×

Szabó T. Anna: Törésteszt

Artzt Tímea

2017 // 05

Szabó T. Anna Törésteszt című első prózakötetének borítóján Szilágyi Lenke felvétele látható, egy baba néz keresztül az üvegen, amely hátulról kap megvilágítást. A művi beállítást igyekszik oldani a testet burkoló zöld szín, a mellkasára vetülő árnyék, amely elrejti meztelenségét. Az üvegen áthatoló fény vízcseppek nyomát rögzíti. A magányos babaszobák világát idéző kép és az autók töréstesztjét eszünkbe juttató cím nem simul össze, mégis mozgásba hozza több novella vezérmotívumát; az egymástól távol eső dolgok, arc(csont)ok és az anyagok törékenységét (Porcelán); az emberpótló szilikon­termékek világát (Kicsibaba, Plüss). Jelzi a víz mint többértelmű metafora fontosságát, amely fenntartó és megtartó (Tenyér és hold) vagy ijesztő közeg (Türkiz). A vízhez gyakran társul a fény és az átlátszóság képzete: „A fáj­dalom is olyan, akár a víz és a fény: van. […] Mindent üvegen át nézett, mint aki most már mindig kívül akar állni a világon” (Tenyér és hold). Ez a sor a különböző szerepekbe bújt narrátor ars poeticájaként is olvasható.

Az én-elbeszéléseket vagy az attól kevéssé elkülönböző szabad függő beszédet olvasva a női hangokat érezzük uralkodónak, noha vannak szerethető és kevésbé szerethető férfi elbeszélők, akik feleségükről (Tavaszi szél, Jolán, Sztráda), anyjukról(Veronka és a nerc), lélekkel teli vagy lélektelen hódításaikról (Vízhang, Cruelty free) mesélnek;illetve az emberi kapcsolatok hiányáról (Kharón), sőt pszichopatológiájáról (Plüss). Felbukkannak az anyaságot (Kőgyerek) vagy a homoszexualitást (Küklopsz) érintő tabutémák; kirajzolódik a szilikonbabával élő magányos nő (Kicsibaba) vagy férfi portréja (Plüss). A női tudatból előjönnek a rémromantika divatos szexuális ragadozói (Dákó és lidércfény), a vámpír (Vér), a vérfarkas (Hold).

Rövid, dinamikus közléseket, gondolatpárhuzamokat, háromszavas ismétléseket tartalmaz a kötetnyitó Origó, amelyet Szőcs Attila Fekete fürdőruha című festménye ihletett. A létigékkel tűzdelt nominális stílusú szöveg a nőiségétől megfosztott testet állítja origóba: „Eszköz, nem fészek […] víz lötyög a méhben, puskagolyó.” Az úszólányt ábrázoló Szabó T. Anna a versenysportok kíméletlen világára mutat rá ebben a prózaversszerű szövegben, ám a test tárgyiasulásának végpontja, a kötet végén álló Tank, amelynek allegorikus olvasata egyszerre láttatja a nőt katonaként, harci fegyverként (tankként) és szexuális tárgyként: „Nem nő vagyok. Eszköz csak, katona. […] Fegyver vagyok. […] Áll a katona, mozog mögöttem, mit tudom én, ki az, csak másszon rám, csak süljön el bennem.” Bár ezek a szövegek jól vannak megírva, mégis sti­li­zá­ciók, s kevésbé hatásosak, mint a klasszikus szerkezettel operáló műfajtársaik.

A kötetborító fotója és címe leginkább a Kicsibaba és az Egyedül című szövegeket rendeli egymás mellé: egy magányos nő „reborn dollt” rendel a neten, hogy kitöltse azt az űrt, amelyet a gyermekhiány okoz. Az Egyedül elbeszélője egy feleség, aki átvizsgálja közlekedési szakértő férje számítógépét, válásra keresve okot: „Igen, képek voltak ott […] De nem nők voltak rajtuk. […] Balesetek […] meg autós tesztek, darabokra hullt bábuk és emberek közelképei […] ő is látszott, ahogy a roncsok fölött áll, és vizsgálja a pusztítást.”

Olyan, minta a kötet nem csupán a törés előtt álló kapcsolatok széles tablóját rajzolná meg, vagy az összetörtség következményeit rögzítené, hanem ezen is túl töréspontokat keresne a közbeszédben, azzal a propagandisztikus üzenettel szemben, hogy a nő a családanyaszerepben teljesedjen ki: „Orvos vagyok, orvos voltam. Sebész. […] egyenlő figyelemmel és gondossággal ápolok minden embert, szartörlési és rántáskavarási és sikálási tudásomat állandó képzéssel magas szinten tartom, férjemmel szentül élek, gatyáját mosom, ingét vasalom […] őt el nem hagyom, vele megelégszem, éjjelente, amikor nélkülözhetetlen munkájából hazatér, testemmel szolgálom az ő igényei szerint” (Öt gyerek anyja). Aki értelmiségi nőként kizárólag anya és feleség, annak ambíciója, tudása és egyénisége felmorzsolódik, a gyermeknélküliség, a meddőség viszont személyiségtorzulást okozhat.

A novellák körbejárják a gyerekvállalás témáját, amely fakadhat őszinte vágyból, illetve a férfiak és a társadalom elvárásaiból. A kívánt vagy nem kívánt terhesség, a meddőség, a veszteség (Tortasír, Kőgyerek, Mami, Bandika), a nők elleni fizikai, érzelmi vagy verbális erőszak kiüresedéshez, ideggyengeséghez, gyilkossághoz(Nyúlcsapda, Hold) vagy öngyilkossághoz (Kajafás és az aranycipő, Egyedül) vezet. A fuldoklás gyakran válik a házasság metaforájává, s csak néhányan képesek a párkapcsolatok megmentési módját kitalálni. A jó házasság titka egy forró szauna, ahol férj és feleség éjszakáról éj­szakára lemeztelenedve egymásra talál; de lehet tarzanost játszani a Hajógyárin, vagy ölelkezve trambulinozni (Házasságterápia).

A szerepek mögé bújó szerző mindig az egyént figyeli, családi életét és mentális állapotát mérlegelve; s ha a kötet egy ibseni babaszoba, amelybe különböző korú és helyzetű nők és férfiak nyitnak, akkor ritkán működik szeretetteljes, biztonságot nyújtó közegként. Van, hogy tragédiát rejtő pincebörtön (Nyúlcsapda), élethazugságok vagy csapdában vergődő nők élettere (Steril gyulladás), vagy szeretteik hiányától szenvedő férfiaké (Hogy vigyázzon, Tavaszi szél). A negyvenkilenc kisprózát tartalmazó novelláskötet egy szociálisan érzékeny és ép alkotót állít elénk (Szabó T. Anna derűs portréjával a végén), ő az, aki töréspontokat keres a meglehetősen beteg közbeszéden. (Magvető, 2016)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben