×

Megírhatatlan vers; Szegélyezd

Tamás Menyhért

2016 // 11

 

Megírhatatlan vers

Attól kezdve, hogy megtalált ég,
a föld hívője; kezese lettem,
hozott imával keltettem magamra
a napot, szíjaztam nyelvemre a szót.
apró álmok álmodója, merészen
nyújtóztam a kerti fák fölé,
feljebb; a város hegyhajlatára.

Attól kezdve, hogy az égnél is
veszendőbb a föld, itt-élet ítélet
minden ítélet, keselyűszárnyat
árnyal rám a körülszegett táj,
a féktelen bolygás, ne vegye senki
jajongásnak (új jelenés): emlék-
telen rögeit számlálja Európa…

Indulhat a perc, az iszonnyal teljes
óra…

Szegélyezd

Szegélyezd magad, lélegezz reggelt,
ölelj magadhoz mindent, ami még
ölelhető, túlnövi emlékét, visszaszól,
vissza mer szólni a pusztulásnak,
gyökérré, magvak mélyét vigyázó
gyökérré nyújtja a kezed – élőn szólít,
játszunk otthont; megmaradást!

Olvasd az utat

Olvasd az utat. Az előbb-időt,
az idevezetőt, kálváriáink örökét –
öletés helyett, készülj a virradatra.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben