Úgy feküdj itt

Hanyatt, a villámok szaggatta lüktetés
áradó, fénytöréses ritmusában
a fellegek sötéten összefolynak.
Úgy feküdj itt, hogy vonszoljon az áram,
gallyat patakvíz, óceán a holtat.

Úgy feküdj itt, úgy, hogy lehetne örök.
Konok áldozat, aki szánalomra
sem méltó a szaggatott földön, égen,
fölötte a fellegek összefolyva,
a ritmus elakad a fénytörésben.

Aztán kelj csak föl, álmod a föld nyelvére ég,
s mint egy büntetés, belevág a húsba.
Ami nem nyugalom ábrándja lehetne,
a riadt fénytörés, a zajló felleg útja
távozzon el az örök elveszettbe.

Név a Biblia oldalán

Egy Kosztolányi-sor folytatása

Az ember most üres szobákban áll,
végül kilép egy másik délutánba.
Témánk bibliai. Gyógyítanál
engem bajomból, mindenki királya?
A nagy könyv barnult oldalára írt
firka-nevem hányadik jelenésben
került oda? Őrizlek, csak te bírd
még keggyel orvosolni, ami vétkem.

A ferencesek halk harangjai
szóltak akkor, mikor a nevet írtam?
Mikor már az imát sem hallani,
milyen lélek dereng harangjainkban?
Ha nem hívhatom a Keresztelőt,
meddig bírom majd vinni a keresztet?
Súlya alatt megint reszket a föld.
Ha tartott isten, most már eleresztett.