Időhatározó

Nyitott ablaknál leng a rongy-tavasz.
Szemed facsarja citromsárga fény,
héja feltépett, gyűrött sebtapasz.
Életkedved már csaknem félkemény.

Nézd, kicsapódik a nyár-fehérje,
s befolyik lassan talpaid alá.
Késlelteti, hogy a bőröd érje,
elviseli, de sosem hordaná.

Gyors az idő, hogy azzal kergetőzz!
– mondták sokan, és mégsem hitted el.
Végtelennek tűnik itt minden ősz,
s mégis mindig a télbe érkezel.

A kapun berobogó télfogat
hangja alatt megfagy a föld. Köves
ifjúságoddal gyorsan moss fogat,
és az emlékeiddel öblögess!