×

Vastag Andrea: Csinszka – a „Halálra szánt, kivételes virág”

Kollarits Krisztina

2017 // 04

Egy újabb könyv Csinszkáról. Tekintélyt parancsoló terjedelmű, négyszáz oldalas kötet. De vajon lehet-e a témáról újat írni, és főképp ilyen terjedelemben? Érdeklődve vettem kezembe Vastag Andrea monográfiáját, amely valóban a szakirodalom és a kézirattári források alapos ismeretéről tesz tanúbizonyságot, s emellett külön dicséretet érdemel a jól kiválasztott fényképanyaga is.

Mi a könyv igazi újdonsága? Ahogy ez már az előszóból és a fülszövegből is nyilvánvalóvá válik, az úgynevezett „női nézőpont”. A szerző már a bevezetőben hangsúlyozza, hogy „Boncza Berta esetleg több is lehetett egy egyszerű múzsánál”, hogy „nem biztos, hogy egy elviselhetetlen hisztérika volt”, és a szakirodalom eddig figyelmen kívül hagyta azt is, hogy Ady panaszaival ellentétben ebben a házasságban éppen Csinszka volt az, aki „testileg-lelkileg tönkrement”. Vastag Andrea Csinszka és Ady kapcsolatának vizsgálata során új szempontokat helyezett előtérbe: a családon belüli erőszak, illetve a társfüggőség kérdését, a Boncza családban öröklődő, önmagát a férjének teljesen alárendelő női viselkedésminta hatását, a normális szülő–gyermek viszony hiányának következményeit Boncza Berta egész további életére. Ezekkel a főképp pszichológiai tényekkel magyarázza a szerző Csinszka házasságát Adyval. Külön fejezetet szentel annak vizsgálatára, hogy Boncza Berta valóban „hisztérika” volt-e, ahogy azt a kortársai közül oly sokan állították. A számomra legérdekesebb része a könyvnek a fiziognómiai elemzései: a szerző egyrészt Csinszka külsejét elemezve próbál jellemére következtetni, másrészt Ady külső megjelenését összeveti majdani feleségéével, s több fénykép segítségével is bemutatja hasonlóságukat, sőt Csinszka és Ady édesanyja közti hasonlóságot is. Különösen meggyőző az a trükkös fotómontázs, ahol Ady arcának jobb fele mellé odahelyezi felesége arcának bal felét, illetve ahol az Édes és Csinszka képével teszi meg ugyanezt. Ebből a külső hasonlóságból vezeti le az azonnali vonzalmat Ady és Boncza Berta között, illetve jellemük hasonlóságára is következtet. Igaza van abban, hogy ha meg akarjuk magyarázni, hogy Boncza Berta miért mond le két, korban hozzá illő udvarlójáról (Tabéry Gézáról és Lám Béláról), és miért megy feleségül a rossz hírű, beteg és nála jóval idősebb Adyhoz, illetve miért tart ki mellette a végsőkig minden megaláztatása ellenére, az okokat főképp a genetika és a mélylélektan területén kell keresnünk. Vastag Andrea azonban nem képzett pszichológus, pszichiáter vagy genetikus, így ilyen szempontú elemzése gondolatébresztő, de nem éreztem mindig kellően tudományosan megalapozottnak. Feltárja Csinszka nehéz családi örökségét, és innentől kezdve mindent ezzel magyaráz, az általa ábrázolt Boncza Berta egész életében a belső és külső körülmények rabja, mintha soha nem lett volna lehetősége szabadon dönteni, fejlődni, meghaladni önmagát, belső késztetéseit.

A könyv másik hiányosságának érzem, hogy Csinszka története „légüres térben” játszódik. Hiányzik a történelmi-társadalmi háttér első házasságának ábrázolásakor is (nyilvánvaló, hogy nem csak a társfüggőség tartotta Csinszkát Ady mellett), de különösen feltűnő ennek hiánya a Babitscsal folytatott viszony bemutatásakor. Lényegében csak a levelek dátumából derül ki, hogy a Károlyi-kormány végnapjaiban, majd a tanácsköztársaság alatt történik mindez, pedig Babits zaklatott viselkedése, a Csinszkával kezdett furcsa viszony nem függetleníthető ezeknek a hónapoknak az állandóan változó, egyre kaotikusabb viszonyaitól.

A könyv élvezhetősége szempontjából legjobb lett volna csak az Ady–Csinszka kapcsolatra fókuszálni, s a Babitshoz vagy a Márffy Ödönhöz fűződő viszonyra már kevéssé részletesen kitérni. A kevesebb több lett volna. Így el lehetett volna kerülni a sok önismétlést is, illetve a szakirodalomból és a visszaemlékezésekből, levelezésekből vett túl hosszú idézeteket, amelyek sok újdonsággal nem szolgáltak. Mindenképp szükség lett volna tehát egy határozott szerkesztőre, aki kíméletlenül lerövidíti és stilisztikai szempontból is átnézi a kéziratot, szembetűnővé téve ezzel a mű erényeit és eltüntetve gyengeségeit.

Vastag Andrea első könyve nem mentes a hibáktól, reméljük, azért nem veszíti kedvét, és bőséges ismeretanyagát újabb írásokban fogja kamatoztatni. (Két Hollós, 2016)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben