×

Ady fényképe

Emőd Tamás Várad című verse és a Rózsavölgyi Kiadó szerkesztőjéhez írt levele

Bánfi Tamás

2018 // 06

1934. május 4-én Budapesten Emőd Tamás egy fényképet ajándékozott Sugár Jenőnek, és mellé a Várad című versének kéziratát „a váradi szép napokra gondolva”. A fényképen Ady Endre, Emőd Tamás és Nagy Mihály a Nagyváradi Napló szerkesztőségében, egy talán kávézásra alkalmas kis asztalka körül ülnek. A fénykép ismert, először Révész Béla Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről (kiegészített második kiadás, Athenaeum, é. n.) című könyvében a 64. és a 65. oldal között jelent meg. A Vá­rad című vers kézirata nem volt ismert, aminek jelentőségét az adja, hogy a vers végén, a lap alján, Emőd Tamás aláírása alatt a költő saját kezű megjegyzései olvashatók:

„Sugár Jenőnek, baráti emlékül, a váradi szép napokra gondolva, hű szívvel

Bp, 934. máj. 4. Emőd Tamás (Várad, 1907 körül. Ady Endre, Emőd Tamás és Nagy Mihály a »Nagyv. Napló« szerkesztőségében.)”

A nevesített személyek közül Emőd Tamás író, költő, színműigazgató, Nagy Mihály a Nagyváradi Napló munkatársa volt, Sugár Jenő a Rózsavölgyi és Társa Kiadó szerkesztője, kevésbé ismert író. Nem meglepő, hogy a fényképen szereplő Emőd Tamásnak saját példánya volt, amit elajándékozhatott. A vitatható adat a fénykép dátuma.

Emőd Tamás véleménye tág határokat enged: „1907 körül” – akár korábbi, akár azt követő időpont is lehetséges. Az asztalkán jól kivehetően a Nyugat egy példánya fekszik, így bizonyos, hogy a Nyugat indulása, 1908. január 1. után készülhetett a fénykép.

E. Csorba Csilla Ady. A portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Petőfi Irodalmi Múzeum, 2008) című gyűjteményes kiadványában is megtalálható a fénykép (66–67.). A fotót jól látható módon Lampert Ede nagyváradi fényképész felragasztotta a névjegyével kinyomtatott papírkarton lapra, amelyre Juhász Gyula idézőjelek között tintával írt két sort:

„»Mint a Corvinák három bús diákja,

Múltak ködén át ködlő cimborák.«

(Juhász)”

Juhász két sora alatt Emőd Tamás más tollal aláírta és dátumozta: „910. III. 5.” A kartonlap alsó részéből az aláírást is érintve egy vékony, a felsőből feltehetően vastagabb csíkot levágtak.

A fotót egészben vagy szétvágva többször közölték. Első megjelenése a már említett Révész Béla érdeme, a másodszorra Emőd Tamás a Nyugatban közli (1923. április 1., 435.), de csak Ady kinagyított képét, elhagyva Nagy Mihályt és önmagát. Érdekesség, hogy a Magyar Irodalmi Lexikon első kötetében (Akadémiai, 1963, 290.) az eredeti fotóiról Nagy Mihályt vágták le, és így az „Emőd Tamás” címszónál Emőd Adyval együtt szerepel.

A fényképezés időpontja vitatható. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa ismeretlen okokból 1908. február végéhez vagy április elejéhez ragaszkodik, holott Emőd a Nyugatban megjelent írásában (Két Ady-kép, 1923. április 1., 434–437.) a mindhármuk gomblyukába tűzött virágot őszirózsának tartja, ami őszi időpontra utal. Emőd megjegyzése, miszerint Ady előtt az asztalkán a Nyugat első száma látható, a PIM feltételezéséhez gyenge érv, mert február végéig, április elejéig már a Nyugat több száma is megjelent, így tavasszal vagy későbbi időpontban bármelyik, akár az 1. szám is a fényképen lehetett.

Jóval erősebb érv az Ady leveleinek elemzéséből levonható következtetés. Február végén egy napot eltöltött Nagyváradon, de az önmagáról kiállított diagnózist olvasva – „zülöttebb és senkibb vagyok, mint valaha. Olyan nyugtalan, beteg, sírógörcsös, nyavalyás és amellett öngyilkossághoz gyáva fráter vagyok…” (Ady Endre levelei, I., Szépirodalmi, 1983, 279.) – nem azonosítható a fényképen látható ifjú, elegáns, sugárzó arcú költővel. Április elején is eltöltött két napot Váradon Budapestről jövet, de egyetlen megjegyzés, utalás sincs a Nagyváradi Napló szerkesztőségére, ottani baráti körére, viszont betegségét változatlanul hangoztatva már dolgozik, és Párizsba, Brüll Adélhoz vágyik.

A tavaszi időpont ellen a legerősebb érv Emőd Tamás fentebb említett, a Nyugatban megjelent cikke. Érdemes hosszabban idézni, mert a költői képzelet alkotta cselekmény Ady leveleinek tartalmát abszurddá, hiteltelenné változtatja. „Egyik – a szemben ülő őszirózsás Ady-kép – 1908-ból való. Váradi felvétel, Lembert fotográfus műterméből. Délelőtti kép. Már a harmadik éjt-napot töltötte a cimboraság és szerelem kertjeiben. Elébb a Pol­lák-pincében, Vakgyula hegedűjénél. Hű társa volt a váradi éjszakákban ez a rekedt, vén cseléd, aki térdének támasztott szerszámmal pörgette, süket-egyformán fujván, Ady kedves nótáit […] Utóbb a Karger-kertben, a betlehem-utcai »Virág közepé«-ben folytatódott az üldögélés, koccintgatás – bujdosott a pohár –, és harmadnap ért véget a Kékmacskában, reggeli virágos abroszok, korsó sörök mellett.

Ifjan, frissen, derülten, ezüst koronákat csörgetett a két összefogott tenyerében, rozs vagy lan-t játszott, harmadmagával, mint az iskolásfiúk. Alig ért be a Pannoniába, reggeli posta hozta címére a Nyugat legelső számát. Akkor indult meg a lap, két példányt kapott belőle. Gyermeki ugrándozó örömmel szaladt át az első Nyugaton. Ki emlékszik a mozdulatra, ahogy kutató szemeihez közel szokta volt emelni az olvasmányát, mohón és figyelmesen? Aztán siettette társaságát: fotográfushoz, most, mindjárt! Ötlet, poétás kedvtelés, ünnepi üdvözlet sugarazta arcát: levétetni magát az első Nyugattal! Így lett az őszirózsás kép. A virág a korai Szent László téri piacról került.

Ez az Ady-fotografia különállóan érdekes. Elüt az ismert tizenöt-tizenhat képmástól. Talán nincs is még egy, amelyik a boldog, vidám Adyt mutatja, a csillámló szeműt, mosolyos szájút. Mögötte: három nap és éjszaka muzsikája. Benne: csupa hit, bizalom, öröm és fiatalság. Elégedetten dúdolt, mikor a fotográfus elé ült. Ez az az idő, mikor még »ropogtató, friss fogakkal evett az Élet beléndek-magvaiból«, teste ruganyos, lábai ugrós kedvűek, energiái határtalanok, tréfái sűrűn nyilazók.”

Csupán néhány, választ nem igénylő kérdés: Miért éppen Váradra küldik, és ott kapja Ady kézhez a Nyugat első számának két példányát? Ha januárban Budapesten volt, és onnan kísérte Lédát Bécsig, hogyan került Váradra? Ha „a boldog, vidám Adyt mutatja, a csillámló szeműt, mosolyos szájút. Mögötte: három nap és éjszaka muzsikája. Benne: csupa hit, bizalom, öröm és fiatalság”, akkor ki írhatta az Ady aláírású leveleket? Csupa-csupa képtelenség!

A tavaszival szemben az őszi időpont mellett viszont erős érvek szólnak. Ady 1908 szeptemberében (a nap nincs megjelölve) Budapestről írta Brüll Adélnak:

„Édes, jó, egyetlen, Drága Adél,

Akármiképpen, de ígéretem szerint idejében Nagyváradon leszek. Olyan veszettül ideges vagyok, hogy talán a Holnap programjáról elmaradok. Alig várom, hogy lássam magát s beszélhessek. Borzasztó változások fogadtak itthon, s valósággal menekülnöm kell innen. Minderről majd személyesen fogok beszámolni. […] Ha nem is olvasok fel, de legkésőbb hétfőn Nagyváradon leszek. De nincs kizárva, hogy erőszakot teszek magamon, s már szombaton ott leszek…

Édes Jóm, Egyetlenem, Mindenem, alig várom, hogy lássam. Bertát üdvözlöm szeretettel, s magának csókolom a kezét a kiskörme hegyéig. Ady” (Ady Endre levelei, i. m., 308.)

A levélhez a szerkesztő, Belia György a következő megjegyzéseket fűzte: „A Holnap Társaság 1908. szept. 27-én tartotta Nagyváradon a Vajda Jánosnak szentelt irodalmi ünnepséget. Ady erre az alkalomra írta Egy néhai költő – végleges címe: Néhai Vajda János – című versét; az irodalmi esten a verset Emőd Tamás szavalta el. Ady előadást tartott az esten; az előadás szövegét a Nagyváradi Napló1908. szept. 29-i száma közölte […] A Holnap Társaság ekkor még hivatalosan nem alakult meg; a hivatalos alakuló ülés 1908. okt. 14-én volt, s azon Ady rövid beszédet is mondott […] Brüll Adél ekkor Nagyváradon tartózkodott, s a szept. 27-i irodalmi esten meg is jelent” (Ady Endre levelei, i. m., 453.).

Szeptember 27. vagy október 14. ideális alkalom lehetett a közös fotóhoz. Mindkét alkalommal Ady szerepet vállalt, az események főszereplője volt, amihez elegáns öltözéke és megjelenése tökéletesen megfelelt. Ráadásul még Emőd Tamás emlékezete is igaz, az „urak” gomblyukában valóban őszirózsa ragyogott.

Emőd Tamás 1934. március 4-én Nagyváradon Sugár Jenőnek ajándékozta az Adyról készült fényképet és az aláírt vers kéziratát. 1937. szeptember 18-án keltezett levelét, amely a szeptember 13-iki Sugár-levélre volt válasz, feltételezhetően Sugár Jenő megkapta, később a hagyatékából egy ismeretlen személy antikváriumban eladta. A három dokumentumot így együtt sikerült megvásárolnom. Az 1937-es levél érdekességét az Emőd Tamásra vonatkozó néhány információ adja. Emőd négy oldalán keresztül három kérdésbe burkolva Sugár Jenő támogatását kéri. Az elsőben a már leadásra kész „reprezentatív verseskönyve” címéhez és prospektusához kér segítséget. Emőd Tamás 1938. október 22-án meghalt, összegyűjtött versei 1939-ben nem túl eredeti és egyéni címmel (Versek) jelentek meg. Az erotikus kötetről semmit nem tudni, ha név nélkül vagy álnéven jelent meg, csak találgatni lehetne. Pólya Tibor illusztrációi feltehetően nem készültek el, a festőművész két hónap múlva meghalt (2017-ben a szolnoki Damjanich János Múzeum gondozásában jelent meg monográfia Pólya Tiborról, amiben utalás sincs az említett illusztrációkra). Emőd bátyja, Fleischer Béla kéziratának a sorsáról nincs információ.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben