×

Erdős Virág: Hátrahagyott versek 1992–2017

Artzt Tímea

2018 // 03

Törött női arc, bőr helyett rostok, tűnődő szemek és érzéki száj a Hátrahagyott versek borítóján, melyet Rácz Julianna tervezett a szerző fotójának felhasználásával. Az egyszerre retró és futurisztikus hatású kép összekapcsolható a hulladékkezelés soraival, „arc amin a száj fölött az / orr helyén nincs semmi”. Erdős Virág költészetére zsengéi óta inspirálóan hat a fotóművészet; az Udvarok (1993) darabjai Korniss Péter fotósorozatának képaláírásaiként olvashatók,A Trabantfejű Nőt (2011) Szilágyi Lenke képei ihlették; a világító testek – 100 kis budapest (2016) című kötetben pedig már saját kópiák egészülnek ki szövegekkel. Műfaji és formai sokszínűség jellemzi, hiszen felnőtteknek szóló rímes és prózaversei mellett novelláskötetek: Belső udvar (1998), Lenni jó (2000), Euridiké (2007); drámák (A merénylet, 2008); verses mesék (Másmilyen mesék, 2003; Pimpáré és Vakvarjúcska, 2012) és saját rajzokkal kísért gye­rekversek (Négyeshatos, 2014; Szorzótábla-versikék 100 számra, 2017) szerzője.

Erdős Virág témáinak többnyire Budapest ad hátteret: „az aszfalton kölesgolyók / a rongyok közt / az ember / a lepattanó pohártető / közepén a célkereszt” (egy akció előkészületei). Aki Erdős Virág verseit olvassa, nem tud többé felhőtlenül sétálni és plázázni, mert „nyitott szívvel közlekedni kifejezetten brutális élmény, Budapestről írni pedig gyakorlatilag katasztrófaköltészet” – nyilatkozta a 2016 márciusában a még létező Népszabadságnak. A nagyváros megfigyelése közben a kifosztott lakókra fókuszál; a körülöttünk lévő „hajléktalanok / és más kommunális hulladékféleségek” (Boldog Margit) ábrázolására. Szociális érzékenységének és parafrazeáló kedvének érzékletes példája a Margit-legenda adaptációja a Másmilyen mesékben. Margit egy hajléktalan, aki mindenét szétosztotta, „A Királyok Királyának viszont / nem akart adni semmit. / Arra gondolt, / hogy neki már van. / És az a vicc, / hogy igaza volt, / mert tényleg volt neki.”

Erdős Virág legfőbb hangneme az irónia, rengeteg széttartó dolgot képes önkényes, illetve örkényes elmozdulásba helyezni (Az Örkény-jelenség), merít az európai hagyományból, a mesékből és a mítoszokból, új kontextusba helyezi őket és korunkra adaptálja. Ironikus játékot kezd a Bábel tornya mint nyelvtani alakzat, avagy folytasd a megkezdett mondatot című szövegben, mely ugyanazt a birtokos szerkezetet – „Bábelnek van egy tornya” – tölti fel újabb jelentésekkel, melynek során a torony játékszer, rákos daganat, gyermekkori betegség vagy a megalománia jelképe lesz: „hét nyelven beszél”, „de az istennek se kell”.

A Hátrahagyott versek szerzője az elmúlt huszonöt év vers(es)szövegeit szemlézi, s közli szinte hiánytalanul. Címében ott a számvetés, a lezárás szándéka és az akasztófahumor. A kötetben megjelenő riasztóan értékhiányos világhoz kapcsolódik a mottó: „Sötét és semmi voltak: én valék” (Csongor és Tünde), mely gyökereiben romantikus, világlátásában pesszimista. Ugyanakkor a bibliai áthallások nyomán is átértelmeződik az Éj monológja, az én képződésére és újjászületésére mutat, hiszen a kötet hat ciklusa végigvezet bennünket az elmúlt huszonöt év pályaszakaszain, a Zsengéktől az Új versekig.

Erdős Virág szövegalkotási módszere, hogy ellentétes vagy nagyon távoli képeket rendel egymás mellé szabad asszociációs technikával, s azokat tiszta-, kín- vagy ragrímekkel vonja össze. A végletekig egyszerűsített versforma tudatos alkotói döntés, nem mesterségbeli hiányosság; egy eljárás, ami sztereotípiákból építkező világképünk dekonst­ruálását szolgálja: „az ember, amikor ír, voltaképpen két szerkezetet vetít egymásra […] a megöröklött szöveghagyományból, plusz mindenkori rögeszméinkből és sztereotípiáinkból összeálló »virtuális textus[t]«, illetve a valóság szerkezetét […], épp e kettő szerkezet egymáshoz való viszonyából, átfedéseiből és elmozdulásaiból rajzolódik ki […] az »igazság« szerkezete” (Beszélő, 2008/5). Az egymás mellé rendelt darabkák a szürreálisan elmozdított viszonyrendszerben hiteles valóságrajzot alkotnak („Budapest topográfiai szempontból egyedülálló adottságokkal rendelkezik, / bevásárlóközpontok veszik körül, / és egy világ választja el”), miközben az egyén létbevetettségét, egzisztenciális magányát tükrözik („Budapesten a költők szoborból vannak, / ülnek a seggükön, és nézik, hogyan úszik el” – Bedekker).

Erdős Virág kezdetek óta indulatból alkot. Provokatív és rendkívül hatásos lírája kitaszít minket a komfortzónából, és ez nagy feszültséggel járó folyamat, mely szolidaritásra, társadalmi aktivitásra és gondolkodásra serkent; bár a végső cél a szeretet lenne, amit már leírni is nonszensz: „Ez a mesekönyv a szeretetről szól. / Illetve nem” (Előszó egy másmilyen mesekönyvhöz). A társadalmi szinten jelentkező visszásságok látványa József Attila kérlelhetetlen igazságigényét („költő vagyok, mit érdekel, / nekem itt most / ülni, állni, ölni, halni kell”) és indulatát robbantja a szövegvilágba: „itt döglök, / nini, / a placcon, / az arcodba fröccsen / az arcom” (Az öngyilkos merénylő dala).

A társadalmi és az egyéni mondanivaló mindig egyszerre jelölődik, és a személyes tapasztalat hitelesíti. Ez a kettős beszéd nemcsak az egyéni és a közösségi élmények megéneklésében érhető tetten, hanem abban is, hogy amikor Erdős Virág szól, akkor a hagyomány is beszél: Berzsenyi, Katona, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Ady, Kosztolányi, Móricz, József Attila, Pilinszky, Örkény, Apollinaire, Weöres Sándor, Parti Nagy, Petri. Néha többen is megférnek egy-egy versben (Tiborc, Elmondanám ezt néked, ha nem unnád; Márciusi kesergő; Ó), de az idézetek és áthallások terén József Attila az uralkodó: „érte döglik a virág és / néki / nő ki / holnap” (Műkedvelő – éljen április 11.).

A magas és a popkultúra is jól működő együtthatók: „egy strandpokróc a romokon / alvó szegek a / homokon”; „a legszebb vers nekem te vagy / szeress örökké el / ne hagyj” (A legszebb vers); a szent és a profán („Mindig az öröm a nulladik stáció” – Profán zsoltár egy Nagy, Boldog asszonyhoz), illetve a különböző nyelvi regiszterek is izgalmas vibrációt okoznak a szövegtérben: „őrizd meg a / jegyedet / ne mozgasd a / hegyeket / ne kísértsd a / mindenhatót / válassz másik szolgáltatót” (Imperatívusz).

Erdős Virág úgy artikulálja látleleteit, hogy képes a tömeget megszólítani.Ezt is el (2013) című kötetének címadó dala, ezt is elviszem magammal nemzedékverssé vált, több kiáltványszerű dalához (mikor; van egy ország; én vétkem; Ma; na most akkor) hasonlóan. Ezek a megzenésített sorok veszteségkatalógusok: „se semmi malacság, / se szólásszabadság / […] se bú se vigasság / se magyar igazság / […] se szíved se szavad / se bátor se szabad / […] föle se leve se / se puszi se mese” (nincs mese).

Erdős Virág költőként egyszerre beszél a saját és a közösség nevében. Hogy melyik lenne ez a közösség, az napjainkban politikai erővonalak mentén keresendő. Ám az a rendszer, amelyikben szükség van forradalmi váteszköltőkre, sokak számára vállalhatatlan. Erdős Virág ugyanakkor nem akar senkit sem vezetni, rögzíti az állapotokat, kérdéseket fogalmaz meg – „na most akkor nagyokosok mondjátok meg mi legyen” –, rávilágít a humanista értékekre, utoljára éppen a világító testek – 100 kis budapest kötetében.

Az is érzékelhető, hogy most már szívesen maga mögött hagyná a megmondóember szerepét, habár jól áll neki és hiteles benne. Látjuk az útkeresést, ám a Hátrahagyott versek kötet Új versei közül a leghatásosabbak (Nem; vagyok aki vagyok – józsefvárosi szelfik; katalinka szállj el; hulladékkezelés; ez) mégis azt a hangot ütik meg, amelyet a sokat emlegetett 2013-as kötet kultikussá vált darabjai. Az Ezt is elviszem magammal sorainak hallgatása közben – főként Kollár-Klemencz László karizmatikus előadásában – Ady Endre Föl-földobott kövének fájdalmas zuhanását érezzük, és azt az ősi kultúrát, amelyben a szöveg és a dal egységet teremtett, és közösségi élményt.

A Hátrahagyott versek cím egy vágyra, illúzióra mutat, amelyet a lírai én akarata ellenére utasít el, hiszen még nem lehet elvágni a közéleti költészethez kapcsolódó szálakat; ez nem az a kor, s amint a kötet utolsó (a nyitó verssel szemben) erős ars poétikus darabja mutatja, „ez nem az a vers” (ez); és nem az a könyv. (Magvető, 2017)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben