×

Nyárelő; Tintapacák

Nagy Gábor

2018 // 02

 

Nyárelő

Nyárelő, sfumato alkony
rezeg a Duna fodrain.
Nem lehet, mi múlttá halkult,
jajszó nélkül kihordani.

A Margit híd csigolyái
meszesedve csikorognak,
budai fák koronáin
parázslik föl minden csillag.

S hordalékká hamuhodik
fényük, hömpölyög a folyó
hátán, sirállyal álmodik
márna, compó és domolykó.

Eljelentéktelenedik
a rakpart, füst a horizont,
föllobban a végtelenig,
s minden kandelábert kiolt.

Rád nehezedik a röpte,
varjú-szürke az éjszaka,
űri mólóhoz kikötve
álmodó bárkák alszanak.

Álmodnak maguknak holdat
lesőharcsák pikkelyei,
uszonnyal főbe csapottan
eszmél magára Isten is.

Hogy a tájnak része vagy-e,
nem tudhatod. Léted a lét
és a nemlét gyúelegye,
sirályvijjogás és sörét.

Tintapacák

A MŰVÉSZ ÉLETE
Elrugaszkodás.
Elragaszkodás.


AZ ÉLETMŰVÉSZ
Ragaszkodás?
Ravaszkodás.


A KRITIKUS
Művemen mint roppant monstrancián
fanyalog? Habarcsa cián.


LÉLEKBÚVÁR
Émelyegj lékeket.
Mélyegezz léleket.


ÖRÖKSÉG
Aranyat hagytál rám, aranyrögöt –
rögöt markolok, barna agyagrögöt.


TEREMTÉS
Rozsdagerezd.


TEMETÉS
Gyászgöröngy.


Elme
kötelme.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben