×

Egy Lorca-románc parafrázisa

(A hűtlen menyecske)

Kerék Imre

2017 // 05

 

 

 

Kivittem a folyópartra!
S mert uráról szót se szólott,
szűznek hittem a menyecskét.
Éjszakáján Szent Jakabnak
történt, nem szerelem volt ez,
kényszere csak férfivágynak.
Tücskök cirpeltek, a lámpák
sorra húnytak el az éjbe.
A legszélső ház falánál
kezem ingét megsimálta,
s íme, feszes jácint-melle
előbukkant táncikálva.
Érdes, kemény alsószoknya
sikolya ropog fülembe,
tucatnyi kés mintha fürgén
végvásznakat repegetne.
A fák óriássá nőttek,
ezüstjük szitált a vízre.
Nincs horizont a folyón túl,
híre csak kutyavonítás.

Szederbokrok, tövisfák közt
vittem a nádason túlra.
Kontya alá gödröt ástam
a fövenyre karikásan.
Nyakkendőmet én kioldtam,
ő szoknyáját leereszté,
én derékszíjat s revolvert,
ő csipkés batiszt nadrágot,
mindegyiket egymás mellé.

Vele finom bőrű nádus,
gyöngytermő kagyló nem ér fel,
kristály-holdasan, szikrázón
vetélkedik ős regékkel.
Combjai mint két riadt hal,
eleinte szöktek tőlem,
egyik zuzogó hó hűse,
másik vad láng lobogása.
Hosszas út volt ez az éjjel,
hószín kanca vitt nyihogva,
kengyelt, kantárt elvetettem…
Férfi volnék: nem dícsérem
magamat, egy szót se szólok,
mit mondott: hallgatok róla,
nem tartozik pletyka-szóra.
Lucskosan csóktól, homoktól,
hazavittem, ahogy illik.
Liliomok tőreikkel
a sötét szellőt megűzték.
Jó cigányként cselekedtem,
névre, hírre is ügyelvén,
varródobozt adtam néki
szalmasárgát, mutatósat.
Ölelni már nem kívántam,
szűznek hittem a menyecskét,
uráról semmit sem mondott.
S a füvellő folyóparton
szertefoszlott minden vágyam.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben