Zárvatermők

Nincstelen vagyok. A fáim nem igazat,
csak fagyöngyöt teremnek. Félélősködőt,
örökzöldet.

Rákellenes hatásút. A tüdőben
összezsugorodnak tőle az évtizedek
összegabalyodott idegességvégződései.

A háttérben a délután megint bántja magát.
Kondenzcsíkokat karmol az égboltra. A
var mentén kibuggyan a sárguló alkonyat.

Az ágak foglalatába egy nylont csavart be
a szél. Ez az ismétlődések körtéje, s a
képek oly gyorsan villannak egymás után,
hogy folyamatos mozdulatok illúzióját
keltik.

A benyúló indulás toporgása mentén
felhabzik a maradás keményre vert sodra.

Várok. A válasz valami olyan gyümölcs
lehet, mely csak akkor válik ehetővé, ha
már megcsípte a dér.