verseken kívül a kötet többi versében is rendre feltűnik, pl. „…naplót vezetek arról, hogy éjszakánként hány fokot fordulsz el a kádban, tested iránytűjén figyelem a mágneses pólusok újrarendeződését” (Virályok sijjogása).

Mint láthattuk, a nyelvért, a kifejezésért való küzdelemnek szerves része a tudományos ismeretek használata, s mintha ebben a küzdelemben ott bujkálna az egzakt tudományok feljebbvalóságának a kultúrát (még mindig) jellemző mítosza. Mindazonáltal szükséges megemlíteni, hogy korántsem elmélyült szaktudományos ismeretekről van szó, hanem a természettudományos ismeretterjesztés, népszerűsítés (popular science) szűrőjén keresztülment információról, amire a Mész című versben lehet találni egy utalást („Legalábbis ezt olvastam valami képes ismeretterjesztő újságban…”). Nem árt szem előtt tartani, hogy ez a többszörös közvetítésen keresztülment tudásanyag mindig magán hordozza az őt létrehozó kultúra és az előbb említett közvetítő közeg nyomait is. Talán a Vákuum című versben sem véletlenül szerepelnek együtt a Hold ritka légköréről, a napszélről és az idegen civilizációk híradásáról szóló szövegrészek: a természettudományos népszerűsítés műfajára (?) jellemző, hogy a közember fantáziáját izgató témákat – mint a földön kívüli lények, az űrutazás stb. – kapcsolják össze tudományos ismeretekkel. Az ilyen irodalmi művek nemcsak magukon viselik a népszerűsítő műfaj nyomait, hanem maguk is belépnek a közvetítők sorába.

Nincs ez másként Dékány Dávid Darwin Motel kötetével sem. A popular science zsánerének figyelembevétele Dékány kötete kapcsán azért is indokolt, mert az egyik regiszterét képezi egy, a kötetre jellemző, sokféle műfaji klisét játékba hozó popkult-tematikának,14 azonban hangsúlyosabbnak tűnik az a több kritikus által is észrevett szövegszervező eljárás, hogy a versekben megszólaló én az érzelmei leírásához vagy éppen azok ellensúlyozásához15 használná „…a tanórákon szerzett, valamint a Spektrum és a National Geographic műsoraiból származó ismereteket…”16, valamint a különböző technikai és informatikai fogalmakat.17 Mindez szorosan összefonódik a könyvet meg­határozó kamaszos beszédmóddal (amely némelyik versben rendkívül felerősödik) s azzal a jelenséggel, hogy a Mészhez hasonlóan ebben a könyvben is nagyrészt az Én és a második személyben megszólított másik fél viszonylataiban, ill. ezek problematizálásán keresztül jelenik meg a felépített világ.

A Százhuszonhat című versben például a materiális szempontú megközelítés kudarcával kénytelen szembesülni a versek énje: „A feromonok miatt, mondtad, / mert persze kémia az egész, tudom én is, / de a vitáinkban elkevert szavak pH-értéke / vagy a maró gúny kémhatása / már nehezen becsülhető”.18 A szimbiózis formái című költemény egy iskolai mészárlás két elkövetőjének látens összetartozásáról szól, a második versszak akár a káoszelmélet segítségével történő katasztrófa-megelőzés paródiájaként is felfogható: „Talán reggel, a gabonapehely dobozán / az összetevőkből, a novemberi cseréptetők / nyálkás pikkelyeinek vagy az iskoláig vezető / platánfák kérgének mintájából / kiolvasható lett volna. / Talán ha felhívják az egyiket / a WC-ajtók belső oldalára / filctollal felírt telefonszámok közül.” Amint látható, a versek beszélője ebben a példában olyan módon utal egzakt tudományos ismeretekre, hogy közben szembeállítja őket egy klasszikus értelemben vehető humán értékrenddel, hiszen a vers azt próbálja sugallni, hogy ha odafigyeltek volna a mészárlást elkövető diákokra, akkor a katasztrófa nem következik be („Ha valaki tudott volna / a hosszabítókábelekre felakasztott kutyákról”). A Závada-kötethez hasonlóan itt is értelmezhetjük a versek terét egyfajta harctérként, ahol küzdelem folyik a különféle szemléletmódok alkalmazása között a nyelvi megfogalmazhatóságért, a Te eléréséért.

A másikkal való kapcsolat megfogalmazásának nehézségei összefüggnek a tudományos jellegű ismeretek használatával, alapot, fogódzót jelentenek a megközelítés számára. (Érdemes megfigyelni, hogy számos vers kezdődik ilyen ismeretközléssel, pl. Az asztronauta). A Hale-Bopp című hosszúversben több szövegrész is csúfot űz a Dékány-stílusból, a vers végén az imént felvázolt költői alkotásmód is önironikus reflexió tárgyává lesz: „Az üstökösök porcsóváját / a csillagok fénynyomása alakítja ki. / A Hale-Bopp most egy fagyott szikla / valahol a Naprendszer külső részén. / Sosem fogod látni. / Legközelebb 4380-ban jön vissza. / Ez valamelyikünkre nézve / biztosan jelent valamit. / Tényleg nem tudom…”A folytatásban azonban – mintegy annak ellensúlyozásaként, hogy a beszélőnek a külvilágbeli történés perszonalizálhatatlanságára való ironikus utalással sikerült lerombolnia a csillagbámulás romantikáját – egy ígéretet olvashatunk, egy ígéretet egy pontos megoldásra az Én és a Te közötti viszony tisztázásához: „Viszont írni fogok magunkra / egy általános képletet, / csak előbb kitalálom, hogy / a neved melyik érzés mértékegysége legyen.” Ez a komplex, allegorikus metafora egyben jeleníti meg azt a poétikai eljárást, amelyről az eddigiekben szó esett: a név mint a másik ember neve és egyben a nyelvi megnevezés varázsa, a másik iránti érzés és a matematikai pontosság mint a viszony megfoghatóságának, pontos leírhatóságának reménye teljesen összefonódnak ebben a szövegrészben.

A verseskönyv – már a bevezetőben szóba hozott – kamaszos stílusa is összefügg az általam vizsgált poétikai jegyekkel. Néhol csak egy-egy töredék mutatja a költői én többnyire csillagászati, fizikai és biológiai érdeklődését, s ezek olykor inkább (kényszeresen) figyelemfelhívóak, mint jól sikerültek,19 például: „Itt akartam szólni, hogy kések valamennyit, / de a napkitörés miatt nem tudtalak felhívni, / és te addigra elmentél, pedig futottam” (Kilenc).

A vizsgált szövegelemek szerepeltetése felfogható egy popkult-rétegként is, még ha a „Discovery Channel-költészet” talán mégsem annyira populáris, mint a road-movie romantika (pl. Dagály előtt) vagy a posztapokaliptikus (pl. Radioaktív) és ufós filmekből ismert (pl. Tűlevelű) díszletek. A versekben felbukkanó üstökösök, meteorok két versben (Hale-Bopp; Perseida) nemcsak mint valamiféle kvázi-realista interpretációban olvashatók, hanem a részeivé válnak a már korábban említett fikciós műfajokkal való játéknak. A Perseida egy kifinomultabb megoldást tartalmaz, az archaikus társadalom élőhelyére lezuhanó teherűrhajó motívumát úgy játszatja a szöveg, hogy eldönthetetlen legyen az olvasó számára, vajon egy science-fiction valóság vagy egy normál-realista fikció keretében történnek a dolgok, a primitív társadalom szerepeltetése pedig az időbeli elhelyezhetőséget illetően bizonytalanít el – már ha egyáltalán a realista fikció kódja szerint olvassuk a művet. A szöveg másik érdekessége, hogy a második részben egy éles váltással a nyugati világra emlékeztető környezet jelenik meg, így a science-fiction különvalósága helyett valószínűbbnek tűnik, hogy a mi jelen világunkat mintázza a szöveg, és egy szélsőséges kulturális különbségre épít. Ebben a részben tudhatjuk meg, hogy csak a garázstetőről figyelő emberpár hiszi meteoritnak az űrhajót. Az elbizonytalanítások arra mutatnak rá, hogy az olyan konstruált fikciós keretek, mint a kö­zeljövő valósága, jelenvalóság vagy alternatív valóság stb. között nagyon vékony határ húzódik, s ezek egymásba játszhatók, vagy éppen kijátszhatók egymás ellen.

Ahogy már a dolgozat elején utaltam rá, a tárgyalt poétikai tendenciát illetően egy kisebbfajta trendről beszélhetünk a kortárs irodalomban. Erre utal, hogy a Dékány-kötet szerkesztése során láthatóan törekedtek a popular science jegyek kiemelésére: a kötetcím, az eddig felsorolt verscímek közül jó néhány és a második ciklus címe (Párosujjú) is erről tanúskodnak. Darwin neve mint az evolúció, a természet és a természettudomány iránti érdeklődés, valamint a természettudományos népszerűsítés szimbóluma szerepel itt. Nem véletlen, hogy az ő neve kerül ebbe a pozícióba, s nem másé. Charles Darwin A fajok eredete című, először 1859-ben kiadott munkája a mai napig a tudományos irodalom egyik legfontosabb műve, és egyben valószínűleg az utolsó olyan mű a kánonban, amely nagyon könnyen fogyasztható az átlagolvasók számára is (ennek oka, hogy eleve egy átlagolvasót képzelt maga elé a szerző az írás során). 20 A neve egybeforrt az evolúciós elmélettel a közfelfogást tekintve, Einstein mellett az utóbbi kétszáz év leghíresebb tudósáról beszélünk, neve ezért lehet szimbólumértékű. Ugyanakkor érdekes módon nemcsak a népszerű tudományt szimbolizálja, hanem azt a törést is, ami a közfelfogás és a közember számára nehezen hozzáférhető professzionális szaktudomány között fennáll. Darwin nem az evolúcióról írt, hanem a természetes kiválasztódásról és a faji öröklődésről. Röviden és kissé leegyszerűsítve: a viktoriánus korszak a maga fejlődéseszméjét és a már Darwin munkásságát megelőzően is létező evolúciós teóriát „kapcsolta egybe” – így jött létre a darwinizmus, a darwini evolúció kliséje.21 A korabeli társadalom (a tudósokkal egyetemben) megalkotta a maga jelentéseit az adott dologgal kapcsolatban, minden csoport a saját elgondolásai és érdekei mentén alakította ki a darwini képet.22 S ugyanez elmondható a mai társadalomról is, nekünk is megvan a magunk Darwin-képe, ill. -kliséje. A Darwin Motel a kortárs kultúra Darwin-kliséjét, Darwin-képét használja fel.

A 20. század második felében, különösen a nyolcvanas évektől kezdődően a tudományos népszerűsítés robbanásszerű terjedéséről beszélhetünk. 23 A dolgozatban interpretált verseskönyvek ennek a nagyobb kontextusnak képezik a részét (a maguk sajátos módján), vagy úgy is érthetők, mint amelyek a popular scienceboom-hatását viselik magukon. S hogy a tudomány, a tudományos népszerűsítés és a szépirodalom viszonyának a dolgozatban már itt-ott felvillantott problémája a kortárs magyar irodalom kultúrájának élő problémája is egyben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Csabai Máté Darwin Motel-recenziójában található fricska, amit Boldog Zoltán kritikájának egyik megjegyzésére reagálva írt Az antilop című vers első strófájával kapcsolatban. A vers első szakasza így hangzik: „Összemegy minden a hidegben, / a villanyvezetékek feszesebbek, / kisebb az emberi test is, / a távolságok megnőnek, / üresebb a város.” Boldog Zoltán megjegyzése ehhez a következő: „Mindez felébreszti bennünk a gyanút, hogy a lírai én szándékosan törekszik-e fizikából elégtelenre (ti. a víz nem megy össze a hidegben, így az emberi test sem, amelynek jelentős része víz), és egyáltalán szándékában áll-e a komolyan vehető beszéd.”24 Csabai Máté reflexiója: „A kritika kritikája pedig: Boldog Zoltánt cáfolva bizton kijelenthetem, hogy 4 Celsiusig hűtve a víz térfogata valóban csökken, ekkor még a hőtágulási együtthagyója is pozitív.”

Jegyzetek

1 „Az örök anyag boldogan halad / benned a belek alagútjain / és gazdag életet nyer a salak / a buzgó vesék forró kútjain! / Hullámzó dombok emelkednek, / csillagképek rezegnek benned, / tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, / sürög millió élő állat, / bogár, / hinár, / a kegyetlenség és a jóság; / nap süt, homályló északi fény borong – / tartalmaidban ott bolyong / az öntudatlan örökkévalóság” (Óda); „Ugy szállong a semmi benne, / mint valami: a világ / a táguló űrben lengve / jövőjének nekivág; / ahogy zúg a lomb, a tenger, / ahogy vonítanak éjjel / a kutyák… // Én a széken, az a földön / és a Föld a Nap alatt, / a naprendszer meg a börtön / csillagzatokkal halad – / mindenség a semmiségbe’, / mint fordítva, bennem épp e / gondolat…” (Költőnk és Kora); „A hideg űrön holló repül át / s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? / Összekoccannak a molekulák” (Téli éjszaka). József Attila Összes versei, szöveggond. Stoll Béla, Osiris, Budapest, 2006 (Osiris klasszikusok), 384., 370. és 513.

2 Mezei Judit remekül foglalja össze József Attila lírájának korabeli újszerűségét: „Ő volt az első költő a 20. században, aki az égboltra nem mint lélekkel felfogható, misztikus csodára nézett. Tudományos analízisek után, a modern tudományok eredményeit megértve, az univerzumot nem látványként ábrázolta, hanem az ember és világ egységét megértve a legnagyobb mértékben emberi relációként fogta fel az egészhez való tartozásunkat. Mindezt elméleti munkái, levelezése, de legfőképpen költői képi világa igazolja.” Mezei Judit, A tudomány és a művészet összecsengése József Attila költészetében: Száz éve született József Attila, Ponticulus Hungaricus, 2005/3. http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/megcsapottak/mezei-jozsef-attila.html

3 Például: „A levegő nagy ruhaujjai. / A levegő, amin szilárdan / támaszkodik madár s madártan, / az érvek foszló szélein a szárny, // És lent a súly. A síkon röghegyek / nagy, mozdulatlan zökkenései, / amint feküsznek, térdenállnak / az ormok és a sziklahátak, / a földtan szobrai, […]” (Között) vagy: „Bár nem segít, mondta, ez a szétszórt százezer szem / bár nem segít a bioszféra zizegő / seprű-pillája körülöttem” (De nézni). Nemes Nagy Ágnes Összegyűjtött versei, szöveggond. Lengyel Balázs, Osiris, Budapest, 2003 (Osiris klasszikusok), 79. és 116.

4 Csak egy példát kiragadva a számtalan lehetséges közül: „[…] s az időszívbe temetett idő zárt kés-szeletelését hallgatom, mintha hallható lenne / a proton, / az atom-mag, az elektron, a neutron gyöngéd öröklét-zizegése. A sómélyben az idő hullámzó / kévesziszegése. / Az időlomb-petrezselyem csapkodó, szeletelő gyors kése. Az égitestek pontos szívütése. A múlandóság /rácshalmaz-szövése”(Jézus Krisztus sírja). Juhász Ferenc,A csörgőkígyó hőszeme, Szépirodalmi,Budapest, 1987, 194.

5 Egy különálló részlet a ciklusból: „A növények éjjel. // A klorofillműködésből eredő szénsavkipárolgás olyan, mint egy órákig tartó megelégedett sóhaj, mint amikor a húros hangszerek legmélyebb, a lehető legjobban meglazított húrja zeng a zene, a tiszta hang és a csend határán” (Fauna és Flóra). Francis Ponge, A dolgok elfogultsága, ford. Szabó László, Nagyvilág, 2005/10, 799.

6 Például Bognár Péter A rodológia rövid története című munkája, amely egy kitalált tudományt mutat be. Bognár Péter, A rodológia rövid története, Magvető, Budapest, 2015.

7 Závada Péter, Mész, Jelenkor, Pécs, 2015.

8 Bihary Gábor, Veszteségpoétikák (Závada Péter: Mész, Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja), Műút, 2015/5, 65.

9 Mohácsy Balázs, Bőröm alatt viszketsz: Závada Péter: Mész, http://www.jelenkor.net/visszhang/487/borom-alatt-viszketsz

10 Bihary, i. m., 65.

11 Mohácsy, i. m.

12 Bihary, i. m., 65.

13 Lásd: Molnár Illés, Hányásból jósolni, http://www.muut.hu/?p=16646.

14 Uo.

15 Boldog Zoltán, Botránynak is kevés, http://www.irodalmijelen.hu/2015-aug-17-0736/botranynak-keves, 2015. augusztus 17.

16 Uo.

17 Dékány Dávid, Darwin motel, Libri, Budapest, 2015.

18 Lásd Uo.

19 Peter Broks, Understanding Popular Science, Open University Press, London, 2006 (Issues in Cultural and Media Studies), 44.

20 Bővebben lásd Uo., 45–47.

21 Uo.

22 Lásd Uo., 88–95.

23 Csabai Máté, Hangtompítóval és anélkül: Dékány Dávid: Darwin Motel, http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5751/dekany-david-darwin-motel/

24 Boldog, i. m.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben