×

Csendélet

Fellinger Károly

2018 // 02

 

 

Nagypéntek

Álmomban arról még sosem
meséltem senkinek,
hogy mit álmodtam az azt
megelőző éjszaka,
most ez is megtörtént.


Normálméret
Minden csillag
egy bőrönd,

megüresedett
nemlét.

Isten hiánya az,
ami teljessé
teszi életem.

Úgy érzem,
apámé is.

Fölolvasás

Apám már halott, belőlem hiányzik,
anyámból, de leginkább az Istenből,
pohara még a helyén van, székére
senki sem ül, és ágyára sem fekszik
egy ideig a családból senki, de
közben meg mindenütt jelen van, őrt áll,
akárcsak a prágai vár előtt a
katonaságon, ahol még filmet is
forgattak vele, amatőr szerepet
kapott, persze az ellenséges német
katonák egyikét alakította,
akit menekülés közben aztán a
halálba küldött egy hős cseh katona.

Aszúsodás

Ma kimúlott az egyetlen kakasunk,
apám keltette a kendermagos kotlóval,
a mostani tojótyúkokat viszont
úgy vásároltuk anyámmal a
múlt tavasszal, azt mondja, kellett a
kakas a halott apádnak, magával
vitte, akárcsak nagynénéd a ritka
gyógynövényeit, amik beváltak a
végzetes betegségek, nyavalyák ellen,
legyőzve a halált.

Pompa

Apámnak állandóan folyt az orra,
nem győzte anyám zsebkendővel,
legalább tudtam, mit vegyek
neki ünnepnapokra, legkedvesebb
szórakozása volt, hogy naponta
kimosott egyet, vagyis bevizezte,
és kiterítette a szárítókötélre,
ettől anyám dührohamot kapott,
megszólják a szomszédok,
hogy nem is mos,
azt hiszik majd, hogy trehány,
ma sem tudom eldönteni, apám
szórakozásból vagy segíteni akarásból
tette-e mindezt,
a választ magával vitte a sírba,
mint a vadonatúj, hófehér zsebkendőt,
ami elolvadt anyám szemében,
amikor kiválasztotta a kínai boltban,
amit a halottöltöztető apám
kabátzsebébe gyömöszölt.

Zsákmány

Apám szemében csomókban
huny ki a villanykörte fénye,
hiánya úgy köröz
fölöttem, mint az állatkertben
nevelt dögkeselyű, meggyűrűzve,
nyomkövetővel ellátva,
apám amíg élt, nem bánt meg
semmit, most ott, két méterrel
a föld alatt mi lett, vadonatúj
reményekkel teli postaláda.

Szilvamag

Apám elérte,
hogy a sírjánál végre letegezzem,
amíg élt, sose mertem volna, pedig
a testvéreim közül aztán egyik
sem magázta, engem nevemen szólít
az unokám, édesanyja kórházban
fekszik, ultrahang-kivizsgálásra vár,
tegnapelőtt vérzett, nehogy elmenjen
az a gyerek, apámnak a halálos
ágyán elújságoltam, hogy várandós
az unokája, talán még korai
volt szegénnyel megosztani a jó hírt,
mert errefelé babonás az ember,
és a jövő visszafelé folyik a
felejtés egyhangú óceánjába.

Napraforgó

Apám bemegy a terembe,
mielőtt kijönne,
becsukom előtte az ajtót,
teljes erőmből nyomom,
nem akarom, hogy kijöjjön,
olyan vagyok, mint öt-hat évesen,
amolyan igazi játéknak szánom,
amikor érzem, hogy győztem,
belülről elfordítja a zárat.

Négysoros

Apám olyan volt a koporsóban,
mint méhecske a művirágon,
mint méhecske a művirágon
apám sírján, apám sírján.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben