×

Mindennapi elődeim

Fenyves Marcell

2017 // 11

 

 

Miről hallgat Órigenész?

(Papcsúfoló fabliau-k nyomán)

Hol kettéágazik szilaj Loire;
kövekkel gördül sziklák közt az ár,
a barna parton fenyves hallható.
Az erdőben sereg dzsungellakó.
Na persze főleg szarvasok, nyulak
meg őzek; égi, földi madarak.
Medvék között is éltek emberek?
Egy szerzetes. Lehúzott tíz telet,
szeszélyes őszt, tavaszt meg hűs nyarat.
Emelt magának fából pár falat,
rakott tetőt és vágott ablakot:
felállt a házikó, felállt legott
az egyszemélyes erdő közepén –
János barátról szól e zöngemény.
Miféle ember volt a szerzetes?
A jámborságáról nevezetes.
És tiszta ő. Havonta felsöpört,
hol főzögette belga mód a sört.
Csinált bohémiánust, németet,
mert minden komlófőzetet szeret.
Ne tántorogjon: érlelt sajtokat,
tanulva fortélyt sok-sok év alatt.
Komái mégis fák csak? Állatok?
Figyelj. Okát azonnal megtudod.
Korábban János egy rendházban élt,
hirdetve sült parasztnak az Igét.
Az ódon épület sötéten állt.
Falak mögött lakott itt pár barát.
A sajt! A sajt okozta végzetét.
Becézgeté, mint más a kedvesét
a kőkeményen gördülő gruyère-t:
a pamlagán egész tucat hevert.
Egy nap serényen rórátéra ment:
e tájt az ember rémeket teremt,
mik megkísértik aztán szellemét.
Szólott Jánoshoz Belzebub, ek’ént:
Mihaszna báb! Te dőre szolga,
neved se lenne a Pokolba’.
Miért is veszkődöm veled?
Előttem semmi érdemed.
Csak szórakoztatom magam.
Az ördögnek flegmája van.
Tudod, mi lesz ma? Sajtmenet.
Kint gyűlnek már a sajthegyek.
E nap szegény még nem mondott imát,
a hír így védtelen szívet talált,
amelyben ölre menne két titán:
páncélos angyal és a parmezán.
Csak meglesem, hogy talmi volt a szó,
vagy színigaz s lenyűgöz sajt-való
magában így kiált és futni kezd
és majdnem fellöki az esperest.
Azért köszönti is felettesét,
de birtokolja már a sajt eszét.
A zárdaajtó nyitva; illatoz
megannyi kékpenészes. Kerberosz
se tántoríthat –
mondja. Mit teszek?
Az illatok forrásához megyek.
A cél felé robog. Nem éri el,
mert megszólítja őt egy mademoiselle.
Igen butuska és csúnyán hadar,
amúgy valódi bombázó a csaj:
Még szűz vagyok. Szájtáti lagziban.
Barát uram! Megáldaná likam?
Áldás után hamar férjhez megyek;
legyen család: csinálunk gyermeket.
Ötöt se bánnék én, kerek Kató,
a szorgalmas gyerekpotyogtató.
Mi kis bohó! De mester lánya volt,
neves sajtmesteré. Csak szónokolt:
Nagy kecskesajt a bére. Rá a grátisz
palack bordeaux-i bor s egy tál homár is.
El’inte János még berzenkedett,
de aztán – szóra szó – „igen”-t rebeg.
Ilyen próbához küld erőt az Úr?
Munkához lát. Tapasztalatlanul.
Repült a szoknya és tudós barát
– először életében – lát csodát:
De szép tiltott gyümölcs! Az íze méz?
Hallgatsz erről is, jó Origenész…
Az elhadart tizenkét Miatyánk
azért a helyzetében obligát.
Szegény János! Ha tudta volna ezt:
kileste őket álnok esperes,
akit korábban meglökött.
Most azt morogja: Ördögök!
János barát – míg élek én –
nem lesz csuhás e féltekén!
A nagy felindulást követte tett:
a szerzetes világgá űzetett;
világba, hol csak fák s az állatok
veszik körül. De ezt már tudhatod.

E történet mindenkit arra int,
a sajttal baj lehet, barátaim.

Apokrif Bosch-vázlat

Fajankók: képükön derű.
Bitó alatt egy ember áll.
Az Úr közöttük egyszerű
ruhában jár. Telefonál.

Egy pap kezében hosszu kés,
az égig nyújtózik vele:
bárányfelhőbe szúrja, és
a várost hó borítja be.

Magiszter görbed lapjain,
napestig baj nem érheti:
jelenbe hívná Szaladint,
de árnya nem felel neki,

dühében földhöz vágja még
a hétpecsétes lombikot,
takarja mind a két szemét,
mert látja azt, mi jönni fog.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben