Indulhatok. A lámpa zöldre váltott.Már nem kell tovább egy helyen állnom.Nem kell még egy percig ugyanabbanaz unott szmogban lennem, mehetekelőre. Vagy állhatok máshol egyhelyben.Legördül a kődarab, mintha semmisem nyomna. Még a cuccaimmal telihátizsáknak sincsen súlya. Mély levegő,mély és tiszta: ki-be. Vágni lehet aszabadság illatát. Itt van a nyelvemen. De nem jut eszembe semmi, marada néma csend.
Te, én és az ideiglenesen befogadottállat(unk), ami hol kutya, hol pedig macska.Mindegy is, hogy micsoda. Jobb esetben vanegy egész farka és négy lába. Rossz esetbenhiányzik a teste egy darabja. Vagy betegés prüszköl, vagy annyira ijedős, hogy nemmer enni, ezért kell nekünk kézből etetni.Jön az egyik, megy a másik. Kettő bolha itt,egy kullancs ott. Ha bepiszkít, jön a kő-papír-olló.Napok, hetek, hónapok, ameddig minálunkcsövezik egy kidobott, szerencsétlen sorsúállattársunk, várva, hogy valaki írjon fész-bukon: Örökbe fogadjuk!
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
