×

Nádas Péter: Az élet sója

Gábor Sámuel

2017 // 07-08

A különlegesen szép kiállítású, Forgách András ceruzarajzaival bőségesen díszített, vékonyka Nádas-kötet címe két dologra biztosan utal. Egyrészt a könyv középpontjában álló, „sójáról híres” német kisvárosra – a város neve egyszer sincs kimondva, de a település a szövegben felbukkanó, minden esetben valós földrajzi és tulajdonnevek alapján kisebb kutakodással azonosítható –; másrészt arra, hogy az interneten havonta publikált tárcákból összeállított, műfajilag nehezen behatárolható szöveg valamilyen módon az élet értelméről, nagy kérdéseiről is szólni próbál. A tizenkét fejezetben konkrét és elvont, leíró és értelmező, időtlenül közömbös és az eseményeket történelmi perspektívából értékelő beszédmódok váltakoznak, az eredmény pedig (a hátsó borító megfogalmazása szerint) „egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és világtörténelmi esszé egyszerre”.

Időnként a Nádas-regényekből megszokott hosszú, feszes és pontos mondatokat olvassuk, máshol azonban a szöveg játékosabb, lazább, helyenként meglepően modoros. A könyv nyelvezetére rögtön a hatodik mondat kínálkozik példaként: „Én ugyan nem mártóztam meg a hírös vízben, mert hajlott koromra immár megvallhatom, hogy egész életemben utáltam a közös pancsikolásokat, de a Hotel Hohenlohe erkélyéről nézve a két szememmel látom, hogy a sóoldatban boldogan úszkálnak az emberek.” A „hírös”, a „pancsikolás” és a „sóoldat” egyaránt meglepő, a mondat egyszerre jelez iróniát az elbeszéléssel és az elbeszélés tárgyával szemben, távolságtartást a fürdőző emberektől, és villant fel egy, a jeleneten kívül álló, a látvány mélyére tekintő elbeszélői perspektívát.

Nádas írói életművéből leginkább ez utóbbi ismerős, a hosszú és cizellált, a világot nemcsak emberi összefüggéseiben, hanem fizikalitásában is megragadó leírások sok művének önmagában megálló, maradandó értékű részei: az eladó vasúti talpfákra a Párhuzamos történetekből, az erdei futásra az Évkönyvből vagy a malac születésére az Emlékiratok könyvéből sok év után is élénken emlékszem. Itt azonban ilyen erejű, plasztikus leírások csak elvétve akadnak, inkább a Nádas-esszék (pl. Az égi és a földi szerelemről kötet) beszédmódja uralkodik. A sóról szóló, ígéretesen kezdődő oldalak végül a tárgy szempontjából teljesen fölösleges kommentárok és közbevetések – „természetesen”, „nem tudom, miért van így” és hasonlók – miatt sehová nem vezető elmélkedéssé válnak. A harangok láttató bemutatása helyett felsorolásukat, majd a harangöntés misztériumát ecsetelő mondatokat olvasunk: „Annyi biztos, hogy a szép és hosszan kizengő haranghoz isteni szikra kell.” Később a dóm leírása mégis nagyon is érdekes, és ennek is köszönhető, hogy az utolsó fejezeteknek végül sikerül a könyvet egyetlen egésszé összerántaniuk. (A dóm­leírásra még visszatérek.)

A tizenkét fejezet („folytatás”) egyikében sem távolodunk el a választott tárgytól, a német kisvárostól, azonban a megközelítésmód és a szűkebb téma is fokozatosan változik. Így haladunk kisebb kilengésekkel a történeti ismertetéstől (alapítás, dokumentálatlan, történelem előtti idők, városiasodás stb.) a főtér és a templom fizikai leírásán keresztül az egyház, a reformáció, valamint az egyházi és a városi vezetés, az anyagi környezet és a világnézet viszonyának elvontabb kérdései felé.

Az első rész a történelmet a körülmények és főként az érdekek által meghatározott, de összességében kiszámíthatatlan és céltalan folyamatnak mutatja: „Kockázatos vállalkozásokhoz csöndesen munkálkodó érdek vezet, ezen túl terülnek el az eszmék hegyvidékei. A történelmi tájon az érdekkövetések kis erecskéiből csorog össze a nagy emancipációs folyam, s hozza hátán a reformációt.” A történeti fókuszú részt azonban ennek a sémának részben ellentmondó vagy legalábbis ezt árnyaló, és már a könyv zárlatát is előrevetítő mondat zárja le: „A következő folytatásban majd belépünk a templomba, ahol minden mellékoltár, oltárkép, szobor, áldozati ajándék, felirat és síremlék a mai napig fennmaradt. S így a fogas kérdésre is válaszolni kell, hogy mindezt évszázadok felfordulásától ki vagy mi védte meg. Én nem hiszem, hogy csupán a szerencse.”

A második szakasz lényegében a város egyetlen épületéről, a dómról, avagy Szent Mihály-templomról szól, és ugyanahhoz a „fogas kérdéshez” vezet, amelyet az előbb idézett mondat vetett fel, és amelyet végül az utolsó rész fog megválaszolni. A templom leírásának vezérfonalát a templomba belépő elbeszélő többszörös rácsodálkozása jelenti az előtte feltáruló belső térre. Az első rácsodálkozás a román külső és a gótikus belső ellentmondásának szól: a masszív román stílusú torony, majd a szűk és mély kapu után váratlanok a magas oszlopok, az ívek, az oszlopokon álló szobrok stb. A látvány bemutatása itt már pontos és plasztikus, híven adja vissza a templomba belépő néző pozícióját, majd követi a feltáruló látványt fokozatosan felfogó és értelmező tekintetet. Az „igazi nagy meglepetés” azonban a lutheránus templomban található rengeteg díszítés és kegytárgy: táblakép, szobor, freskó, sírhely, áldozati emlékhely, epitáfium stb. És ezzel elérkezünk a harmadik, befejező részhez. Itt az elbeszélő élménye, a templom leírása és a város történelmének megértése egyetlen pontban találkozik, a reformáció előtt és után a templomban elhelyezett képek és szobrok nézegetése a rácsodálkozás mozzanatán keresztül egyetlen történelmi személyhez, Johannes Brenzhez vezet, aki maga a „fogas kérdésre” adott válasz.

Brenz, a Luther hívéül szegődő fiatal prédikátor az utolsó rész főszereplője, a Nádas-könyv „hőse”. A város vezetői az 1520-as évek elején azért hívják meg Heidelbergből, mert „torkig lettek már azokkal az egyházi férfiakkal, akiket a hatalmasságok ültettek a nyakukba, s nemcsak tűrniük kellett, hogy miként hordanak össze tücsköt és bogarat a szószéken, hanem még fizetniük is a botrányos idomtalanságokért”. A város tehát nem az egyháztól kért prédikátort, hanem saját magának választott, miután „próbaprédikációt” tartatott a jelöltekkel. A város irányítóinak bölcsessége ebben a kivételes történelmi pillanatban összetalálkozott a reformáció törekvéseivel, az önálló prédikátorválasztás a város vallási életének és ezzel együtt működési mechanizmusainak teljes megváltozásához vezet. Az új, racionális és társadalmilag érzékeny protestáns világban a 16. században tanulási lehetőséget adnak a nőknek, betiltják a boszorkányüldözést, segélyt adnak a nehéz helyzetben lévő lakosságnak stb.

A Brenz által a városiak érdekében működtetett vallási közösség, amely a prédikátor vezetésével egyszerűen figyelmen kívül hagyja a hivatalos képromboló ideológiát, Nádas interpretációjában kiemelkedő példával szolgál a világ, a történelem és saját jelenünk számára is: az új uralkodó eszmék nem arra valók, hogy a múlt lerombolását, a másként gondolkodás nyomainak és szimbólumainak eltüntetését megalapozzák, hanem hogy az adott világtörténelmi keretek között, az adott közösségben a világ jobbításához járuljanak hozzá.

E már-már gyanúsan pozitív, de kétségtelenül aktuális történelmi példa bemutatásával Nádas persze megint nem a történelem célszerűségére, hanem esetlegességére hívja föl a figyelmet. „Mert akadnak korszakok, amikor a maga helyét és formáját minden szépen megtalálja, míg bőségben jönnek aztán más korszakok, amikor semmi nem pászentos többé semmivel, senki és senkivel nem tud megegyezni semmiben, hanem mindenki körkörösen védekezik és mindenkit körkörösen leharcol.”

Nádas könyve furcsa olvasmány. Az elbeszélő alapélménye: a kívülről román, belülről gótikus, külseje szerint katolikus, lényege szerint protestáns templomra való rácsodálkozás valóban világtörténelmi, vallás- és társadalomfilozófiai távlatokat kínál, és egy izgalmas esszé anyagául szolgálhat. A kérdésből született könyv azonban ennél kevesebbet nyújt: fontos meglátások és közhelyek, magával ragadó és semmitmondó leírások elegyét, amelyek végére érve az olvasónak meg kell küzdenie érte, hogy a tanulságot ne puszta didaxisként, hanem érdemi gondolatként fogadja be. (Jelenkor, 2016)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben