×

„Sosem-látott kék egek emelik”

Reményik Sándor életmegújulásáról

Kabán Annamária

2016 // 10

1934 kora őszén napvilágot látott cikkek és ugyanabban az időszakban írt levelek tanúsága szerint Reményik Sándort több hétig tartó súlyos betegséggel kezelték a kolozsvári református kórházban. Dsida Jenő az Erdélyi Lapok 1934. szeptember 13-i számában számol be Reményik állapotáról:

„A súlyos betegség heteken keresztül tartotta rettegésben a költő barátait s egész Erdély magyarságát. A hosszú heteken át tartó, rendkívül magas láz alaposan megviselte a Reményik Sándor amúgy sem erős szervezetét, és voltak napok – most már nyugodtan meg lehet írni −, amikor a legsúlyosabb katasztrófától lehetett tartani […] Hála a Gondviselés jóságának és dr. Filep Gyula professzornak: ma már úgy látszik, hogy elvonult a veszély a költő betegágya felől. […] Három ország magyarsága várja nagy örömmel, hogy hosszas és veszedelmes betegségéből felépüljön Reményik Sándor, akinek még sok-sok szép, új költeményében akar gyönyörködni, igen sokáig.”1

Áprily Lajos Budapestről írja szeptember 15-én Reményiknek szorongással és mégis reménységgel teli sorait: „Most, hogy növekedő erőd és életed naponként növekedő híreit hallom, megszólalok, és megölellek a gyötrő betegágyon, ahova annyiszor szálltak szorongással és reménykedéssel a gondolataink. […] Fontos, hogy Te talpra állj. Én megpróbáltam minden erőm kisugárzó szuggesztiójával befolyásolni a végzetet, beléd kapaszkodtam kétségbeesett tiltakozással. […] Új életet fogsz kezdeni, megújul a szervezeted, s talán az élettel szemben való magatartásod is felfrissül ekkora testi újrateremtődés után. Engem se hagyj ki átértékelt új életedből, vigyél magaddal a győzelmes megújulásba.”2

Áprily Lajosnak küldött szeptemberi levelében Reményik Sándor maga írja: „Isten kegyelméből úgyszólván gyógyultan, de még nagyon gyengén, még mindig a ref. kórházból Irén néni tollával és kezével írom Neked ezeket a sorokat. Talán tudod, hogy négy hét óta teljesen láztalan vagyok, egyre erősödöm, és most tanulok életemben másodszorra járni […] Nagy és keserves út vezetett idáig, de az utolsó hetek lábadozására mindég úgy fogok visszatekinteni, mint életem egyik legszebb és legáldottabb fejezetére. E hetek alatt vált teljesen öntudatossá bennem a halálos veszedelem, amelyben forogtam, de ugyanakkor a szeretet végtelen tengerárja is, mely körülöttem hullámzott. – E szeretet soha meg nem érdemelt és soha meg nem hálálható szuggesztív ereje húzott vissza a sír széléről, orvosaim tudásán és odaadásán kívül. Ez bizonyos. […] Magam itt a kórházban, a lábadozás csodálatos hetei alatt sok verset diktáltam, egyik a másik után alakult ki szinte roham-tempóban, sokszor álmatlan éjszakákon is. De akkor már nem bántam, hogy álmatlan az éjszaka.”3

Reményik kórrajzi irataiból, amelyeket Mózes Huba tett közzé, kitűnik, hogy a lábadozó költő alkotókedve mintegy csodaszerűen a kezelés során alkalmazott egyik gyógyszer hatására tér vissza.4

Spectator a Pásztortűz hasábjain, miután a szörnyű betegség napjait ecseteli, a költő felépülésébe és alkotóereje újjászületésébe vetett bizalmának ad hangot: „Azt mondják az orvosok és javasasszonyok ősidőktől fogva, hogy a hagymáz gyújtoványos tisztítótüzéből szabadult ember testben s szellemben is egész újjászületik: élettani tevékenysége pompás lesz, és a lélek nagyszerű erejében leveti a fölösleges gátlások szövedékét. Jólesik ezt hinnünk és remélnünk. Egy még jelentősebb, még hatályosabb Reményik Sándort várunk. A régi ember és régi költő frissebb, gazdagabb, erősebb folytatását.”5

És valóban, ha fellapozzuk az 1934 kora őszén, szeptember végén, október elején írt verseit: ezekben a költő megújult életéről, visszatért munkakedvéről és alkotóerejéről vall. A megújulás megszenvedett élménye szólal meg 1934. szeptember 24-én született Láz című versében. A 19 soros szakozatlan verset soralapú negatív aranymetszése 7/12 arányban tagolja.6 A vers első része a lázas önkívületi állapot kínjait jeleníti meg, egyben pedig a lírai én lelki tusáját, mintegy purgatóriumban való megtisztulását szemlélteti:

Piros köd szemem előtt – semmi más,
És égés, égés – kínpadi parázs,
Csontigható hő – s egy vigasztalás:
Hogy ez talán már a tisztítótűz,
S belőlem minden rosszlelket kiűz.
Most ég ki belőlem a sok salak,
S mi megmarad: a lélek érce csak.

A második rész a megtisztult, újjáéledt lélek szárnyalásának az öröméneke:

S ez égésből ha újjáéledek,
Aki lenni szeretnék: az leszek.
Leszek tűzlátta phönixmadár,
Ki célja felé nyílegyenest száll.
Gúzs nem köti és nem bántja bilincs,
Röpte: ajándék, akadálya nincs.
Sosem-látott kék egek emelik,
Hálákat ad, ahogy emelkedik.
Önnön hamvaiból győztes szárnyra kel,
És a földnek a mennyről énekel.

Egy tőről fakad az előbbivel a súlyos betegségéből felépült lírai én életének megújulásáról elmélkedő, 1934. október 10-i, Fekete vasárnap című vers is, amely ellentétek sorára épül, az ellentéteket pedig aranymetszés és tükörszimmetria erősíti. A vers bevezető részét is ellentétek alakítják:

Ez nagy küzdelem volt.
És végveszedelem.
De mégis,
De mégis
Ünnep volt, ha sötét is.
Nagy, fekete vasárnap.
Mert tudtam: vagy győzök, vagy meghalok.

Ellentétek természetesen nemcsak a szójelentések szintjén találhatók (végveszedelem–ünnep, sötét–ünnep, fekete–vasárnap). Ellentétes az ismétléssel nyomatékosított, külön sorba tördelt kettős kötőszó („De mégis, De mégis”) alakította mondatszerkezet is, és ellentét feszül a bevezető részt záró mondatban is: „vagy győzök, vagy meghalok”. Ez a győzelem természetesen nemcsak a betegség legyőzését, hanem a régi, megszokott „szürke, tövises hétköznapok” helyett valami egészen másnak az eljövetelét is jelenti.

A 21 soros, szakozatlan vers soralapú negatív (8/13) és pozitív (13/8) aranymetszése közötti, szimmetriatengelyként funkcionáló 11. – „Pedig ha most nem fordul”– sor után kétszer is megismételt fordul ige az áhított változás fontosságát jelzi:

Jaj, a régi napok,
A szürke, tövises hétköznapok.
Pedig ha most nem fordul,
Most nem fordul a szél
S meg nem fordul vele az életem

A soralapú pozitív aranymetszés szintjén a 13. és 14. sor ugyancsak a lírai én életének fordulatára irányítja a figyelmet: arra, hogy ez a fordulat a gyökeres és tökéletes életmegújulás elengedhetetlen feltétele:

S meg nem fordul vele az életem
Gyökeresen és tökéletesen,

A fordulat természetét a záró sorok foglalják össze a változás be nem következtének eshetőségét felvillantva, de egyúttal határozottan el is utasítva:

Ha jóság, tisztaság,
Békesség és erő
Új, szent forrása szivemből nem fakad:
Ó, akkor jobb lett volna,
Ha ezt a rózsaerdőt
Ágyam helyett síromra szórták volna,
S pihennék föld alatt.

A fentiek mellett említhetném példáula szenvedés kelyhét kétszer elhárító, majd öntudatosan fenékig ürítő gesztusát megjelenítő Akeserű pohár, a betegséget szintén komoly fordulatként bemutató Vízválasztó, a soha el nem apadó szenvedés és a soha el nem fogyó szeretet nagy titkára tanító Zsolozsmázik a kórházi szoba, a mások szenvedését a saját áldozatnál többre tartó Hát ők? vagy a Krisztus fegyverzetében járó szociális testvéreket az irgalmasság önkénteseiként megidéző Diakonisszák című Reményik-verset is. És említhetem végül Reményiknek az életben maradást és a munkakedv visszatérését a természetben megtapasztalt másodvirágzás mirákulumaként bemutató, alkotóereje megújulásáért hálájának hangot adó Őszi csodák című költeményét is:

Rügyet bont minden ág
S belőlem is szinte nap nap után
Kihajt egy vers-virág.
S ki tudja még, mi lesz?
Lehet, hogy a közelgő karácsonnyal
Zúgni fogok erdőkkel egyetemben
Lombkoronás, orgonás áhitattal
.

„S belőlem is szinte nap nap után / Kihajt egy vers-virág” életmegújulásról, visszatért munkakedvről és alkotóerőről ennél tömörebben, kifejezőbben vallani aligha lehet.

Jegyzetek

1 Dsida Jenő, Reményik Sándor betegágyánál… = Lehet, mert kell. Reményik Sándor emlékezete, szerk. Dávid Gyula, Nap, Budapest, 2007, 162−163.

2 Rokon álmok álmodója. Áprily Lajos és Reményik Sándor levelezése (1920−1941), szerk. Liktor Katalin, Polis, Kolozsvár – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2014, 314.

3 Uo., 315.

4 Az 1941. májusi−júliusi kórrajzi iratok kórtörténeti részében olvasható: „1924 óta kezelik a legkülönbözőbb gyógymódokkal (villanyozás, fürdők, injekciók). Ezek közül a leghatásosabbnak a Dilaudid és az utóbbi időben a Corhormon bizonyult. − A Dilaudidot a tífusz alatt szokta meg, mikor is valami epehólyag-fájdalmakat csillapítottak vele. Ekkor, habár súlyos beteg volt, a Dilaudid hatása alatt (naponta egy ampulla) életének legboldogabb korszakát élte át, és egy éjjel sokszor három verset is megírt.” Vö.: Mózes Huba, Ez így rendeltetett… = Uő, A fejedelemasszony portréjához, Balassi, Budapest, 1994, 60.

5 Spectator, Tisztítótűz = Lehet, mert kell, i. m., 165−166.

6 Az aranymetszés fogalmáról vö.: Mózes Huba, Aranymetszés = Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, szerk. Szathmári István, Tinta, 2008, 126−127.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben