Degenyeg; Diólapi

Degenyeg

(Ballada)

szaladj ki nézd meg ki veri a bakancsát a téren hosszan
ki zakatol ki masíroz minek hangja bocskoroké csizmák
cipők bakancsoké nézd meg lélek ki masíroz honnan
jöttek hová mennek lent a téren lent a parkban lent a város
közepében kinek hangja ki zenél ott milyen kürtök
rézfúvósok nézd meg lélek mi az isten senki nem jár arra
nem jár csak a vargák csak a népek inasok ők a segédek nézd
meg lélek kinek hangja ki az aki csattogtatja csizmáján
a sarkantyúját lovak jönnek masíroznak lovagolnak nézd
meg lélek az is lehet lánctalpasok vagy traktorok vagy
szekerek minek ennyi szekér ide nézd meg lélek minek ide
lánctalpasok traktorkerék jó-e lélek az is lehet vargák jönnek
csizmadiák szekeresek az is lehet szekereken degettesek kiabálnak
degenyeget degenyeget jóemberek degenyeget honnan jöttek
hegyen túlról honnan jöttek vízen túlról kárpátoknak szélirányból
nézd meg lélek tudnom kéne kik azok a hangoskodók nem jön
senki most jártam ott üres a tér éj van szinte nem jár arra
senki lélek s különben is degenyeget minek ma már degenyeget
autóba nem kell ilyen nem kellenek degenyegek nézd meg kérlek
nem alszom jól nem bírom szemem lehunyni nem ragadhat le a pillám
nem nyugodhat meg a testem degenyeget árulnak-e olyan az is mint
az éjjel ez az éjjel nézd meg lélek degenyeget árulnak-e szekeresek
jönnek sorba asszonyok a szekereken inasok és apró népek gyermekecskék
kis segédek nézd meg lélek mire mennek Binder megy el Győrffy vágtat
nézd meg lélek Hering Leó mire gondol mit csinál az úton hosszan
mért vonul fel katakattól kocsikerék mért csikorog alól a kő mért
őröli mért aprítja nézd meg lélek mit mondanak mire jönnek mit
akarnak puskák jönnek milyen puskák zászlók jönnek milyen zászlók
minek jönnek mintha puha halinában nézd meg lélek milyen puskák
vikszolt csizmák mit akarnak vikszolt lelkek mit akarnak nézd meg lélek
szaladj onnan vikszolt lelkek mit akarnak Győrffy Binder már rég elment
Fjodorovics hazakészül Hahn Jakabnál kürtőskalács kifogyott
a tekenyőből nézd meg lélek orgonaszó úgy zenélnek szakadok meg
fülem dobja szakad belé nézd meg lélek ugye nem ő Kolonics is
hazakészül Hering Leó farkasostól Hering Leót megették már
lovait is szekerét is megették már felélték már hova készül
nézd meg lélek kik vonulnak hosszan hosszan csapatostul
zászlók jönnek ünnepségek hosszú zászlók lent a téren
pattognak a petárdák is roppannak a gerincek is nézd meg
lélek milyen nyelven milyen nyelven énekelnek milyen táncok
azok ottan nézd meg lélek kik táncolják senki nincsen szépen
mondtam mi ünneplünk feketében nekünk jönnek megmondani
megmondani azért jönnek lovagolnak Budapestről Bukarestből
trombitálnak zászlóikkal integetnek hangoskodnak lobogtatják
autóikkal dudálnak és szirénáznak nézd meg jó-e mit
akarnak bevonulnak visszajöttek nézd meg lélek tudnom
kéne piros-fehér-zöld a tér is piros-sárga-zöld a tér is nézd
meg lélek lecserélik felállítnak ledöntenek nézd meg lélek
mit akarnak hoznak visznek mit akarnak ide jönnek minek
jönnek foglyok jönnek hazatartnak nézd meg lélek csak a
varjak vijjognak a csak a varjak csak vetési varjak azok csak
a varjak vijjognak fenn rondítanak össze mindent varjak azok
rikácsolnak szarnak össze itten mindent csak a varjak csak
egy műszer hangja kéne sasnak hangját imitáló csak a
fegyverropogást utánzó műszer hangja az kéne csak
varjak ezek elrepülnek nézd meg lélek elrepülnek
elrepülnek tovaszállnak műszer hangja sasnak hangja
fegyverropogásnak hangja vagy a malom gőzgépje tán
szekerek zaja az tényleg szomszédoknak rekedt hangja
jó reggeltek jó reggeltek kakasoknak rekedt hangja
malacok sivalkodása sajtárok és fémedények kapuknak a
nyikorgása kutyák hangos ugatása kéményeken szálló
füst az műhelyekben szorgoskodók hóharmatos piacokon
kosaraikkal toporgók istenkedő népek azok lobog a tűz
forró az enyv műhelyekben katlanokban rossz a kedve a
segédnek csizmaorrok csapdosása ostornyelek parázs készül
rostély alá kolbász készül pecsenye sül vargák jönnek
sorban vargák rúdjaikon csizmák lógnak ide-oda
himbálódznak kirakodnak berakodnak fazekasok szűrösök
és minden népek bőrt csereznek deszkát szabnak gyalulnak
és posztójukat megványolják kapucínert iszogatnak fináncok
a cukrászdákban koldusok is toporognak nádpálcákkal
suhogtatnak tanítók az iskolákban táncmester a tükör
előtt az új figurát próbálgatja veri dobját már a dobos tiszteletes
dohog csendben a plébános plajbászt próbál az ács farag
széles bárddal kovácsok és inasaik fújtatnak a fújtatóval kél a
kovász pékek jönnek hevíteni mindig jönnek cserépkancsók
tölgyfahordók deszkák sorban degenyeg a hátsó részben
fotográfus masinája kattog sűrűn díszben vannak merev
díszben kopasz gyerek apa anya kaszák vágnak suhogtatnak
a határban kertmegében takar a nép mezítlábas lányok jönnek
korsóikkal borvizesek korzón futkos az újságos szenzációóóó
szenzációóó jó idő van derűs nap van de már halkan szél
nyöszörget tornácdeszkát szél nyöszörget ereszeket kerítések
vékony lécét vihar készül hirtelen jön megérkezik eső ered
örvénylik már kavarog is mint a degett…

Diólapi

Potyog a dió a fáról potyog hull száll
a barna levél is nagy kupacokban
áll vizes ázott kupacokban a diófa
alatt a barna diólevél a tyúkpajta
és a nyárikonyha között a kiskertben
a dombon a domb ölében
a kicsifenyő és a butu fái között
a borvízpataka fölött a valamikori
szülőhely dombján a ház és az istálló
mellett a lejtős udvaron el-elgurulnak
a diók be-becsúsznak
a pajta alá mert potyog hull megreped
kinyílik majd lepottyan
a fáról talicskával hordom a diólevelet hátra
a kertbe a kút mellé egy jókora
horpadásba afféle gödörbe még az
előző tulajdonos alakította
disznóvágások idejére
oda helyezték az asztalt is
a kút mellé a gödör vagy inkább horpadás
fölé ott volt a víz is közel
ott dolgozták föl az
állatot potyognak a diók potyognak hullnak
a levelek hordom talicskával
a horpadás vagy inkább
gödör fölé nézem ahogy telik de nem
akar megtelni
soha majd földet hintek rá
eltakarom betemetem
hullnak a levelek potyognak
a diók csepereg az eső
nyitva a kicsiszoba ajtaja
hallom az előző lakó hangját a sarokból
az ágyból a lesötétített szobából
síró sivító hang síró
szűkölő hang a tehetetlenségtől
a kétségbeeséstől hallom
a hangját az előző lakónak
a lányától vettük ezt a házat
a falu szélén külső peremén
a kicsifenyő és a butu között
gyermekkorom zúgó erdői fái
közé ékelődve jobbról és balról
a templom tornyának magasságában
ide is látszik a kertből a templom
bádogból készült tornya mintha
szemem előtt volna csak a szomszédban
pedig szinte egy köpésnyire a butu
felé a görög katolikus most már
ortodox román templom
ahová még nagyapám is eljárt
kíváncsiskodni a falubeliekkel
együtt a nyolcvanas évek elején
hallgatni a nagyszakállú román
pópát aki ki-kijött a közeli városból
hátha jönnének a hívek de csak
kíváncsiskodók mentek egy-két vasárnap
nem élt már tódor jános bácsi
a szomszédból aki még románul
káromkodott román kántor volt
másik apai nagyapám idején hordom
talicskázom a diólapit a gödörbe
mintha csak a butu és a kicsifenyő
egyre ritkásabb fenyőinek tűleveleit
hordanám potyog a dió hull a levél
csepereg az eső a pópa megunja
nem jön aztán tódor jános bácsi
a túlvilágon tángálja el
a feleségét amikor egyszer részeget
tettetve józanon megy haza és rájön
végre hogy honnan a testén
korábbról a megannyi kék és
zöld folt hordom a lapit barna
ázott szétfoszló töltöm a gödröt
vagy horpadást szórom rá a földet
potyognak a diók kopolják
a fejemet veri az eső az
előző lakó elhaló hangja
jön ki a kicsiszobából
mobilját szorongatja mint
a kincsét egyetlen fogódzóját
mint aki az úristennek telefonál
halok meg nézd meg halok meg
meg kell halnom nézd meg meg
kell halnom mondja pedig még
nincs vagy alig hatvanéves
mozdulni nem tudok mondja az
úristennek nem áll meg bennem
semmi műteni kell megint
harangoznak közben a torony
ott bimbamol a lábamnál szinte
az arcommal egyvonalban
sárgulnak fogynak a kicsifenyő
fái is a butué úgyszintén tarol
valami vész a fák közt nem
csak a druzsba halok meg
nézd meg hordom talicskázom
a gödörbe horpadásba a diólevelet
az ő horpadásába gödrébe ő
ásta ő dolgozott fölötte amíg élt
szórom rá a földet majd újra
térek megint egy talicska levéllel
mintha szurkáló égető tűlevelekkel
nem áll meg semmi bennem
nem marad meg semmi mondja
a szobában a telefonjába a
a testvérének vagy az úristennek
hordom viszem talicskázom
bimbamol a harang ver az eső potyognak
hullnak a diók hordom talicskázom
szúr vág úristen érzed hallod
temetem szórom be földdel
temetem szórom potyog hull
temetem szórom szúr vág
úristen hallod