×

Papp Endre: Vári Fábián László

Mayer Erzsébet

2017 // 07-08

A Magyar Művészeti Akadémia Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatában látott napvilágot a Vári Fábián László kárpátaljai költőről, íróról szóló kötet. A sorozatban eddig megjelent monográ­fiákhoz hasonlóan az életmű ismertetése itt is kiegészül válogatott bibliográfiával és képmelléklettel. A sorozat összefoglaló címe: Közelképek írókról. Ehhez igazodik Papp Endre is, aki ugyanakkor az életműre való ráközelítéseit térben és időben távolról, nagyobb látószögből indítja: a monográfus minden bizonnyal fontosnak találta, hogy az olvasót Vári Fábián László személyes életeseményeihez és alkotói tevékenységéhez kötődően beavassa Kárpátalja „zivataros” történelmébe, illetve a térség kultúrtörténetébe, kiemelve néhány jeles személyiség munkásságát. Megemlíti mindenekelőtt Munkácsy Mihály, Csont­váry Kosztka Tivadar nevét, Feszty Árpádét A magyarok bejövetele körkép kapcsán, szóba kerül Hollósy Simon mint a nagybányai festőiskola megteremtője – ők együtt fémjelzik a színvonalat és a minőséget. A történelem viharai szűnni nem akaró módon állítják az ott élőket újabb és újabb megpróbáltatás elé. Trianon sokkja nehezen múlik. A győ­zedelmes ellenség mindennapi megnyilvánulásai, a szovjet lét máig fel nem tárt „sokoldalú”, rettegett tettei testet-lelket próbálók voltak. Az ilyen paradoxonokról nem is beszélve: „…mert hogy kerül egy magyar anya fia a szovjet hadseregbe, s ha már egyszer homlokára vette a vörös csillagot, miért pont német földön kell védenie a szovjet hazát?”

A hétköznapokra külső kényszerként rátelepülő történelmi valóság erőteljesen befolyásolja a kulturális élet folyamatait – építi tovább a gondolatait Papp Endre. A kötelező művelődési, oktatási elvárások szinte ellehetetlenítik a kisebbség törekvéseit. Majd továbbgondolva a következményeket, Papp Endre rámutat a kárpátaljai magyar irodalmi és kulturális élet belső ellentéteire, belső feszültségeire, személyes indíttatású szembenállásaira is. Balla László neve többször is felbukkan a monográfiában. Ő az a prototípus, mintegy ellentéte Vári Fábián László példaadó helytállásának, aki mindig az éppen aktuális politikai szelek szerint hajlong. Ő kép­viselte a szovjet ideológiát a magyar nép érdekeivel szemben, a rendszerváltáskor mint a magyar kulturális élet egykori képviselője nehezen volt elmozdítható. Később viszont fia, mintegy családi hagyományként, a jó tollú Balla D. Károly lesz az, aki a posztmodern híveként éles bírálattal illeti a kárpátaljai költői szárnypróbálgatásokat, és elutasítóan fordul szembe a népben-nemzetben gondolkodó, határon túl élő kortársakkal. Elvárása szerint az irodalom legyen csak irodalom. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem ő az egyetlen, aki ebben az újonnan felállított irodalmi kórusban szólistaként énekel. Papp Endre szerencsésen írja felül ezt a kreált, de bántóan hatékony ellentétezést. Pécsi Györgyi eligazító szavait idézi megszívlelendő tudásként kötetében. Pécsi Györgyi ugyanis felhívja a figyelmet arra, hogy a diktatúrában a nyelv, az egymáshoz, egymásról való szólás a gyógyszer szerepét tölti be. Az, hogy az irodalom csak irodalom legyen, az idegen hazába kényszerült nemzeti kisebbségek esetében nem kivitelezhető (a recenzens meggyőződése: más esetben sem), hiszen az írók nem csupán irodalmat művelnek, hanem társadalmi szereplők, akik alávetettjei a diktatúra kemény elvárásainak, mint ahogy köti őket a sorsközösség elvárása is. Pécsi Györ­gyi azt is hangsúlyozza, hogy a népi epigonizmus veszélyénél fe­nye­ge­tőbb a posztmodern epi­go­niz­mus zsákutcája. Papp Endre is kiemeli, hogy éppen a külső körülmények okán tér el a határon túli irodalom az anyaországi tendenciáktól és megnyilvánulásoktól, továbbá hogy a szükséges intézményi rendszer és folyamatos szellemi kapcsolatok híján nem tud szervesen fejlődni a kultúra, de mindezzel együtt a kárpátaljai irodalom is része az egész magyar kultúrának. Az idegen hazába került és az anyaországtól elszakított kisebbség élete szükségképpen hív elő betegségeket, lelki zavart, például a Papp Endre által is sokat emlegetett identitásvesztést, az önazonosság labilitását, a belső szorongást és a meghasonlás különböző szintű állapotzavarát, a különállásból, az egyedülvalóságból adódó félelmeket.

A kötet második részében találjuk a költői életmű összegző áttekintését. A könyvsorozat alcíme, összetartó sajátossága a Közelképek. Papp Endre esetében ez akár közelhajolásként is értendő. Tiszteli Vári Fábián Lászlóban a költőt, s tiszteli benne az embert. Mint tudjuk, a szó megerősítő, eligazító szerepe mindenki számára nélkülözhetetlen, a leszorítottság állapotában különösen. S ehhez nem kell határon túlra kerülni. Vári Fábián László versei a szó szoros értelmében mélyre hatolók, így Papp Endre igyekszik ennek a mély kulturális gyökérzetnek valamennyi ágát szemügyre venni. Amikor csokorba szedi a Vári Fábián költészetére tett megjegyzéseket, megállapítja: „Nagy hatású az a költő, aki még méltatóit is képes lírai szárnyalásra bírni – ahogy azt a fenti idézethalmaz is bizonyítja.” Ez történik Papp Endrével is, aki gyakorta költői nyelven nyilatkozik tárgyáról, s leíró-értekező nyelvhasználata változatos – a szóbeli kommunikáció kötetlenebb fordulataival tarkított – nyelvi megnyilvánulásokat eredményez.

Az irodalom belső ügyeire rátérve Papp feleleveníti a hajdan volt és vége soha sincs urbánus–népi vitát, valamint a szembenállás változatait: anyaországi kontra határon túli irodalom; másképpen: konzervatív kontra haladó szellemiség; még másképpen: csupán nyelvi irodalom kontra történelmi tematikus beállítódás szembeállítását. Közvetlenül nem mondja ki, csupán érzékelteti, hogy Vári Fábián László életműve meghaladja ezt a mesterségesen fenntartott lövészárok-szemléletet. A költő nemcsak a történelmi, politikai helyzet rácsozata mögül érzékeli az emberi életet és létet, hanem az egyetemesség egét is kémleli.

Papp Endre jó füllel, jó szemmel talál rá Vári Fábián költői-emberi létszemléletének kulcsszavára: a versabortumokra. Ez a véresen komoly metafora egyszerre szól a költői szerep korábban kanonizált és elvárássá emelkedett feladatkörének megingásáról, beleértve akár életrevalóság-nélküliségét is, mint ahogy szól népének, családjának további sorsáról is, mert „az emberi élet szövete csupa luk, s ezeken át a hiábavalóság látszik”. Az élet persze mindezek ellenére is élni akar: szeretni muszáj, a mámor vágya ott bujkál az emberben, ahogy ezt Vári Fábián László költészete is bizonyítja. Esetében az éltető, megtartó erő a költőelődök tiszteletéből, a mesterek követéséből, a volt korok eszményeinek elfogadó, értő tiszteletéből fakad. Versmanufaktúrájából viszont nem holmi utánzatok kerülnek elő, hanem a szakmaiság fedezetével ellátott egyéni művek. A kivitelezésnél, a formába öntésnél az ókoriak harmóniaeszményét valósítja meg, ügyel a részek arányára, a szépség esztétikai és a jóság morális összekötésére, alkalmazza a rímek és az időmérték fegyelmező erejét. A költészet örök témáit – természet, példaképek, utazás – ő is megverseli, a műfajok sokaságán keresztül adja hírül állapotát, hétköznapi megpróbáltatásait. Nagy László lesz vezérlő csillaga, Balassiban rálel a kardot és pennát egyaránt ügyesen forgató költőtársra. A népköltészetben ott rejtőzködő archaikus tudásra a balladákon keresztül tett szert. Mikes Kelemenben rátalál a bujdosás keserűségének hangnemére, Adyban a perlekedő, átkozódó emberre. Jeszenyin, Majakovszkij, József Attila pedig az önként halálba menők sorsát, a kibírhatatlan szellemi kínokat tu­datosítja benne. S hosszasan áll Szervátiusz Tibor Dózsa-szobra előtt, mélyen elgondolkodva az áldozathozatal értelmén és szükségességén.

Vajon a remény és a reménytelenség, az értelem és a hiábavalóság súlyos ellentétei között milyen válaszok születnek Vári Fábián és a többi hasonló sorsú alkotó tollából? Ki tudja-e mondani, hogy lesz még egyszer ünnep a világon, s ha kimondja, mivel érvel? A csendes estéli zsoltár elegendő ír-e a sebekre? Vári Fábián a békítő örök időben bízik, hiszen tisztában van vele, az oldozás joga nem az övé. Azért az Úrtól kérhet – mondjuk – újratervezést. A meghallgatásban sokan bízunk. (MMA, 2016)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben