×

Elindultam szép hazámból… – Kristóf Ágota-emlékkönyv

(Szerkesztette: Czetter Ibolya)

Merklin Ferenc

2016 // 10

Kristóf Ágota, A Nagy Füzet írója 1954-ben érettségizett a Szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Hosszú évtizedeken keresztül neve alig volt ismert Magyarországon, pedig a nagyvilág már a legjelentősebb kortárs szerzők között emlegette, műve több helyen kötelező olvasmány.

„A bizonytalan esti / fényben / ferdén felröppen / egy madár… / a szél felszakítja / az ég sebeit…” – Kristóf Ágota sorai jutnak eszünkbe, amikor kezünkben tarjuk a küllemében is igényes emlékkönyvet. A címlapon az írónő kőszegi lakóházának részletét látjuk, amelyről éppen elröppen egy madár – vagy épp megérkezik… A hátsó borítón Kristóf Ágota portréja, távolba néző tekintettel, valamint az az útszakasz látható, ahol annak idején elhagyta az országot.

Nem csupán a 2014-ös szombathelyi konferencián elhangzott előadásokat találjuk meg, hanem mindezt kiegészítik további írások, fotók és egy bibliográfia. A bevezető gondolatok után az írónő életrajzát olvashatjuk, majd következnek a konferencia előadásainak szerkesztett változatai, sőt egy kiegészítő írás is Ölbei Líviától. Az utolsó írást, lírai emlékezést követi a Kristóf Ágota-bibiliográfia Kovács Katalin összeállításában.

Már a Czetter Ibolya által összeállított életrajz sem száraz adathalmaz, olvasmányosan tárja elénk a csikvándi kislány gyermekkorát, Kőszegre költözésük időszakát. Aztán Kristóf Ágota munkásságába enged bepillantást. Az utolsó sorok az írónő különböző díjait emelik ki, majd a 2014-es szombathelyi konferencia és emléktábla-avatás pillanatait idézik fel.

Az életrajz aztán szinte végig jelen van a könyvben, minden írás hozzátesz valamit, kiegészíti, árnyalja, pontosítja az esetleg szárazabb adatokat. Idevarázsolják a mindig is hazavágyó írónőt.

Petőcz András előadásában a franciául író svájci magyar írónő nyelvhez, francia nyelvhez való viszonya, a regény nyelvi puritanizmusából adódó előnyök, többlettartalmak elemzése áll a központban. Az irodalmár hangsúlyozza: mindannyiunk feladata, hogy Kristóf Ágota műveit itthon is kanonizáljuk. „…tudnunk kell azt is, hogy ő azon kevés magyar írók egyike, aki valóban része lett a világ és Európa kultúrájának, akit olyan nagy irodalmi és nyelvi újítókkal emlegetnek együtt […], mint Beckett vagy Ionesco” – írja Petőcz.

Kristóf Ágota több éven keresztül ismerkedett a francia nyelvvel, de sosem érezte azt, hogy igazán birtokolná, jól használná. Petőcz András nyelvi szempontból elemzi a leghíresebb regényt, rávilágítva arra, hogy megjelenésekor a szinte csak alanyból és állítmányból álló mondatok, valamint a jelen idő kizárólagos használata keltették a legnagyobb feltűnést. Kiderül az előadásból, hogy ez nem feltétlenül nyelvi hiányosságból adódik, sokkal inkább tudatos választás, hiszen illik az ikrek korához, túlélési módszeréhez, a regényvilág hangulatához, másrészt nem egyedülálló a világirodalomban ez a fajta beszédmód. Érdemes csak Albert Camus-re gondolni, de előzményként emeli ki az írás Samuel Beckett munkásságát is, aki szintén nagy hatással volt a Kossuth-díjas írónőre.

Végezetül fölteszi a kérdést: vajon attól, hogy Kristóf Ágota nem magyarul írt, már nem is magyar író? A válasz egyértelmű „de igen”, irodalmi párhuzamokkal alátámasztva. (Például Janus Pannoniust, aki latinul írt, mindenki magyar költőnek tartja.)

Újabb, egészen személyes találkozás Kristóf Ágotával Ölbei Lívia Ikerminták és Mind/egy című írásai. Az előbbi a konferencián is elhangzott, az utóbbi egy méltán híres Kristóf Ágota-színdarab előadása kapcsán született.

Ölbei szinte küldetésének tartja a Kristóf Ágota-kultusz életben tartását, ápolását, teszi mindezt úgy, hogy szinte az elsők között volt, aki találkozott itthon az íróval, és megismertette az olvasókkal személyét, munkásságát, ügyelve, hogy a kultusz ne vonja el a figyelmet a lényegről. Hangsúlyozza: „A jól működő irodalmi kultusz azonban éppen hogy elvezet a szöveghez – sőt utakat nyithat a befogadáshoz is.” Kristóf Ágota Egy elsurranó patkány című színművének magyarországi ősbemutatója az egykori kőszegi téglagyár épületében kapott otthont 2012-ben, Gergye Krisztián rendezésében. A Mind/egy betekintést nyújt az előadás létrejöttének előzményeibe, értesülünk a kőszegi születésű rendező különös találkozásáról Kristóf Ágota munkásságával, képet kapunk a nagy hatású, látomásszerű összművészeti bemutatóról.

Szunyogh László Szöveg és kép viszonya (A Nagy Füzet képi transzformációjának lehetőségei) című írása a szobrászmesterség szépségeibe, nehézségeibe enged bepillantani. Irodalom és képzőművészet találkozásáról olvasunk az emléktábla születése kapcsán.

Két lírai emlékezés (az olvasmányélményre, illetve a személyes találkozásokra) után az emlékkönyv egy „perfomansszal” zár, a már emlíett Gergye Krisztián emlékező, lírai montázsával. Ezt követi a bibliográfia, amely az interneten megjelent írások kivételével a 2014. április 30-ig kiadott külföldi és magyar műveket gyűjti össze.

Mindez így együtt kiindulópont és összegzés, emlék és útmutató. (B.K.L. Kiadó, Kanizsai Dorottya Gimnázium Baráti Köre, 2016)

Térey János

1970-2019

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs legfrissebb száma

Bővebben