×
Tovább a kapcsolódó galériához

A változások változatai

Gondolatok HAász Ágnes elektrográfiai alkotásairól

Mayer Erzsébet

2017 // 01

Egy új jelenségre mindig nehéz megtalálni a kellő szót, különösen akkor, ha egy folyamat szüntelen átalakulásának megragadásáról van szó. Márpedig napjaink kihívása ez, s a jelenség megragadása szükségképpen vezet az elektronika, a számítógép lehetőségeinek felismeréséhez és alkalmazásához. A közelmúltban, a Próféta Galériában hatvankét digitális művel találkozhatott az érdeklődő művészetbarát. A kiállított anyag impozáns, a rendezés körültekintően koncepciózus volt. A Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) tizenöt éves jubileumát ünnepelte ezzel a kiállítással ( Áramkör 5, 2016. november 10 – december 9.). A MET a szakmai önismeret, a művészi kommunikáció és a közönséggel való kapcsolattartás lehetőségét biztosítja a kor technikai lehetőségeivel merészen élő, újító művészek számára. Hatókörük, tevékenységi területük folyamatosan nő, jelezve elismertségüket és szakmai hitelességüket.

A szervezet vezetője HAász Ágnes Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, aki tizenöt éve irányítja, szervezi a társaság szellemi és gyakorlati életét. Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Műhely Galériában önálló kiállítása nyílt, s ott nyerhettünk betekintést életművébe. A kiállítótér szűkösségét és tagoltságát a művésznő remekül kihasználta a művek tartalmi, technikai csoportjainak elkülö­nítésére. A bemutatott elektrográfiai alkotásokat szemügyre véve valami rendkívülit érzékeltem: a téma, a technika, az alkotói személyiség párját ritkító egységét és harmóniáját. Mondhatnám úgy is, hogy egyszerre részesültünk a külső tájak látványában s a belső tájak élményében. Ráadásul az alkotó egyéniségén keresztül képet kaphattunk napjaink digitális kifejezési formáinak alakulásáról, ha úgy tetszik, fejlődéséről is.

Hogyan tette meg ezt az utat HAász Ágnes?

Amikor a klasszikus művészeti kifejezés elveszítette egyértelműségét, akkor az olyan hagyományos eszközök, mint a kijelölt nézőpont, a festői eljárások, a tematikus elvárások is érvényüket veszítették. Hiszen az emberiség szembesült azzal, hogy semmi sem állandó, semmi sem örök, s hogy a dolgok nem azonosak az egy nézőpontból kialakított látványukkal. A befejezett és a lezárt helyett a folyamat és a nyitottság élménye foglalkoztatta a művészeket. A festő nem taneszköz, amivel elő lehet állítani a megtanult ismereteket. Az egy nézőpontot felváltotta a többnézőpontúság, az egyértelmű és határozott kontúrt az elmosódottság. Az ábrázolandó téma és az egyértelműen felismerhető tárgyak helyét az absztrakció vette át, s az önállósult színek, felületek, vonalak és szerkezetek önmagukban váltak a képek történéseivé. Így az elektrográfia gyökerei az avantgárd törekvésekhez nyúlnak vissza, de amíg az avantgárd ellenművészetként vált hatékonnyá destruktív, tagadó megnyilvánulásaival, addig az elektrográfia a széthullott, feldarabolt egész-részek kompozícióvá válásának lehetőségeit kutatta. Ezek a művészi megnyilvánulások együtt haladtak a tudománnyal: Einstein relativitáselméletével, Freud pszichoanalízisével, az új optikai ismeretekkel s nem utolsósorban a konstruktivitást szolgáló technikai újdonságokkal, ahogy ez utóbbit Meyer Schapiro kifejezte: „megcsinált dolog, s nem ábrázolt jelenet”.

Míg az elektrotechnika mélygyökerei az avantgárdig hatolnak, a közeli kapaszkodógyökerei a fotóművészetbe. A fotó érzékeny képrögzítő, képes váratlan és szokatlan jelenségre reagálni, képes különös nézőpontból láttatni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az emelkedett témát, a kiegyensúlyozott kompozíciót, a pontos ábrázolást meghaladottá tette. HAász Ágnes kezdetben a (kevés számú és csak engedéllyel használható!) fénymásolónál tapasztalta meg az esetleges és a véletlen művészetformáló szerepét. Míg a korábbi stílusok hosszasan, lassan fejlődtek ki és váltották egymást, a digitális művészet nagyon gyorsan változik. Itthon még alig futotta az időből a xerox lehetőségeinek kiaknázására, máris megjelent a számítógép gazdag alkotói funkcióival. A komputer kicsinyít és nagyít, tisztít és élénkít, részekre tagol és részeket illeszt egymás mellé, megfordítja vagy akár egymás mellé helyezi a különböző irányokból mutatott tárgyak, életjelenségek képeit, ráadásul a bentet és a kintet is képes felcserélni. A többnézőpontúság így lett HAász Ágnes életművének szervezőereje, s így kapott helyet az esetleges és a véletlen is művészetében. Némi nyelvészeti analógiával élve úgy is fogalmazhatnék, hogy HAász Ágnes a vizuális elemeket jelentéshordozó mini-egységekre, vagyis szavakra és szintagmákra bontja, hogy belőlük szokatlan mondategységet vagy szöveget teremtsen. Nőiesebb hangszerelésben, HAász Ágnes újabb és újabb mintázatokat sző. Legszívesebben azt mondanám, olyan, mintha Pénelopé a komputer segítségével hozna létre mindennap egy új szövetdarabot, amit este kitöröl, majd reggel újabb találékonysággal újabb mintázatot sző. Ezen túl a sík és a tér viszonya érdekli, vagyis az, miként lehet a síkdarabokat úgy átalakítani és megszerkeszteni, hogy erőteljes mélység- és mozgásérzetet kölcsönözzenek a műnek.

HAász Ágnes Magyar Műhely Galéria-beli kiállítása a Virtuális Land Art címet kapta. Nem véletlen, hiszen a land art kedvelt műfaja az elektrográfiának is. Kezdetekben a művész csak elhagyta a műtermét, letette az ecsetét, és kiment a természetbe, nem foglalkozott a keret zártságával, hanem a természet meglévő elemeiből, természeti alapanyagokból a környezet tulajdonságait figyelembe véve új kompozíciót teremtett. HAász virtuális land artja a fotó síkjaival dolgozik oly módon, hogy a természet térbeliségét visszalopja a műbe. Például egy erőteljes kék vonal rávetítésével, miáltal az alapkép, elveszítve eredeti realitását, részben absztrahálódik, részben pedig megváltozik az érzelmi töltete is.

A Szigetsorozatkilenc képből áll. A művésznő a fotó részelemeinek eltérő változataival, a megszokott helyükről való kimozdítottságukkal és új rendezettségükkel – mindezt a komputertechnikának köszönhetően – olyan ősképek felidézéséhez jutott, mint az ózonlyuk, a spirál, a fészek és az irányok. Vagyis visszajutott azokhoz az ősformákhoz, amelyek a mindenkori lét alapmintázatai.

A Tájszövetképen is szövésmintát láthatnak a nézők. A pixelekre való felbontás, az újraszövés és a rendezés segítségével olyan szövésmintát hozott létre az alkotó, amelyet keresztben és hosszában is nézhet az érdeklődő, jelezve az irányok egyenértékűségét és jelentést adó képességét.

A Tájrendező applikációvalcímű munkán az alapképből függőleges szelvényes szerkezetben, szalagszerűen kivágott, eltolt, majd visszahelyezett képrészletek térben kiemelkednek a síkból. HAász ezzel az átrendezéssel a megszakított folytonosságot, vagyis az állandósult változást tudta megragadni és kifejezni virtuális tájművészetében, tájépítészetében.

Előítéletként gyakran hallhatjuk, hogy az elektrográfia a klasszikus művészethez képest kevésbé értékes. Tulajdonképpen ebben az esetben is csak eszközhasználatról van szó, a gondolat, a művészi mondanivaló az alkotóban lakozik, a kéz, az ecset, a billentyű közvetít. Tudjuk, a normatíváktól eltérni nem egyszerű dolog. A kommunikáció történetében nagy váltást jelentett a szóbeliségről az írásbeliségre, majd az írásbeliségről a nyomtatásra, végül a nyomtatásról az elektronikus információ- és ismeretközlésre való áttérés, amely természetesen érintette a művész személyes hitelességének problémáját is. Valóban, a beszédben a személy jelenléte adta a hitelt, az írásnál már csak a kézírás hordozta a személyiségjegyet, a nyomtatásnál viszont már ez is eltűnt. HAász Ágnes viszont állítja, hogy szakmai és emberi tudás nélkül nincs műalkotás, vonatkozik ez bármely csatornára, az ecsetkezelésre, jelen esetben a komputer tulajdonságaira és képességeire is. Továbbá, hogy alkotni csak személyiség képes. A szellemi szabadság csak a rendteremtés képességével érték.

HAász Ágnes alkotásai minderre feledhetetlen példát nyújtanak, mert ahogy Joseph Kádár, a mester megfogalmazta: „újat vinni a művészetbe képzőművészek számára evidencia. Ami lejárt, azzal már nem szabad foglalkozni.”

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben