Veszedelmekről álmodom 5/3

 

Első menyasszonyom egy nyírfa seprű volt. A tündérerdők bánatra hajló, pokolra hulló ágaiból, az őrült, elátkozott menyasszonyok ködnevelő szellőket ölelő, mélabúsan lengedező karjaiból fonják mifelénk a cigány asszonyok. Hamupipőkéit a pitvaroknak, kik úgy őrzik, mintha holdudvar lenne, a székely porta tisztaságát. Hétvégeken elvegyülnek a kapu előtti porral, megmártóznak a sárban, szeméttel kélnek nászra, csűrföldeken, istálló padlatán, trágyadombok porondján szegődik hozzájuk a gyalázat. Kopnak, rojtosodnak, kifoszlanak, korán vénülőn járják megsemmisülésig a táncot, a gúzsba kötöttet, míg ki nem kosarazza, sarokba nem állítja a házasságszédelgő idő.

Egy ilyen tündérből cselédlánnyá változott nyírfaág seprűt kértem fel én életemben legelőször táncra. Tükörtermek helyett az istálló, a csűrföld lett a mi tánciskolánk. Bodor hajú, szöszke kicsi lánykák helyett nyírfa seprű a partnerünk. Pedig milyen gyönyörűek voltak, milyen táncra hívogatóan kökényszeműek, csillagos homlokúak a vélünk egykorú fruskák, kik bent a serkék táncházában ropták a lassú, a sebes magyarost, járták a polkát, a hétfélit, a németest, akik már a gimbelem-gombolom, légy enyém, angyalom dallamára, egy szál harmonika szavára cipelték a bécsi erdőbe a botlábú fiúkat, mert a muzsikusnak dalból volt a lelke, s elhozta a mi világvégi tájainkra is a tangót. De hiába szólt, hívott a zene, a kamasz csitrik ébredő szerelme, mi nem és nem, nem mentünk be az akkoron még élő táncházba, ebbe a gyalázatos, trágár, kegyeletsértő intézménybe, ahol lábbal tapossák a legszentségesebb szomorúságot, a gyermeklélekbe szorított férfibánatot, a riadalmas hollófekete gyászt. Hiába csábított a vigalom, málnaszörp, százféle sütemény, tombola, közös ének, zálogosdi, tánctanulás, mi oda nem. Nem és nem megyünk. Mert mi gyászoltunk. És szégyelljék magukat a bentiek. És különben is pionírszervezet szervezte az egészet, s mi velük egy tálból nem cseresznyézünk. Mi piros nyakkendőt nem kötünk. Jönnek majd az amerikaiak, s attól fogva fogják felakasztani a kommunista csemetéket – mondta a falu jobbik fele, s véle mi is. Ezt vallottuk. És a gyászt.

1956 novemberét írták. Szomorú, ködös, letargikus november járta, negyvennapos hideg-rideg, országos esőkkel, amilyenek csak Csíkban, a Hargita keleti lábainál tudnak léleksorvasztóan, reményveszejtően zuhogni. Meglehet, hogy emlékezetem csal, s elvegyíti egy másik ősszel az akkori verőfényt. Ha az volt, akkor a világ legnagyobb hazugsága volt, mert lelkünkben valóban borult, hideg, véraláfutásos volt az ég. Nemcsak a felnőttekben ájult el a jókedv, a remény, hatalmasodott a rettegés, hanem mi, gyermekek, a kamaszkor küszöbére botlott, vásott kölykök is sírtunk. Készek voltunk a halálra, sirattuk a levert magyar forradalmat.

Gyászunk mély volt és igaz. Annyira mély és annyira igaz, hogy barátommal messzire elkerültük az iskolai mulatságokat, a vasárnap délutáni gyermekbálokat, pajtási összejöveteleket. Megtiltottuk magunknak a táncot, a világi dolgok gyönyörét. Annyira komolyan vettük a gyászt, akár nagyanyáink, asszonyaink a háborúban elesettek, eltűntek meggyászolását, akiknek megsemmisülését évtizedekkel a háború után sem hitték el, várták, várták, talpig feketébe öltözötten várták a Don-kanyarból a férfiakat.

Azt hiszem, azon az őszön jegyeztem el magamat örökre a mélabúval, ébredtem rá elpusztítható voltomra. Hogyne gyarmatosította volna gyermeki lelkünket a bánat, mikor a kurucok, az aradi vértanúk, Petőfi, Dózsa, Budai Nagy Antal s a magyar történelem más hősei mellé azokban a katartikus októberi napokban újabb hősök nőttek a gyermek lelke mellé: Nagy Imre, Malé­ter Pál, Gimesi Miklós, Donáth Ferenc, Losonczy és még sokan mások, akiknek hangja eljött az egyetlen rádión a félreeső székely falucskába is?! Akik elküldték újból a reményt. Akik által olyan jó volt újból magyarnak lenni a Székelyföldön is.

S akiket aztán megöltek. Apám letaglózottan ült a borai mellett, amikor hallotta a rádióban a szovjet tankok dübörgését. Újból legyőzték. Anyám napokig sírt, bemondta a rádió a celldömölki¹ állomás (nővére élt ott) bombázását. Személyes meggyalázásunkká, vereségünkké lett az 1956-os magyar forradalom leverése. A pár napnyi felujjongás, felszusszanás után újból visszatért a félelem, újból kulákok lettünk, osztályellenségek, újból hazátlanok, bozgorok.

Rövidesen megkezdődtek a perek, el-eltünedeztek a falvakból, falunkból is a férfiak. ²

Hiába jöttek az első szerelmek, öntötték el kamaszodó lelkünket és testünket az ébredő ösztönök, vágyak, tilos lett a tánc. Mi magunk tiltottuk meg magunknak. Azt hiszem, képesek lettünk volna meghalni is. Barátommal – egy nap születtünk, egy keresztnevet viseltünk, s egy padban ültünk, növetelre is egyformák, a legkisebbek voltunk – a tavaszon megkötött vérszerződésünkhöz híven felesküdtünk a gyászra. Felmetszett ujjaink hegyét illesztettük egymáshoz, hogy eggyé vegyüljenek véreink. Vértől maszatosan esküdtünk az iskola fásszínjében örök barátságot, tettünk fogadalmat jó cselekedetekre, s arra, hogy mi magyarok vagyunk. Ennek az eskünek a jegyében határoztuk el titkos, egyéves gyászunkat 1956 novemberében. Ennek jeléül kabátunk bélésébe varrtuk a Kossuth-címert, melyet egy kőművessegéd tetovált karjáról másoltunk le, aztán a padlásokon felfedezett könyvekből megismertük színes változatát is, azt rajzoltuk, másoltuk, versengtünk, ki tudja szebben, tisztábban bélyeg nagyságúra rajzolni, festeni. Egy évig mindennap ezt a kabátunkba rejtett billogot – mert égetett, égette bőrünket – kellett egymásnak a gyász jeleként titokban felmutatni.

És nem énekeltünk. És nem táncoltunk. Az iskola kórusában csak tátogtunk a többi közt, amikor a pionírvidámságról s az éhes proletárról szólt a dal. És jó tanulókként nem jelentkeztünk történelemórán, ahol egészen mást tanítottak, mint amit mi tudtunk. És nem tanultuk meg a verset a földműves társulásáról, az új barázdát szántó ekéről, a győzelmekre vezető pártról, a sztahanovista bányászról. De megtanultuk Tompa A gólyához és A madár, fiaihoz című verseit, Vörösmarty A vén cigányát.

Gyászunk hosszú, hosszú volt. Alig akart a végére érni. Hisz jöttek a lánykák, jöttek a társak, a vidámak. S minket hiába hívtak, falábbal álltunk előttük, nem mozdult táncra a lábunk. Mert a közösségi tánctanulás kimaradt életünkből.

Szégyenkezve, a barátok s a lányok csúfolódásait viselve, egyedül, elbújva a világ szeme elől kellett az elmulasztottakat bepótolni. Ki mást kérhettem volna fel tánctanulásra, mint a szénacsűr sarkában árválkodó nyírfa seprűt? Így lett legelső menyasszonyom a nyírfaág. Ilyenkor, ősszel, amikor a nyírfaligetekben vagy a Hargita sötét fenyői között árván felfehérlenek a karcsú, a szélben lengő nyírfák, tudom, hogy első és legszebb szerelmeim hullatják lombjukat, múlnak el a haláltáncházban immár mindörökre.

•

A Fodor-csoport perében hozott ítélet

1958. február 27. ³

Igazságügyi Minisztérium – Kolozsvári Hadbíróság

Dos. nr. 62/1958

54. számú ÍTÉLET

Ma, 1958. (ezerkilencszázötvennyolc) február 27-én (huszonhetedikén) a kolozsvári Hadbíróság, kiszálláson lévén a marosvásárhelyi helyőrségben, a törvény alapján a következő összetételben:

Elnök: Macskási Pavel hadbíró őrnagy

Ülnökök: Şerban Nicolae alezredes

Lotte Vasile százados

Katonai ügyész: Duţu Gheorghe hadbíró százados

Titkár: Adrian Micu

Nyilvános tárgyalásra összeült, hogy elítélje a következő vádlottakat:

1. FODOR PÁL⁴ polgári személy, 1903. június 29-én született Budapesten, Antal és Mária fia, foglalkozása mérnök, lakhelye Csíkszereda, Csíksomlyó utca 114. szám […] nős, két gyereke van, műegyetemi végzettségű, büntetlen előéletű, jelenleg letartóztatásban van a marosvásárhelyi börtönben.

2. HAJDÚ GÉZA⁵ polgári személy, 1911. január 5-én született Karcfalva községben […] János és Julianna fia, foglalkozása római katolikus pap, nőtlen, a teológiai kar végzettje, lakhelye Brassó, Majakovszkij utca 13. szám, büntetlen előéletű, jelenleg letartóztatásban van a marosvásárhelyi börtönben.

3. SZENTMÁRTONI BÁLINT⁶ polgári személy, született 1901. november 22-én Szentmárton községben […] József és Mária fia, foglalkozása pap, nőtlen, lakhelye Máriaradnán, Avram Iancu utca 1. szám, a teológiai kar végzettje, büntetlen előéletű, jelenleg letartóztatásban van a marosvásárhelyi börtönben, nincs vagyona.

4. SZŐCS IGNÁC⁷ polgári személy, 1898. november 22-én született Csík­csomor­tán községben […] György és Julianna fia, foglalkozása pap, nőtlen, lakhelye Torda, Köztársaság tér 1. szám, a teológiai kar végzettje, büntetlen előéletű.

5. CSIHA KÁLMÁN polgári személy, 1929. szeptember 17-én született Ér­sem­jén községben […] Sándor és Erzsébet fia, lakhelye Aradon, Kálinyin utca 16 szám […] foglalkozása pap, nős, gyereke nincs, a teológiai kar végzettje, büntetlen előéletű, jelenleg a marosvásárhelyi börtönben letartóztatásban van.

Valamennyi vádlottat a Btk. 209 szakasza 1. pontja előírásaiba ütköző, a társadalmi rend elleni szervezkedés bűncselekményének elkövetésével vádolják.

A nyilvános tárgyalás ezzel megnyitott lévén, a vádlottak a bíróság előtt a védőik kíséretében megjelentek a következő sorrendben:

Savin Ladislau⁸ ügyvéd a bukaresti ügyvédi kollégiumtól, Fodor Pál vádlott választott ügyvédje.

Kertész András ügyvéd a marosvásárhelyi ügyvédi kollégiumtól, Szentmártoni Bálint és Szőcs Ignác vádlott hivatalból kinevezett védője.

Klein Maximilian ügyvéd a marosvásárhelyi ügyvédi kollégiumtól, Hajdú Géza vádlott hivatalból kinevezett ügyvédje.

Fekete Miklós ügyvéd a marosvásárhelyi ügyvédi kollégiumtól, Csiha Kálmán vádlott védője.

Az elnök ellenőrizte a vádlottak személyazonosságát, mindezt a kihallgatási jegyzőkönyvben rögzítették és az ügyirathoz csatolták.

A titkár felolvasta az ügyben javasolt tanúk névsorát, elrendelve, hogy a jelenlevők az erre a célra fenntartott terembe vonuljanak vissza, megállapítva, hogy jelen van Gergelyffy Nándor, Keresztes Sándor, Jaklovszki Margit, Fodor Mária, ⁹ Ambrus Gábor, Mester Imre és Csiha Emese tanúk, hiányzik Willer József.

A titkár felolvasta a bíróság elé állítás dokumentumát, az ügyiratot, az elnök pedig kihallgatta a vádlottakat, válaszaikat a kihallgatási jegyzőkönyvben rögzítették, ezeket az ügyirathoz csatolták.

Azután kihallgatták a jelen lévő tanúkat, a vallomásokat csatolták az ügyirathoz.

Ami Willer Józsefnek, a vád tanújának a távolmaradását illeti, a védelem azt nyilatkozza, hogy lemond a kihallgatásról, az ügyben nem lévén bizonyítási javaslata, a törvényszék elfogadja a hiányzó tanúról való lemondást, nem javasol az ügyben más bizonyítási eljárást, elrendeli a per alapfokú tárgyalását.

Azután szót adtak a katonai ügyésznek, aki fenntartotta a vádirat következtetéseit, hogy a vádlottak által elkövetett cselekedetek azok közé sorolhatók, amelyek veszélyeztetik az államban meglévő társadalmi rendet, a vádlottakat áthatották a kapitalista országok által a múltban és a jelenben eszközként felhasznált nacionalizmus, sovinizmus [eszméi], hogy viszályt keltsen az együtt élő nemzetiségek között, elvetve közöttük a nemzeti kérdés gyűlöletét, elvonva a tömegeket a kapitalisták általi kizsákmányolás megszüntetéséért vívott harcban kialakult harmóniától és egységtől.

Pontosítja: a vádlottaknak ez a tevékenysége még veszélyesebb azáltal, hogy magas értelmiségi színvonalon lévő elemektől származik, mindannyian felsőfokú iskolát, egyetemet végeztek, akik pontosan számot adtak, hogy az államban meglévő társadalmi rend számára milyen veszélyt jelentenek.

Következésképpen, a Btk. 209. szakasza 1. pontja előírásai alapján kéri a vádlottak szigorú megbüntetését és vagyonuk teljes elkobzását.

Azután szót adtak a vádlottak védőinek, akik a következtetéseikben kérték:

1. Savin Ladislau¹⁰ ügyvéd, Fodor Pál védője fenntartja, hogy a vádlottak a tetteiket 1957. szeptember 30., a Btk. módosítása előtt követték el, következtetésképpen ebben az esetben a Btk. 209. szakaszának módosítatlan előírásai alkalmazhatók – mint a vádlottak számára kedvező törvény –, a Btk. 3. sza­kasza és eme törvény régi változatának alkalmazása alapján a vádlottak tetteinek jogi besorolása a Btk. 209. szakasza II. pontja b) betűje előírásai szellemében történik, mivel a tényállásban megállapították: a vádlottak egy szervezetet hoztak létre, amelynek célja a fennálló társadalmi rend erőszakos eszközökkel történő megdöntése volt.

Következésképpen kéri a jogi besorolás megváltoztatását a Btk. 209 szakasza 1. pontja előírásaiba ütköző és azok alapján büntetendő bűncselekményekből a társadalmi rend elleni szervezkedés törvénysértésévé való nyilvánítását, és az elkövetett cselekedetekhez mérhető büntetést, alkalmazva a Btk. 209 szakasza. II. pontja b) betűje módosítatlan előírásait.

2. Klein Maximilian, Hajdú Géza védőügyvédje azonos jogi indokok alapján fenntartja, hogy a büntető törvénykönyv módosítatlan változata szellemében változtassák meg a jogi besorolást, és mivel a vádlott egy olyan titkos egyesülethez csatlakozott, amely erőszakos eszközökkel meg akarta dönteni a jelenlegi állam- és társadalmi rendet, erre a cselekedetre a Btk. 209. szakasza II. pontja b) betűjének módosítatlan előírásai alkalmazhatók.

3. Kertész András ügyvéd, Szentmártoni Bálint és Szőcs Ignác védője kéri a vád jogi besorolásának megváltoztatását a társadalmi rend elleni szervezkedés törvénysértésére, amely a Btk. módosítatlan 209. szakasza II. pontja f) betűje előírásaiba ütközik, és ezek alapján büntetik, amely megfelel a vádlottak terhére írt tényállásnak, hogy csatlakoztak egy titkos szervezethez, amely erőszakos eszközökkel akarta megdönteni az állam fennálló társadalmi rendjét.

4. Fekete Miklós, Csiha Kálmán választott védőügyvédje kéri: a Btk. módosítatlan 209. szakasza II. pontja f) betűje előírásai alapján a jogi besorolást változtassák át a társadalmi rend elleni szervezkedés törvénysértésévé, ez a törvény kedvezőbb a vádlott számára, aki csatlakozott egy titkos szervezethez, amely az állam társadalmi rendjének erőszakos eszközökkel történő megdöntését akarta.

Kéri, hogy a büntetés kiszabásánál vegyék figyelembe azt a tényt, hogy a vádlott fiatal elem, akit Fodor Pál tévútra vezetett.

A katonai ügyész az elkövetett cselekedetek jogi besorolását illetően fenntartotta, a vádlottak által elkövetett tettek a régi Btk. érvényessége alapján is a 209. szakasz II. pontja előírásaiba ütköznek, ez azonos a módosított törvénykönyv újonnan szerkesztett szövegével, vagyis a Btk. 209. szakasza 1. pontja előírásaival.

Az elnök megkérdezte a vádlottakat: azon válaszuk után, hogy bánják, amit elkövettek, védelmükre van-e más mondanivalójuk, a büntetés kiszabását pedig a törvényszékre bízza, az elnök bejelentette a tárgyalás befejezését, a bírói testület a tanácsterembe vonult, hogy megtárgyalják a vádlottak bűnösségét, és büntetés kiszabását, ezután a TÖRVÉNYSZÉK a katonai büntető perrendtartás előírásai szerint a Fodor Pál, Hajdú Géza, Szentmártoni Bálint, Szőcs Ignác ¹¹ és Csiha Kálmán vádlottak ellen indított büntetőeljárás ügyében tanácskozott, mindannyiukat a Btk. 209. szakasza 1. pontja előírásaiba ütköző társadalmi rend elleni szervezkedés bűncselekményével vádolják.

Figyelembe véve a nyilvános tárgyaláson a katonai ügyész szóbeli következtetéseit, valamint a vádlottak és védőik személyes, a bíróság előtti fenntartásait, figyelembe véve, hogy a szóbeli közlést követően az ügyet a dossziéban lévő dokumentumok alapján nyilvánosan tárgyalták, amelyek a nyílt tárgyaláson a felek vitájára bocsájtottak, a következőket állapítják meg:

A TÉNYÁLLÁS

1. FODOR PÁL vádlottnak már 1920-tól kezdődően nacionalista, soviniszta megnyilvánulásai voltak, elégedetlen lévén, hogy Erdély nem került a magyar állam fennhatósága alá. Ezt az elégedetlenségét az 1940. évi bécsi döntés után is kifejezte, mivel Erdélyt teljes egészében nem adták vissza Magyarországnak.

1940 és 1944 között politikai tisztségeket töltött be az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületben, a hajdani Csík vármegyében az egyesület elnöke volt. A szovjetellenes háború idején mint horthysta tiszt harcolt a keleti fronton, és szovjet területen esett hadifogságba. [Fodor Ausztriában esett amerikai hadifogságba, ők adták át a szovjet katonai hatóságoknak – F. I.]

1946-ban – miután visszatért a hadifogságból – ellenségesen nyilvánult meg, mert Romániában az államhatalmat a dolgozók vették át, és még nagyobb gyűlölettel fogott hozzá nacionalista tevékenységéhez, amelyet a vele egy húron pendülő régi politikusok soraiban fejtett ki.

Mérnökként a CFR-nél (NB.: román állami vasutak) dolgozott, jó fizetése lévén mégis elégedetlen volt ezzel a rendszerrel, ez azzal magyarázható, hogy ő földbirtokos. Így, 1955 augusztusában, miután megtudta, hogy a gyulafehérvári római katolikus püspök, Márton Áron kiszabadult a börtönből, meglátogatta őt, és együtt az RNK-ban meglévő demokratikus rendszerről ellenséges megbeszélést folytattak, mindketten az erdélyi kérdésről tárgyaltak, elégedetlenek voltak ezzel a helyzettel, mivel azt (Erdélyt) teljes egészében a román államnak adták át. A megbeszélés során arra a megállapításra ju­tottak, hogy az erdélyi kérdést három változatban lehetne megoldani, éspedig: 1) Erdély legyen független állam; ¹² 2) Erdély teljes egészében kerüljön Magyarország uralma alá; 3) Erdélyt Románia és Magyarország között osszák fel két egyenlő részre, a vonatkozó lakosságcserével.

A vádlott 1956 januárjában újból ellátogatott Márton Áron püspökhöz, kimondottan azért, hogy megtárgyalják: mit kell tenni ebben a kérdésben. A vádlott Márton Áronnak kifejtette a saját terveit és azt a következtetését, hogy Erdélyt Románia és Magyarország között osszák fel két egyenlő részre, mivel a másik két változat megvalósíthatatlan, egyrészt nem lehet független államot létrehozni, másrészt ha teljes egészében Magyarországnak adnák, az igazságtalan lenne a román nép számára. A vádlott a tervének sikeres megvalósítása érdekében elhatározta, hogy a magyar nacionalisták körében – akikkel a megfelelő időpontban akcióba lépnek – egy felforgató szervezetet hoz létre. Megjegyezzük: Fodor Pál véleménye szerint a megfelelő időpont akkor lesz, amikor a kapitalista országok háborút indítanak a szocialista tábor ellen, ők pedig azon lesznek, hogy megdöntsék a hazánkban és Magyarországon meglévő demokratikus rendszert, helyette az ország kormányzása a volt tőkés-földesúri, a múltbéli kegyetlen terrort hozó történelmi osztályok kezébe kerüljön.

A vádlott ezzel a céllal gyakorlati akciókat kezdeményezett. Így 1956 márciusában ellátogatott a Ferenc-rendiek esztelneki kolostorába, ahol katolikus papok körében több ismerőse volt, akiket nacionalistaként, sovinisztaként, az RNK-ban lévő népi demokratikus rendszer halálos ellenségeiként tartott számon. Megérkezve a településbe felvette a kapcsolatot Hajdú Géza plébánossal, akivel megtárgyalta azokat a kérdéseket, amelyeket az ő, az Erdély felosztására vonatkozó revizionista tétele kapcsán megvitatott Márton Áronnal, kifejtette neki egy felfogató szervezet létrehozásával kapcsolatos terveit, amelynek az lesz az igazi célja, hogy amikor elérkezik a megfelelő időpont, lépjenek fel a jelenlegi kormányzási forma ellen, amelyet az imperialista államok segítségével majd megdöntenek, és a jelenlegi rendszer megbuktatása után Erdélyt újból a magyar államhoz csatolják.

Megjegyezzük: nevezett Hajdú Géza is teljes mértékben egyetértett a Fodor Pál vádlott által mondottakkal, elfogadva, hogy bekapcsolódik a Fodor Pál által kezdeményezett szervezetbe, és az lesz a megbízatása, hogy új elemeket toborozzon a nacionalisták, soviniszták köréből, akik mellettük ugyanezért a célért küzdenek. A vádlott 1956 márciusának végén újból elutazott ebbe a településbe, azzal a céllal, hogy új tagokat toborozzon, ez alkalommal sikerült kapcsolatba lépni Szőcs Ignác pappal, akivel ismertette az erdélyi kérdés érdekében Márton Áronnál tett látogatását, a vele folytatott beszélgetéseit és a közösen kialakított terveit.

Miután ismertette vele, hogy az RNK népi demokratikus rendszerének megdöntésére egy felforgató szervezetet hozott létre, és utána az imperialista országok segítségével Erdély területét a magyar állam uralma alá juttatják, azt kérte (Szőcs Ignáctól): kapcsolódjon be az általa kezdeményezett és vezetett felforgató szervezetbe.

Megjegyezzük: nevezett Szőcs Ignác elfogadta annak javaslatát, hogy bekapcsolódjon és új tagokat toborozzon, hogy népszerűsítse Márton Áront, ¹³ aki úgy, ahogyan ők előirányozták, amikor miután Erdélyt teljes egészében vagy részben a kapitalista Magyarországhoz csatolják, az új magyar állam politikai vezetője lesz.

Megjegyezzük: nevezett Szőcs Ignác már csak azért is egyetértett, mert így elhagyhatja a kolostort, és újból elfoglalhatja korábbi, tordai katolikus papi állását, Fodor Pál vádlott előtt megfogadva, hogy magyarként tudni fogja, mi a kötelessége. A vádlott 1956 júliusában újból elutazott az esztelneki Ferenc-rendi kolostorba, azzal a céllal, hogy ellenőrizze tevékenységükben Hajdú Gézát és Szőcs Ignácot. Ebből az alkalomból felvéve a kapcsolatot Hajdú Gézával, ők ketten különvonultak egy szobába, ahol jövőbeni felforgató tevékenységükről beszélgettek, Hajdú Gézának aprólékosan elmagyarázta, hogyan képzelte el Erdély felosztására vonatkozó tervét.

Fodor Pál vádlott 1956 októberében, a magyarországi ellenforradalom kitörése után arra számított, hogy felforgató tervei megvalósításához elérkezett a cselekvés időpontja, Erdély területi felosztásáról több térképvázlatot készített. Ezeken a térképvázlatokon feltüntette az összes települést, a felszín és az altalaj kincseit, megjelölte a Románia és Magyarország közötti, általa elképzelt demarkációs vonalat.

Ezekkel a térképvázlatokkal 1956 novemberében újból felkereste Márton Áront, hogy azokat tanulmányozza, majd vitassák meg az Erdély területét minden szempontból jól ismerő, különböző szakpolitikusokkal.

Terveik azonban nem sikerültek, mivel az MNK-ban zajló ellenforradalom elbukott, az ottani állam élén továbbra is a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság maradt. Ugyanakkor a magyarországi ellenforradalom nem terjedt át hozzánk is, így a vádlott elhatározta, hogy tovább folytatja a felforgató tevékenységét, olyan értelemben, hogy Erdély magyarok lakta minden településéből új tagokat szervez be.

Így 1957 márciusában ezzel a céllal elutazott Lugosra, felvette a kapcsolatot nevezett Willer Józseffel, akit kiszemelt, hogy bekapcsolja a felforgató szervezetbe, és akivel az erdélyi kérdésről beszélgetéseket kezdeményezett, látva, hogy Willer Józsefnek más a véleménye, mint neki, lemondott beszervezéséről.

Mielőtt eltávozott volna Willer Józseftől, ismertette vele, hogy régóta foglalkozik az Erdélyben együtt élő lakossággal, és tanulmányozni szeretné az együtt élő nemzetiségeket, ezért megkérte, hogy adja kölcsön neki az Erdély statisztikai, etnikai összetételét tartalmazó kötetet, amire szüksége lenne. Willer Józsefnél nem volt meg ez a könyv, de megadta Jakabffy Elemér hátszegi címét, akitől beszerezhető.

A vádlott Lugosról Aradra utazott, azzal a céllal, hogy az általa kezdeményezett felforgató szervezetbe toborozza Csiha Kálmán református lelkészt, akiről tudta, hogy kisajátított földbirtokos fia, nacionalista elem.

Miután felvette a kapcsolatot Csiha Kálmánnal – akinek a lakásában vagy két napot töltött –, legelőször a magyarországi ellenforradalomról beszéltek, vigasztalódva, mindketten azokra a tiszavirág-életű időkre emlékeztek, sajnálva, hogy az ellenforradalom elbukott, és más, az RNK demokratikus rendszerével kapcsolatos ellenséges beszélgetést is folytattak.

E beszélgetések után Fodor Pál rátért az idejövetele céljára, Csiha Kálmánnak először Márton Áron személyiségéről és a vele kialakított kapcsolatairól beszélt, ezt követően kifejtette a felforgató, az állami kormányzási forma ellen irányuló terveit, javasolta neki, hogy kapcsolódjon be az általa kezdeményezett felforgató szervezetbe azzal a céllal, hogy legyenek készen az általuk megálmodott és remélt időpontra, azt hitték, hogy ez akkor következik be, amikor az imperialista országok háborút indítanak a szocialista tábor ellen, amikor más nacionalista elemekkel közösen akcióba lépnek, hogy megdöntsék a jelenlegi rendszert, és Erdély területét az általuk remélt kapitalista Magyarországhoz csatolják.

Csiha Kálmán teljes mértékben egyetértett ezekkel a tervekkel, és biztosította Fodor Pált, hogy ő is megbízható, az ő rohadt nézeteinek megfelelő elemeket toboroz.

Fodor Pál vádlott vonattal elindult Brassó felé, az útját Lippán megszakította, és ellátogatott a máriaradnai kolostorba, hogy beszervezze Szentmártoni Bálint római katolikus papot, akit már korábbról soviniszta, nacionalista elemként ismert. Azonban nem találván őt otthon, folytatta útját. Néhány hét múlva, vagyis 1957 áprilisában újra ellátogatott a máriaradnai kolostorba, amikor találkozott Szentmártoni Bálinttal, és miután a jelenlegi rendszerről valósággal ellenségesen tárgyaltak, vele egy sor politikai kérdést tárgyaltak meg, a vádlott szólt a Márton Áronnal való kapcsolatairól, valamint arról a tervéről, hogy egy felforgató szervezetet kezdeményezett, amelynek célja: minden lehetséges módon harcolni – elsősorban akkor, amikor a kapitalista államok háborút indítanak a szocialista tábor ellen – azért, hogy megdöntsék a népi demokratikus rendszert, mind az RNK-ban, mind az MNK-ban, és miután a politikai hatalmat a volt tőkés-földesúri osztályok megkaparintották, harcoljanak Erdélynek a magyar államhoz való csatolásáért.

Megjegyezzük: nevezett Szentmártoni Bálint is elfogadta Fodor Pálnak ezt a javaslatát, és megfogadta, hogy minden erejével új tagokat toboroz, mivel bánsági származású és sok ismerőse van a magyar nacionalisták körében.

Fodor Pál vádlott, miután befejezte ezt a mocskos tervét is, vagyis Szentmártoni Bálintot beszervezte az általa alapított és vezetett felforgató szervezetbe, vonattal Hátszegre utazott, ahol ismerte a volt földbirtokos és a régi nacionalista, soviniszta politikust, Jakabffy Elemért, ¹⁴ akit minden próbálkozása ellenére sem tudott beszervezni, mert az nem értett egyet az ő bűnös terveivel, úgy látta, hogy azok megvalósíthatatlanok. Ezután kérte, hogy adja oda neki az etnikai összetételt tartalmazó könyvet, amelyről tudomása volt, úgy tudta, hogy az nála kell legyen, mert ő a könyv szerzője. Kérését azzal indokolta, hogy szüksége van rá, mivel tanulmányozza az Erdély területén együtt élő nemzetiségek statisztikáját.

Jakabffy Elemér a vádlottnak megindokolta: nincs birtokában a kért könyvnek, és az egrestői […] katolikus paphoz, Gergelyffy Nándorhoz irányította, ugyanakkor a vádlott kezébe adva egy írásbeli ajánlást, amelyben arra kérte e plébánost, hogy adja át a vonatkozó könyvet.

Körülbelül két hét múlva, 1957 májusában a vádlott az írásbeli ajánlással elment Gergelyffy Nándorhoz, és megkapta az 1923-ban kiadott, Erdély népességének statisztikai-etnográfiai adatait tartalmazó kötetet, amelyet a vádlott lakásán tartott házkutatás során az államvédelmi szervek meg is találtak, és az ügyirathoz csatolták.

Ugyanakkor Fodor Pál vádlott 1957 májusa végén Marosvásárhelyre utazott, hogy a felforgató szervezetnek megnyerje a volt földbirtokost, Mikó Lászlót, aki a Horthy-rendszer idején Maros-Torda vármegye főispánja volt, nem találta ezen a címen, de megtudva, hogy Székelyudvarhelyen található, oda is elutazott, ahol rátalált, és neki a Márton Áron püspöknél tett látogatásáról kezdett beszélni, és ő [Mikó László], miután megismerte a szervezet terveit és céljait, elfogadta, hogy annak tagja legyen. (Jelenleg a Belügyminisztérium Temesvár tartományi börtönében, egy másik felforgató szervezetben való részvételért letartóztatásban van [NB.: a Szoboszlay-perről van szó].)

A vádlott ezeken az utazásokon kihasználta, hogy a Román Állam­vasútaknál (CFR) betöltött tisztségének köszönhetően ingyen utazhatott.

BIZONYÍTÉKOK

Fodor Pál vádlottat nyilvános tárgyaláson a bíróság kihallgatta, beismeri a terhére írt cselekedeteket, fenntartja a vizsgálat kezdetén megfogalmazott nyilatkozatait, a beismerését megerősítik a vádlott-társai, Hajdú Géza, Szentmártoni Bálint, Szőcs Ignác, Csiha Kálmán és a nyilvános tárgyaláson a bíróság által kihallgatott tanúk nyilatkozatai, valamint az ügyiratban eredetiben található bűnjelek, ezek a bűnjelek teljes mértékben igazolják a fentieket.

2. HAJDÚ GÉZA vádlott még a tőkés-földesúri rendszer idejéből ismerte Fodor Pált, akkor együtt jártak a csíkszeredai gimnáziumba, és a kapcsolatot egészen annak a letartóztatásáig fenntartották.

A vádlottat 1956 márciusában Fodor Pál meglátogatta, ebből az alkalomból a hazánk népi demokratikus rendszeréről ellenségesen beszéltek, ezt követően Fodor Pál vádlott arról a tervéről beszélt, hogy egy felforgató szervezetet hoz létre, amelynek célja a jelenlegi rendszer megdöntése és Erdély egész területének vagy egy részének a magyar államhoz való csatolása.

Hajdú Géza vádlott azt elfogadta, és kijelentette: teljes mértékben egyetért ezekkel a javaslatokkal, az volt a feladata, hogy propagálja, Márton Áron püspököt a jövőben államvezetőként ismerjék el, Erdélyt pedig teljes egészében vagy részben adják át Magyarországnak.

Megjegyezzük: miután beszervezték ebbe a felforgató szervezetbe, Fodor Pál még felkereste őt, amikor egy térképvázlat ¹⁵ alapján a jövőbeli határokról, valamint a lakosságcsere kérdéséről tárgyaltak.

Ugyancsak a bizonyító anyagokból kiderül, hogy Hajdú Géza vádlott 1956 augusztusában, amikor bukaresti kiszálláson volt, Mezei Mózes Levente ¹⁶ Ferenc-rendi szerzetestől értesült arról, hogy amaz tagja a Temesvár tartományi, Szoboszlay Aladár vezette felforgató szervezetnek, és abban az időszakban államcsíny révén készültek megdönteni a kormányt.

BIZONYÍTÉKOK

Hajdú Géza vádlottat nyilvános tárgyaláson a bíróság kihallgatta, aki teljes egészében beismerte a terhére írt cselekedeteket, fenntartotta a vizsgálatok kezdetén megfogalmazott nyilatkozatait is azzal a megjegyzéssel, hogy bánja az elkövetett tetteket, a beismerést megerősítik a vádlott-társak, elsősorban Fodor Pál nyilatkozatai, az ügyiratban lévő dokumentumok és bizonyítékok, amelyek teljes mértékben igazolják a fentieket.

3. SZENTMÁRTONI BÁLINT vádlott beismeri, hogy 1957 tavaszán meglátogatta őt Fodor Pál mérnök, vádlott, amikor értesült tőle a Márton Áron püspökhöz fűződő kapcsolatairól, arról a kezdeményezésről, hogy felforgató szervezetet hoz létre, amelynek igazi célja az imperialista erők segítségével hazánk népi demokratikus rendszerének a megdöntése, majd Erdély egész területének vagy egy részének Magyarországhoz való juttatása.

A vádlott, miután értesült a felforgató szervezet céljairól, kijelentet­­te: egyetért a szervezet által követett célokkal, és elfogadta, hogy annak tagja legyen.

Ugyanakkor a vádlott Fodor Pál előtt megfogadta: új tagokat fog beszervezni, mivel kapcsolatai vannak a bánsági nacionalista elemekkel.

Szentmártoni Bálint vádlott ugyancsak beismerte: 1956. október végén a máriaradnai kolostorban Ferencz Bélával [NB.: Ervin atya] folytatott beszélgetése során értesült: Szoboszlay Aladár Magyarországon járt, ahol felvette a kapcsolatot az MNK-beli ellenforradalom egyes vezetőivel, miután Szoboszlay Aladár visszatért az országba, egy ellenforradalmi szervezetet hozott létre, amelynek a célja ugyanúgy tevékenykedni, mint az MNK-ban Mindszenty József közvetlen irányításával fellépő ellenforradalmár elemeknek.¹⁷

BIZONYÍTÉKOK

Szentmártoni Bálint vádlottat nyilvános tárgyaláson a bíróság kihallgatta, aki beismeri a terhére írt cselekedeteket, fenntartja a vizsgálatok kezdetén megfogalmazott nyilatkozatait, a beismerést megerősítik Fodor Pál vádlott-társ és a nyilvános tárgyaláson a bíróság által kihallgatott tanúk nyilatkozatai.

4. SZŐCS IGNÁC vádlott Fodor Pált még gyermekkorából ismeri, ettől kezdve egymással a letartóztatásukig baráti kapcsolatot tartottak fenn.

1956 májusában, amikor Fodor Pál meglátogatta őt az esztelneki Ferenc-rendi katolikus kolostorban, az egyik szobába félrehúzódtak, Keresztes Sándor is jelen lévén, mindannyian egy sor, a jelenlegi rendszerről – és általában a szocialista táborról – ellenséges beszélgetést folytattak.

Másnap, miután Fodor Pál elbúcsúzott a kolostorban lévő többi paptól, arra kérte Szőcs Ignácot, kísérje a vasútállomásra.

Útközben nevezett Fodor Pál beszélni kezdett neki a Márton Áron¹⁸ püspöknél tett látogatásáról és a vele folytatott, Erdély területére vonatkozó beszélgetéseiről, rámutatva a három változatra: Erdély legyen független állam, vagy teljes egészében, vagy egy részét adják át Magyarországnak a vonatkozó lakosságcserével, ezt követően kijelentette: egy felforgató szervezetet kezdeményezett, amely a megfelelő időpontban, vagyis amikor az imperialista államok háborút indítanak a jelenlegi rendszer ellen, színre lépnek, hazánk demokratikus rendszerének megdöntéséért küzdenek, majd később azért harcolnak, hogy Erdélyt adják át a magyar államnak, ahol – az ő szűk látókörű nézeteik szerint – a politikai hatalmat szintén a múltbéli, tőkés-földesúri osztályok kaparintják meg.

Szőcs Ignác vádlott kijelentette: teljes mértékben egyetért ezekkel a bűnös tervekkel, elfogadta, hogy a fentebb említett céllal tagja legyen a felforgató szervezetnek, az volt a feladata, hogy ő is új tagokat toborozzon, népszerűsítve Márton Áron püspököt, aki az általuk megálmodott új, kapitalista Magyarország jövőbeli politikai vezetője legyen.

BIZONYÍTÉKOK

Szőcs Ignác vádlottat a nyilvános tárgyaláson a bíróság kihallgatta, beismerte a terhére írt cselekedeteket, fenntartotta a vizsgálatok kezdetén megfogalmazott nyilatkozatait is, a beismerését megerősítik Fodor Pál és a többi vádlott-társ és az ügyben kihallgatott tanúk nyilatkozatai, amelyek a fentieket teljes mértékben igazolják.

5. CSIHA KÁLMÁN vádlottat 1957. március 14-én meglátogatta Fodor Pál, amikor az RNK népi demokratikus rendszeréről egy sor ellenséges beszélgetést folytattak, földbirtokos fia lévén – az apjától kisajátítottak több mint 300 hold földet – mindketten sajnálkoztak azért, hogy a magyarországi ellenforradalmi akció nem sikerült, elbukott, és ahogyan ők szerették volna, nem terjedt át hozzánk is.

Ezt követően Fodor Pál Csiha Kálmánnak a Márton Áronnal kialakított kapcsolatairól és azokról a felforgató terveiről beszélt, amelyek révén Erdély területének egy részét elszakítják és átadják Magyarországnak, megmagyarázva: ez a terv a tőkés országok támogatásával valósul meg, amikor azok hadseregeikkel megdöntik az RNK-ban lévő demokratikus államrendet, biztosítván Csiha Kálmánt, hogy minderre a közeljövőben sor kerül, addig ők is szervezzék meg erőiket, hogy ilyen vagy olyan módon csapást mérjenek a munkásosztály érdekeire, hazánk dolgozó népének forradalmi vívmányaira.

Miután Csiha Kálmán vádlott értesült a [Fodor Pál] vádlott által kezdeményezett és vezetett felforgató szervezetről, az általa követett célokról, elfogadta, hogy tagja legyen ennek a szervezetnek, remélve, hogy ezáltal újból visszakapja a földbirtokát, és továbbra is kizsákmányolhatja a dolgozó parasztságot.

Azzal bízták meg, hogy új tagokat toborozzon, akik velük együtt az általuk megálmodott és várt időpontban cselekedni fognak.

Ilyen értelemben megpróbált érdeklődni Mester Imre borosjenői lelkésztől a magyar lakosság számáról.

BIZONYÍTÉKOK

Csiha Kálmán vádlottat a bíróság nyilvános tárgyaláson kihallgatta, beismerte a terhére írt cselekedeteket, fenntartotta a vizsgálat kezdetén megfogalmazott nyilatkozatait, a beismerést megerősítik nevezett Fodor Pál és az ügyben kihallgatott tanúk nyilatkozatai is, amelyek a fentieket teljes mértékben igazolják.

JOG SZERINT:

A FODOR PÁL, HAJDÚ GÉZA, SZENTMÁRTONI BÁLINT, SZŐCS IGNÁC és CSIHA KÁLMÁN vádlottak által elkövetett tett a Btk. 209. szakasza 1. pontja előírásaiba ütközik, egyesíti a társadalmi rend elleni szervezkedés bűncselekményének tényálladéki elemeit, mivel felforgató szervezetbe tömörültek, amelynek célja az RNK népi demokratikus rendszerének megdöntése az imperialista hadseregek segítségével, amelyek háborút indítanak a szocialista tábor ellen, és a politikai hatalom megszerzése után Erdély területének egy részét átadják Magyarországnak, az állam vezetése élére, vagyis az új Magyarország állami vezetőjének gyulafehérvári Márton Áron római katolikus püspököt tegyék.

A törvénysértő szándék is tetten érhető, mivel a vádlottak mindannyian tudták, hogy cselekedeteiket tiltják, sőt a büntető törvénykönyv bünteti, következésképpen ők tudatosan, senkitől sem kényszerítve elfogadták a törvény szigorát.

Ami a védelem fenntartását illeti, azzal kapcsolatban, hogy a régi Btk. 209. szakasza 2. pontja előírásai alapján a tettük jogi besorolását a szervezkedés törvénysértésére módosítsák, ezt figyelmen kívül fogják hagyni, mivel ehhez a szakaszhoz azok a cselekedetek sorolhatók, amelyek a meglévő államrend erőszakos megdöntésére irányuló propagandára vonatkoznak, jelen esetben a vádlottak Fodor Pál kezdeményezésére és vezetésével felforgató szervezetbe és nem egyesületbe tömörültek, nem úgy, ahogyan a fentebb idézett szöveg előírja, és ahogyan a védelem is fenntartotta.

Ami a Btk. 209. szakasza 3. bekezdésébe való besorolást illeti – amely érvényben volt a bűncselekmény elkövetésekor –, semmilyen jelentősége nincs, mivel ugyanolyan büntetőjogi felelősségrevonást tartalmaz, mint az új szöveg, amelynek előírásai alapján besorolták őket.

Figyelembe véve, hogy Hajdú Géza és Csiha Kálmán vádlottak büntetlen előéletűek, teljes egészében beismerték a terhükre írt cselekedeteket úgy a bíróság előtt, mint a vizsgálatok kezdetén, a letartóztatásuk első pillanatától bánják az elkövetett tetteiket, következésképpen, figyelembe véve a katonai ügyész következtetéseit is, ezen vádlottak esetében a Btk. 157. szakasza előírásait alkalmazzák.

Figyelembe véve a Btk. 304., 463. és 25. szakaszának előírásait, amelyek ebben az ügyben a perköltségekre, az előzetes letartóztatásban eltöltött idő beszámítására és teljes személyi vagyonuknak az állam javára történő elkobzására vonatkoznak, a Törvényszék ezen indokok alapján és összhangban a katonai ügyész következtetéseivel, egyöntetű szavazattal bűnösnek nyilvánítja Fodor Pál, Szőcs Ignác, Szentmártoni Bálint, Hajdú Géza és Csiha Kálmán vádlottakat a Btk. 209. szakasza 1. pontja előírásaiba ütköző, társadalmi rend elleni szervezkedés bűncselekményének elkövetéséért, Fodor Pál, Szőcs Ignác ¹⁹ és Szentmártoni Bálint vádlottak esetében nincsenek enyhítő körülmények, Hajdú Géza és Csiha Kálmán javára enyhítő körülményeket vesz figyelembe:

Következésképpen

A TÖRVÉNYSZÉK A NÉP NEVÉBEN ELHATÁROZZA

I. Egyöntetű szavazattal FODOR PÁL²⁰ vádlottat, lakhelye Csíkszereda, Csík­somlyó utca 114. szám […] 25 (huszonöt) év kényszermunkára és 10 (tíz) év polgári jogvesztésre és teljes személyi vagyona elkobzására ítéli a Btk. 209 szakasza 1. pontja és a Btk. 58 és 25. szakasza 6. pontja előírásaiba ütköző, társadalmi rend elleni szervezkedés bűncselekményének elkövetéséért.

II. Egyöntetű szavazattal SZŐCS IGNÁC vádlottat, lakhelye Torda, Köztársaság tér 1. szám, és SZENTMÁRTONI BÁLINT vádlottat, lakhelye Lippa, Avram Iancu utca 1. szám, egyenként 15 (tizenöt) év kényszermunkára, egyenként 8 (nyolc) év polgári jogvesztésre és teljes személyi vagyonuk elkobzására ítéli a Btk. 209. szakasza 1. pontja és a Btk. 58. és 25. szakasza 6. pontja előírásaiba ütköző, társadalmi rend elleni szervezkedés bűncselekményéért.

III. Egyöntetű szavazattal és enyhítő körülmények figyelembevételével HAJDÚ GÉZA vádlottat, lakhelye Brassó, Majakovszkij utca 13. szám, és CSIHA KÁLMÁN vádlottat, lakhelye Arad, Kalinyin utca 16. szám, egyenként 10 (tíz) év szigorított fegyházbüntetésre és teljes személyi vagyonuk elkobzására ítéli a Btk. 209. szakasza 1. pontja, a Btk. 157., 58. és a 25. szakasz 6. pontja előírásaiba ütköző, társadalmi rend elleni szervezkedés bűncselekményének elkövetéséért.

A katonai Btk. 463. szakasza alapján a teljes vizsgálati fogságban eltöltött időszakot beszámítják, Fodor Pál vádlottnál 1957. július 8-tól, Hajdú Géza vádlottnál 1957. november 28-tól, Szentmártoni Bálint, Szőcs Ignác és Csiha Kálmán vádlottaknál 1957. december 4-től.

A katonai Btk. 304. szakasza alapján egyenként 200 (kétszáz) lej perköltség kifizetésére kötelezik, és elrendelik a bűnjelek elkobzását.

Kelt és felolvastatott a mai, 1958. február 27-i nyilvános tárgyaláson.

Fellebbezési joggal.

Elnök: Népi ülnökök:

Hadbíró őrnagy Şerban Nicolae alezredes s.k.

Macskási Pavel²¹ s.k. Lotte Vasile százados

Titkár:

Adrian Micu s.k.

(ACNSAS, Fond p enal, nr. 108., 9. kötet, 40–49. p. Géppel írt, román nyelvű szöveg)

•

Szőcs Ignác kihallgatási jegyzőkönyve

1957. december 2.

KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Marosvásárhely, 1957. december 2.

A kihallgatás 8 óra 50 perckor kezdődött. A kihallgatás 12 óra 30 perckor ért véget.

Én, Dávid Ioan hadnagy bűnügyi vizsgálóként kihallgattam a letartóztatottat.

1. Családnév: SZŐCS. 2. Keresztnév: IGNÁC. 3. Születési év, hónap, nap: 1898. november 22. 4. A szülők neve: György és Julianna.²² 5. Születési helye: Csíkcso­mortán. 6.Állampolgársága: román. 7. Nemzetisége: magyar. 8. Politikai hovatartozása: párton kívüli. 9.Végzettsége: elvégezte a vajdahunyadi (ferences) teológiát 1924-ben. 10. Foglalkozása: pap. 11. Utolsó munkahelye és tisztsége: a tordai Ferenc-rendi templomban papként tevékenykedett. 12. Utolsó lakhelye: Torda, Köztársaság tér 1. szám. 13. Családi állapota: nőtlen. 14. Társadalmi eredete (szülei vagyoni helyzete 1944. aug. 23. előtt és jelenleg): a szülei középparasztok, 10 hold földjük volt, mindketten elhaláloztak. 15. Társadalmi pozíciója: kispolgár (pap). 16.Politikai tevékenysége 1947-ig (milyen politikai pártokban vett részt, részvétel a választásokon): nem fejtett ki politikai tevékenységet. 17. Díjak, jutalmak és kormánykitüntetések (1944. aug. 23 előtt és után): nem kapott. 18. Melyik hadseregben szolgált (rendfokozata, beosztása?): Nem teljesített katonai szolgálatot. 19. Volt-e hadifogoly (hol és mikor?): Nem volt. 20. Volt-e már elítélve, mikor, milyen okból, ki által és milyen büntetést kapott?: Nem állt bíróság előtt, nem volt büntetve.

Kérdés: Milyen nyelven akarja, hogy kihallgassák?

Válasz: Kérem, hogy magyar nyelven hallgassanak ki,²³ mert a román nyelvet nem ismerem.

Kérdés: Mondja el a szóbeli önéletrajzát.

Válasz: A gyermekkoromat, valamint az elemi iskolát Csíkcsomortánban végeztem, 1912-ben. Ezután Csíkszeredában továbbtanultam a gimnáziumban, és 1916-ban elvégeztem négy osztályt. Innen Mikházára mentem, ahol tovább folytattam tanulmányaimat, illetve egy évi próbaidőt töltöttem, azután pedig Csíksomlyón tanultam még két évet a zárdában, befejezve pedig megkaptam az érettségi bizonyítványt. Az érettségim után Vajdahunyadra mentem, ahol 1920–1924 között elvégeztem a teológiát, és utána elhelyeztek Máriaradnára, ahol két hónapot működtem mint pap. Innen elhelyeztek Kolozsvárra a Ferenc-rendi templomba, ahol papi teendőkkel foglalkoztam egész 1930-ig. Kolozsvárról elhelyeztek Szatmárra, és az ottani zárda keretében tevékenykedtem mint pap egy évet, azután Fogarasra helyeztek, szintén papi beosztásban a Ferenc-rendi templomban, ahol két évet tevékenykedtem. Ez idő után Kőhalomra helyeztek, ahol papi teendőkkel foglalkoztam 1939-ig, ezután pedig Esztelnekre mentem, az ottani kolostor keretében működtem 1945-ig, azután Tordára, és 1951-ben a Ferenc-rendi papokat, köztük engem is Radnára vittek, és innen egy év után Esztelnekre, ahol mezőgazdálkodással foglalkoztunk a zárda keretében. Engem 1957 januárjában visszahelyeztek Tordára, ahol mint pap fejtettem ki tevékenységemet a Ferenc-rendi templomban egészen letartóztatásomig.

Kérdés: Kik a maga legközelebbi rokonai?

Válasz: A legközelebbi rokonaim Csíkban vannak, éspedig két testvérem, Szőcs János és Szőcs Mihály. Mindkettő Csíkcsomortánban lakik, és mezőgazdálkodással foglalkoznak a saját birtokukon.

Kérdés: Kikből tevődik össze a maga baráti köre?

Válasz: A baráti köröm nagyrészt papokból tevődik össze, és így jó barátságban vagyok Hajdú Gézával, Köllő Antallal és Tamás Ágostonnal, valamint jó ismeretségben vagyok Fodor Pál mérnökkel, aki többször meglátogatott a zárdában abban az időben, amikor Esztelneken laktam.

Kérdés: Mondja el, hogy mióta ismeri Fodor Pált!

Válasz: Én Fodor Pált gyermekkorom óta ismerem, mivel egy iskolában jártam vele.

Miután a jelen jegyzőkönyvet elolvastam szóról szóra, és láttam, hogy megfelel az általam tett szóbeli nyilatkozatomnak, fenntartom és aláírom.

A kihallgató állambiztonsági tiszt: A kihallgatott:

David Ioan hadnagy s.k. Szőcs Ignác s.k.

(ACNSAS, Fond p enal, nr. 108., 2. kötet, 195–196. lap [rekto/verzó]. Kézzel írt, magyar nyelvű dokumentum .)

Szőcs Ignác kihallgatási jegyzőkönyve

1957. december 9., délelőtt

KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Szőcs Ignác letartóztatott született 1898. november 22-én Csíkcsomortában, György és Julianna fia, foglalkozása római katolikus pap, utolsó lakhelye Tor­da, Köztársaság tér 1. szám.

Marosvásárhely, 1957. december 9.

A kihallgatás 9 órakor kezdődött, és 14 órakor ért véget.²⁴

Kérdés: Nyilatkozzon, milyen államrendszer ellenes szubverzív akcióhoz csatlakozott maga?

Válasz: Én tudtommal nem csatlakoztam semmilyen államrendszer ellenes akcióhoz.

Kérdés: Ha tudtával nem, akkor tudta nélkül az akkori pillanatban milyen szubverzív dolgokban vett részt?

Válasz: Tudtomon kívül, akaratom ellenére részt vehettem egy olyan akcióban, amely az államrend ellen irányul.

Miután a jelen jegyzőkönyvet elolvastam szóról szóra, és láttam, hogy megfelel az általam tett szóbeli nyilatkozatomnak, fenntartom és aláírom.

A kihallgató állambiztonsági tiszt: A kihallgatott:

[Nincs aláírva] Szőcs Ignác s.k

(ACNSAS, Fond Penal, nr. 108., 2. kötet, 198. lap. Kézzel írt, magyar nyelvű dokumentum.)

Szőcs Ignác kihallgatási jegyzőkönyve

1957. december 9., délután

KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Szőcs Ignác letartóztatott született 1898. november 22-én Csíkcsomor­tánban, György és Julianna fia, foglalkozása római katolikus pap, utolsó lakhelye Torda, Köztársaság tér 1. szám.

Marosvásárhely, 1957. december 9.

A kihallgatás 17 óra 20 perckor kezdődött, és 20 óra 10 perckor ért véget.²⁵

Kérdés: Az előző jegyzőkönyvben azt nyilatkozta, hogy tudtán és akaratán kívül részt vehetett egy szubverzív akcióban. Melyik ez a szubverzív akció?

Válasz: Beismerem azt, hogy beszélgettem valakivel államellenes dolgokat, anélkül, hogy ebben valamilyen veszélyt láttam volna. ²⁶

Kérdés: Kik azok a személyek, akikkel államellenes dolgokat beszélt?

Válasz: Nem emlékszem vissza azokra a személyekre, akikkel államellenes dolgokat beszélgettem.

Kérdés: Ha nem emlékszik vissza az összes személyre, akikkel államellenes dolgokat beszélgettek, mondjon egy vagy két személyt ezek közül!

Erre a tényre rá fogunk térni a következő kihallgatáson.

Miután a jelen jegyzőkönyvet elolvastam szóról szóra, és láttam, hogy teljes egészében megfelel a szóbeli nyilatkozatomnak, fenntartom és aláírom.

A kihallgató állambiztonsági tiszt: A kihallgatott:

Bartos Károly őrnagy s.k. Szőcs Ignác s.k.

(ACNSAS, Fond Penal, nr. 108., 2. kötet, 200. lap. Kézzel írt, magyar nyelvű dokumentum. Uo., a 199. oldalon román fordításban is .)

Szőcs Ignác kihallgatási jegyzőkönyve

1957. december 10.

KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Szőcs Ignác letartóztatott született 1898. november 22-én Csíkcsomortán­ban, György és Julianna fia, római katolikus pap, utolsó lakhelye Torda, Köztársaság tér 1. szám.²⁷

Marosvásárhely, 1957. december 10.

A kihallgatás 7 óra 50 perckor kezdődött, és 12 órakor ért véget.

Kérdés: Visszatérünk az 1957. december 9-én adott nyilatkozatára, amelyben nem felelt a következő kérdésre: Ha nem emlékszik az összes személyre, akikkel államellenes dolgokat beszélgettek, mondjon egy vagy két személyt ezek közül!

Válasz: Úgy, ahogy az előző jegyzőkönyvben nyilatkoztam, több személlyel tárgyaltam állam- és rendszerellenes dolgokat, konkrétan bemutathatom Keresztes Sándor katolikus papot, ő volt a házfőnöke az esztelneki katolikus zárdának. Hajdú Géza szintén katolikus pap, utóbbi időben házfőnöke a brassói zárdának. Megjegyzem, hogy mindkettővel együtt laktam a zárdában Esz­tel­neken.

Kérdés: Melyek azok az állam- és rendszerellenes beszélgetések?

Válasz: Egy alkalomkor, nem emlékszem pontosan a dátumra, Hajdú Géza és Keresztes Sándor előtt szidtam és káromoltam a demokratikus rendszert, mondván, hogy csak a kommunista rendszernek köszönhetjük, hogy mi, a katolikus papok össze voltunk szedve, és a zárdába koncentráltak. Ezenkívül több káromló szavakat mondtam ²⁸ a demokratikus rendszerre, de pontosan nem emlékszem.

Kérdés: Hajdú Gézán és Keresztes Sándoron kívül milyen más személlyel beszélt állam- és rendszerellenes dolgokat?

Válasz: Nem emlékszem arra, hogy mások előtt – a fent nevezetteken kívül – beszéltem volna állam- és rendszerellenes dolgokat.

Kérdés: Ki beszélt magának szubverzív akciókról?

Válasz: 1956 tavaszán, nem emlékszem a pontos dátumra, egy nap délután eljött Fodor Pál vasúti mérnök, csíkszeredai lakos, gyermekkori barátom az esztelneki zárdába, hogy ott engemet és többi ismerőseit meglátogasson. Miután Fodor Pál megérkezett, és egymást üdvözöltük, Fodor Pállal együtt bementünk Keresztes Sándor katolikus pap házfőnöki szobájába, és ott kezdtünk tárgyalni. Elsősorban a családi és magánhelyzetünkről kezdtünk beszélgetni, miután ezeket elbeszélgettük, Fodor Pál kezdett érdeklődni a mi helyzetünkről a zárdában, szóval, hogy hogyan élünk. Miután mindannyian elsiránkoztuk a helyzetünket és azt, hogy a megélhetésünkért kell dolgozzunk, Fodor Pál azt mondta, hogy Márton Áron, a katolikus püspök hazajött, és ő fogja kézbe venni a katolikus papok irányítását, és hogy Erdélyben ő az első ember, a magyarok vezetője. Ez alkalomkor több beszélgetés folyt le, amelyek az RNK rendszerét sérelmezték.

Kérdés: Fodor Pál a fent említett alkalomkor mennyi ideig maradt az esztelneki zárdában?

Válasz: Fodor Pál nálunk maradt a zárdában másnap délelőttig, megjegyzem, hogy azon az éjszakán a zárdában aludt a vendégszobában, amely Keresztes Sándor szobája mellett van.

Kérdés: Aznap este, amikor Fodor odament, lefekvésig beszéltek-e még együtt?

Válasz: Azon az estén Fodorral nem beszélgettem, mivel vacsora után lefeküdtünk, és így nem volt alkalmunk együtt beszélgetni.

Kérdés: Hát másnap reggel?

Válasz: Másnap reggel én rendesen, szokás szerint korábban keltem, és a lelkészi reggeli dolgaimat végeztem. Miután ezeket elvégeztem, és azt jártam, Fodor Pál kijött az alvószobájából, de már akkor indulóban volt. Ott, az udvaron mindenkitől elbúcsúzott. Fodor, miután elbúcsúzott a többiektől, azt mondta nekem, anélkül, hogy a többiek hallják, kísérjem el egy darabig, s amint emlékszem, mondta, hogy fontos beszélnivalója van velem. Én megfogadtam kérését, és elindultam vele az állomás fele.

Kérdés: Míg az állomás felé haladtak, miféle szubverzív államellenes akcióról beszélt magának Fodor?

Válasz: Miután az esztelneki zárdából fölértünk az állomás felé vezető útra, Fodor Pál újból felhozta a katolikus papok helyzetét, szóval azokét, akiknek államellenes megnyilvánulásuk volt, miután Márton Áront, a püspököt 1949-ben letartóztatták, mely alkalommal azokat a papokat az állam vezetősége a zárdába lakoltatta. Fodor Pál elmondta, hogy most Márton Áron kezébe vette a dolgokat, s reméli, hogy ez a kommunista rendszer megváltozik, és akkor a katolikus papok visszakapják a jó életmódjukat. Továbbá Fodor azt mondta, hogy Márton Áron püspököt az erdélyi magyarság el kell ismerje mint vezetőt.

Kérdés: Amint tudódik, Erdélyben különböző vallású magyarok vannak, és minden vallásnak saját püspöke, Márton Áron pedig katolikus püspök, így hát miféle vezetőnek nevezte Fodor Pál a püspököt?

Válasz: Fodor nekem azt mondta, hogy Márton Áront el kell ismerni, nem mint vallásos vezetőt, hanem az erdélyi nacionalisták vezetőjének. Megjegyzem, hogy Fodor nem fejezte ki magát arról, hogy Márton Áron Erdély kormányzója legyen, hanem mint vezető. Ezt a szerepet ő akkor fogja betölteni, amikor a demokratikus rendszer az RNK-ban meg lesz döntve a nyugati államok segítségével. Fodor nekem tovább beszélt Erdélynek a jövőbeni önálló helyzetéről. Elsősorban azt mondta Fodor, hogy Erdély önálló kell legyen, és saját kormányzósága, ha ez sikerül a Márton Áron vezetése alatt, másodsorban Fodor azt állította, hogy Erdélyt ketté kell osztani, egyik részét Magyarországhoz csatolni, a másikat Romániának hagyni, és a két részben a román és a magyar lakosság között népcserét eszközölni.

Kérdés: Hogyan látta Fodor a fent említett terv sikerét, és milyen feladatot kapott ön ebben a szubverzív akcióban?

Válasz: Miután Fodor a föntebb nyilatkozott dolgokat elmagyarázta, és én mindenben egyetértettem vele, és helyeseltem a szubverzív akcióra vonat­kozóan, megkérdeztem Fodort, hogy mi az én feladatom ebben az ügyben, és Fodor erre azt mondta, hogy nekem mint katolikus papnak, aki szenvedtem, mivel lágerben voltam, nagy tekintélyem van a katolikus hívek körében, és nekem az a feladatom, hogy a tömegben tudatosítsam azt, amit ő nekem mondott, és elsősorban a megbízható embereknek, hogy majd akkor, amikor szükség lesz rá, szóval az államellenes akció megkezdődik, gyűléseket rendezzünk, és ott követeléseinket nyilvánosságra hozzuk. Én e feladatokat elvállaltam Fodortól, és azt mondtam neki, hogy amint hallottam, vissza fogok menni Tordára, szintén papi állásba, és a kötelességemet teljesíteni fogom ebben a szubverzív akcióban.

Miután a jelen jegyzőkönyvet elolvastam, és láttam, hogy szóról szóra megfelel az általam tett szóbeli nyilatkozatomnak, fenntartom és aláírom.

A kihallgató állambiztonsági tiszt: A kihallgatott:

Bartos Károly őrnagy s.k. Szőcs Ignác s.k.

(ACNSAS, Fond Penal, nr. 108., 2. kötet, 205–207. lap. [rektó/verzó]. Kézzel írt, magyar nyelvű dokumentum .)

Szőcs Ignác kihallgatási jegyzőkönyve

1957. december 17.

KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Szőcs Ignác letartóztatott született 1898. november 22-én Csíkcsomortánban, György és Julianna fia, római katolikus pap, utolsó lakhelye Torda, Köztársaság tér 1. szám.

Marosvásárhely, 1957. december 17.

A kihallgatás 11 órakor kezdődött, és 14 óra 35 perckor ért véget.

Kérdés: Az előző jegyzőkönyvben azt nyilatkozta, hogy Hajdú Géza és Keresztes Sándor katolikus papokkal együtt az esztelneki ²⁹ zárdában államellenes beszélgetést folytattak. Mikor és milyen viszonyok között történt ez a beszélgetés?

Válasz: Pontos adatokra nem emlékszem vissza, megjegyzem, hogy több esetben magunk között beszélgettünk rendszerellenes dolgokat, de mind a saját helyzetünkhöz volt kapcsolva. Ezen beszélgetések alkalmával a helyzeti elégedetlenségünket mutattuk, hogy a zárdában vagyunk koncentrálva mint katolikus papok, melyet az RNK mai demokratikus rendszerének köszönhetünk. Mindnyájan kívántuk a beszélgetések alkalmával a helyzetünk javulását és a rendszer változását. Általában ezek voltak a megbeszélgetéseink. Apránként nem emlékszem a lefolytatott beszélgetésekre, de mindenesetre az aktuális rendszer ellen nyilatkoztunk.

Kérdés: Mondja el részletesen a föntebb említett alkalmakkor mindhármuk rendszer- és államellenes nyilatkozatát!

Válasz: Ezen megbeszélgetések alkalmával pontosan nem emlékszem mindenre vissza, hogy közülünk melyik mit mondott, de megjegyzem, hogy ez alkalmakkor a demokratikus rendszert szidalmaztuk és ellene nyilatkoztunk.

Kérdés: Hármuk közül ki szokta kezdeményezni a megbeszélések alkalmával a RNK és rendszere elleni szidalmakat?

Válasz: Pontosan nem emlékszem vissza, hogy közülünk melyik kezdeményezte ezeket a dolgokat, mivel több eseteben fordult elő, de bármelyik is kezdte ezeket a beszélgetéseket, mindnyájan egyetértettünk és egyenlő magatartást tanúsítottunk.

Kérdés: Milyen más személyekkel volt még állam- és rendszerellenes megnyilvánulása?

Válasz: Nem ismerem be azt, hogy a fönt említett személyeken kívül más személyekkel folytattam volna állam- és rendszerellenes beszélgetést.

Kérdés: A kihallgatás azt állapítja meg, hogy kezdettől fogva makacs magatartása van, és kerüli az igazat bevallani. Felhívjuk a figyelmét, hogy hagyjon félbe ezzel a magatartással, és vallja be a tevékenységét. Mi mondanivalója van?

Válasz: Beismerem azt, hogy az első heti kihallgatáson tényleg makacs magatartásom volt, ³⁰ és kerültem azt, hogy az igazat bevalljam. Megfogadom, hogy mindazt, amit, a valóságnak megfelelően, be fogom vallani. Kérek még egy kis időt, hogy jól megfontoljam a dolgokat, és azután mindent be fogok vallani.

Miután a jelen jegyzőkönyvet elolvastam, és láttam, hogy szóról szóra megfelel az általam tett szóbeli nyilatkozatomnak, fenntartom és aláírom.

A kihallgató állambiztonsági tiszt: Kihallgatott:

David Ioan hadnagy s.k. Szőcs Ignác s.k.

(ACNSAS, Fond Penal, nr. 108., 2. kötet, 210–211. lap. [rektó/verzó]. Kézzel írt, magyar nyelvű dokumentum.)

Szőcs Ignác kihallgatási jegyzőkönyve

1957. december 18.

KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Szőcs Ignác letartóztatott született 1898. november 22-én Csíkcsomortánban, György és Julianna fia, római katolikus pap, utolsó lakhelye Torda, Köztársaság tér 1. szám.

Marosvásárhely, 1957. december 18.

A kihallgatás 7 óra 50 perckor kezdődött, és 13 óra 45 perckor ért véget.

Kérdés: A december 17-i jegyzőkönyvben azt nyilatkozta, hogy a kihallgatások alkalmával eltitkolta a tevékenységét, amely az állam és rendszer ellen irányult, szóval beismeri, hogy hazudott,³¹ s megfogadta, hogy ezután őszintén fog vallani. Nyilatkozzék tehát a rendszerellenes tevékenységéről!

Válasz: 1956 nyarán, körülbelül márciusban, a pontos dátumra nem emlékszem, amikor egy délutáni napon eljött hozzám az esztelneki zárdába Fodor Pál vasúti mérnök, csíkszeredai lakos, aki gyermekkori barátom, mely alkalommal melegen üdvözöltük egymást a házfőnök szobájában, ahová bemenve már ott találtam Fodor Pált, és velük együtt Hajdú Gézát, Keresztes Sándort. Megjegyzem, hogy ez alkalommal a házfőnök szobájában még jelen lehetett Bíró Endre is, de erre nem tudok pontosan visszaemlékezni, ellenben azt tudom, hogy Fodor Pál egy széken ült az ágy előtt, és Hajdú meg Keresztes egy kerek asztal mellett ültek, én pedig az egyik ágyon foglaltam helyet.

Kérdés: Amikor bement a házfőnök szobájába, miről folyt a beszélgetés, és mit beszélgettek azután?

Válasz: Amikor bementem a házfőnök szobájába, nagyon jól emlékszem, hogy Fodor Pál a római katolikus püspök, Márton Áron nevét emlegette, és miután üdvözöltük egymást, Fodor Pál tovább folytatta a beszélgetést. Elmondta, hogy Márton Áron római katolikus püspök kikerült a börtönből, és odahaza van, aki kezébe fogja venni a zárdákban lévő katolikus papok sorsának elintézését, hogy visszakerülhessenek a régi helyükre. Ezután a zárdában lévő helyzetünkről kezdett érdeklődni. Mi, mindnyájan, akik ez alkalommal a szobában voltunk, elsiránkoztuk helyzetünket, hogy mint papok mezőgazdasági munkálatokat kell végezzünk, és nem szabad elhagyjuk a zárda területét, habár nekünk a hivatásunk az volna, hogy lelkipásztorkodással foglalkozzunk. Mindez a jelenlegi kormány intézkedéseinek köszönhető, mondtuk többek között, mely intézkedést helytelennek minősítettük, és rágalmazni kezdtük a népi demokratikus rendszert.

Fodor Pál ismételten megemlítette, hogy Márton Áron katolikus püspök át fogja venni a katolikus papok sorsának irányítását, annál is inkább, mivel Erdélyben ő az első ember, és neki kell majd a katolikusok, valamint a magyar nacionalisták vezetőjének lenni. Ezen beszélgetés után én kimentem a szobából, mivel megszólalt a vacsorához hívó csengő, a többiek pedig ott maradtak a szobában Fodorral együtt, és így nem tudom, hogy a kijövetelem után miről beszélgettek.

Kérdés: Ugyanezen a napon folytatott-e még beszélgetést Fodor Pállal?

Válasz: Én azon a napon nem találkoztam többet Fodor Pállal, csak másnap reggel, mivel ő csak másnap reggel ment el a zárdából.

Kérdés: Milyen körülmények között találkozott másnap reggel Fodor Pállal, és együtt miről beszélgettek?

Válasz: Én másnap reggel, miután a szokásos vallásos szertartásról kijöttem, az udvaron összetalálkoztam Fodor Pállal, aki készülőben volt elmenni, és én látva ezt, megkérdeztem tőle, hogy már megyen is el, amire ő azt válaszolta, hogy igen, mert megy az állomásra. Ezután elköszönt a közelében lévő papoktól, és engem megkért, hogy kísérjem el egy darabig. Így elindultam Fodorral együtt a mezei úton az állomás felé, és útközben azt mondta nekem, hogy van egy terve, amit közölni akar velem, de mielőtt rátért volna a tulajdonképpeni tervére, sajnálkozását fejezte ki velünk, a katolikus papokkal szemben, akiket zárdába koncentráltak, és ezzel kapcsolatosan azt mondta, hogy ő beszélt Márton Áron püspökkel, és ő a kezébe fogja venni a katolikus papok ügyének elrendezését. Én a Fodor által mondottakhoz hozzáfűztem azt, hogy amint hallottam, én is elő vagyok terjesztve aprobálás végett, és több mint bizonyos, vissza is kerülök Tordára.

A fenti beszélgetés után Fodor Pál rátért az Erdéllyel kapcsolatos magyar nacionalista szubverzív akcióra vonatkozó tervének előtárására. Kiemelte azt, hogy az erdélyi magyarság sorsán változtatni kell, és ő ezzel a kérdéssel már évek óta foglalkozik, és tudva azt, hogy Márton Áron is foglalkozott Erdély helyzetével, fölkereste őt, és elmondta neki a tervét, Márton Áron egyetértett vele. Ekkor én megkérdeztem Fodortól, hogy milyen terve van neki Erdéllyel kapcsolatosan, ő pedig azt felelte: az Erdélyben élő nagyszámú magyar lakosság miatt nem helyes az, hogy Erdély Romániához tartozzon, hanem Magyarországhoz vagy pedig független állam kellene legyen saját kormányzóságával is, ha ezek nem lehetségesek, akkor két egyenlő részre kell osztani Erdélyt, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű nép lakja, ellenben utólag egy népcserét kellene eszközölni a románok és magyarok között. Az így kétfelé osztott Erdélynek egyik része Magyarországhoz, a másik része pedig Romániához fog tartozni. Megjegyzem, hogy Fodor nagy hangsúlyt fektetett arra a megoldásra, hogy Erdély kétfelé legyen osztva Románia és Magyarország között, és a tervében is ezt a megoldást tűzte ki. Én ezzel kapcsolatosan azt mondtam, hogy nem lesz ez olyan könnyű dolog, ellenben én is szeretném, ha meg tudnánk valósítani ezt az államellenes tervet Erdélyre vonatkozóan. ³²

Ezután a beszélgetés után megálltunk az úton, és megkérdeztem Fodortól, hogy mi az én feladatom ebben a szubverzív akcióban a jövőre nézve Erdéllyel kapcsolatosan. Fodor Pál, látva azt, hogy én mindenben egyetértek vele, azt a feladatot tűzte ki nekem, hogy amikor visszakerülök Tordára, keressek alkalmas embereket a katolikusok, valamint a magyar nacionalisták közül, akikkel ismertessem a tőle hallottakat, és szervezzem be őket ebbe a magyar nacionalista szubverzív akcióba.

Kérdés: Ezenkívül milyen más feladatot kapott Fodortól?

Válasz: Azt a feladatot kaptam, hogy amikor elkövetkezik a megfelelő alkalom, és akcióba kell lépni, az általam beszervezett személyekkel együtt tartsunk gyűléseket a magyar nacionalistákkal, amelyek keretében követeljük Erdélynek Magyarországhoz való csatolását, részben vagy egészben, és nyilvánítsuk a magyarság vezetőjének Márton Áron katolikus püspököt.

Én a Fodor által kitűzött feladatokat elvállaltam, és mindenben egyetértettem vele, ³³ és megígértem, hogy amikor vissza fogok kerülni Tordára, szemlét fogok tartani, és gondolkozni fogok azon, hogy kik lennének megfelelőek ebben a szubverzív akcióban.

Megjegyzem, hogy mielőtt elváltunk volna, megkérdeztem Fodortól, hogyan tervezte ő el ennek a szubverzív akciónak a véghezvitelét, amire ő azt válaszolta, hogy ebben az akcióban meg fogjuk kapni a szükséges támogatást a nyugati³⁴ államoktól, és amikor újból fogunk találkozni, még el fogunk beszélgetni ezekről a dolgokról. A fent nyilatkozott beszélgetés után kezet fogtunk, és elváltunk, ő az állomás felé ment, én pedig visszamentem a zárdába.

Miután jelen jegyzőkönyvet elolvastam, és láttam, hogy szóról szóra megfelel az általam tett szóbeli nyilatkozatomnak, fenntartom és aláírom.

A kihallgató állambiztonsági tiszt: Kihallgatott:

David Ioan hadnagy s.k. Szőcs Ignác s.k.

(ACNSAS, Fond p enal, nr. 108., 2. kötet, 216–218. lap [rektó/verzó]. Kézzel írt, magyar nyelvű dokumentum.)

•

Szőcs Ignác elleni vádemelési határozat

1957. december 19.

Vád alá helyezési

RENDELET

Marosvásárhely, 1957. december 19.

Én, David Ioan, a Magyar Autonóm Tartomány belügyi Igazgatósága bűnügyi osztályának nyomozója, elemezve a 245/1957. számú vizsgálati dosszié nevezett Szőcs Ignác törvénysértő tevékenységére vonatkozó dokumentumait […]

MEGÁLLAPÍTOM:

A dossziéban lévő anyagból kiderül, hogy nevezett Szőcs Ignác római katolikus pap több alkalommal, több személlyel az RNK népi demokratikus rendszeréről ellenséges jellegű beszélgetéseket folytatott, rágalmazva a jelenlegi kormány által hozott határozatokat és intézkedéseket. Ilyen körülmények között a demokratikus rendszerrel szembeni gyűlöletét nacionalista-soviniszta megnyilvánulásokkal igazolta. Egy ilyen alkalommal, 1956 márciusában az esztelneki kolostorban – ahol lakott – meglátogatta őt Fodor Pál csíkszeredai mérnök, amikor Fodor Pál Keresztes Sándor és Hajdú Géza római katolikus pappal az esztelneki kolostor egyik szobájában ellenségesen beszéltek az RNK népi demokratikus rendszeréről. Ezeken a beszélgetéseken részt vett Szőcs Ignác is, a jelenlévők mindannyian az RNK-ban lévő népi demokratikus rendszer megváltoztatását óhajtották.

Másnap Fodor Pál arra kérte Szőcs Ignácot, hogy kísérje el őt az esztelneki kolostortól az állomás felé vezető úton, hogy titkos kérdésekről beszélgessenek, amivel Szőcs Ignác egyetértett. Fodor Pál ekkor beszélt Szőcs Ignácnak azokról a látogatásairól, amelyek során Gyulafehérváron felkereste Márton Áron püspököt, valamint a vele megtárgyalt felforgató kérdésekről, amelyek azokat az akciókat érintették, hogy az imperialista államok segítségével Erdély területét elszakítsák a román államtól, és Magyarországnak juttassák, ezzel a felforgató akcióval Szőcs Ignác egyetértett, elfogadva, hogy ő is részt vegyen ebben a bomlasztó akcióban. Szőcs Ignácot konkrétan azzal bízták meg, hogy a magyar nacionalista, soviniszta elemek köréből új tagokat toborozzon. Ugyancsak ekkor Szőcs Ignácot még azzal bízták meg, hogy amikor a jelenlegi államrend elleni akciókat elindítják, a cél elérése érdekében a magyar nacionalistákkal gyűléseket szervezzen.

Szőcs Ignác tudomásul vette Fodor Páltól, hogy a magyar nacionalisták felforgató tevékenységében Márton Áron római katolikus püspök a vezető. Szőcs Ignác mindennel egyetértett, biztosította Fodort, hogy a magyar nacionalisták felforgató akcióját illetően eleget tesz a megbízatásainak.

A fentiek alapján, figyelembe véve az RNK Bpr. 248/1., 248/6., 248/7. és 248/8. szakaszának előírásait,

ELRENDELEM

nevezett Szőcs Ignác vád alá helyezését, az RNK Btk. 209. szakasza 1. pontja előírásaiba ütköző bűncselekmény elkövetéséért.

Szőcs Ignác vádlottnak mindezt a jelen rendelet aláírásával hozzák tudomására.

A jelen rendelet egyik másolatát, annak elkészülte után 24 órán belül, elküldik a vizsgálatot felvigyázó katonai ügyésznek.

A Magyar Autonóm Tartományban a Belügyminisztérium tartományi Igazgatósága bűnügyi osztályának nyomozója:

David Ioan hadnagy s.k.

Tudomásul vettem a rendelet tartalmát ma, 1957. december 19-én

Szőcs Ignác s.k.

(ACNSAS, Fond p enal, nr. 108., 3. kötet, 13. p. [rektó/verzó]. Géppel írt, román nyelvű dokumentum.)

•

Szőcs Ignác kihallgatási jegyzőkönyve

1957. december 23.

KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Szőcs Ignác vádlott, született 1898. november 22-én Csíkcsomortánban, György és Julianna fia, római katolikus pap, utolsó lakhelye Torda, Köztársaság tér 1. szám.

Marosvásárhely, 1957. december 23.

A kihallgatás 9 óra 15 perckor kezdődött, és 12 óra 30 perckor ért véget.

Kérdés: Az 1957. december 18-i jegyzőkönyvben azt nyilatkozta, hogy az előző jegyzőkönyveiben nem nyilatkozott őszintén, vagyis hazudott, de mostantól őszintén ³⁵ fog nyilatkozni. Mutassa meg, hogy miért nem nyilatkozott őszintén a kihallgatás kezdetétől fogva!

Válasz: Én azért nem nyilatkoztam őszintén, amikor ki voltam hallgatva mint tanú, és a kihallgatásom kezdetén, mivel azt az utasítást kaptam Fodor Pál mérnöktől, hogy ne mondjam el senkinek sem a szervezet tervét – azokon a személyeken kívül, akiket beszerveztek ebbe az akcióba –, tehát legyek titoktartó, még abban az esetben is, ha kérdezve leszek. Ezenkívül pedig arra gondolva, hogy félre fogom tudni vezetni a kihallgatási szerveket, azon igyekeztem, hogy eltitkoljam mindazt, amit a magyar nacionalista szubverzív szervezetről tudok, és így sikerülni fog mentesíteni magam a felelősség alól. Végül látva azt, hogy a hazugságaimat³⁶ leleplezték, és nem fogom tudni eltitkolni a cselekedeteimet, elhatároztam, hogy őszintén fogok nyilatkozni.

Kérdés: Az előző jegyzőkönyvben azt nyilatkozta, hogy a házfőnök szobájában az esztelneki zárda keretében állam- és rendszerellenes beszélgetést folytattak Fodorral, Hajdúval és Keresztessel együtt. Ez alkalommal hogy került a házfőnök szobájába?

Válasz: 1957 márciusában, amikor Fodor látogatást tett az esztelneki zárdában, úgy estefelé járhatott az idő, amikor megtudtam valamelyik paptól, hogy Fodor ott van a zárdában, a házfőnök szobájában, melynek hallatára én is odamentem, anélkül, hogy hívott volna valaki engem.

Kérdés: Ha magát nem hívta oda senki, akkor miért ment a házfőnök szobájába?

Válasz: Én azért mentem a házfőnök szobájába, mivel tudtam, hogy ott van Fodor, és találkozni akartam vele, tekintettel arra, hogy gyermekkori barátom.

Kérdés: Mondja el részletesen, hogy mit beszéltek maguk a házfőnök szobájában!

Válasz: Amint már nyilatkoztam, most sem tudok részletesen visszaemlékezni arra, hogy ki mit mondott ez alkalommal, még arra sem, amit én mondtam, ellenben arra visszaemlékszem, hogy én és a többi pap, akik ez alkalommal jelen voltunk a szobában, elsiránkoztuk a helyzetünket Fodor Pálnak, aki azt mondta nekünk, hogy nemsokára megváltozik, mivel Márton Áron katolikus püspök kikerült a börtönből, és a kezébe fogja venni a zárdában lévő katolikus papok sorsának elintézését, és vissza fognak kerülni a régi helyükre. Mindezt onnan tudja, mivel több ízben meglátogatta Márton Áront, akivel többek között erről is elbeszélgetett.

Tovább Fodor kiemelte a Márton Áron személyiségét többek között, és azt mondta, hogy Erdélyben Márton Áron kell legyen a katolikusok, valamint a magyar nacionalisták vezetője, ezzel mi, a jelenlévő papok egyetértettünk. Megjegyzem, hogy nem emlékszem vissza, hogy ki mit mondott ez alkalommal beszélgetés közben, ellenben azt tudom, hogy ellenségesen nyilvánultunk meg a jelenlegi rendszerrel szemben.

Ezen beszélgetés után én elmentem a házfőnök szobájából, mivel megszólalt a vacsorához hívó csengetés, a többiek pedig ott maradtak, és tovább folytatták a beszélgetést.

Kérdés: A többieknek nem volt kötelező ugyanakkor vacsorázni, mint magának?

Válasz: Hajdúnak és Keresztesnek nem volt kötelező egyszerre vacsorázni a többi papokkal, mivel ők voltak a zárdában a vezető személyek, és ők akkor vacsorázhattak, amikor akartak, ellenben a többi papnak kötelező volt csengetéskor vacsorázni.

Kérdés: Van tudomása arról, hogy a zárda vezetősége, vagyis Hajdú és Keresztes miről beszélgettek Fodor Pállal, miután maga kiment a szobából vacsorázni?

Válasz: Én nem kérdeztem meg őket, hogy miről beszélgettek, miután elmentem vacsorázni, és ők sem mondták meg, így hát nem tudom, hogy Fodor, Hajdú és Keresztes miről beszélgettek.

Miután a jelen jegyzőkönyvet elolvastam, és láttam, hogy szóról szóra megfelel az általam tett szóbeli nyilatkozatomnak, fenntartom és aláírom.

A kihallgató állambiztonsági tiszt: Vádlott:

David Ioan hadnagy s.k. Szőcs Ignác s.k.

(ACNSAS, Fond p enal, nr. 108., 2. kötet, 225–228. lap [rektó/verzó]. Kézz el írt, magyar nyelvű dokumentum .)

•

Néha eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha még marad egy kis idő a szervezkedésre. Talán a Szoboszlay-csoporttal is összefonódik a Fodor-ügy, mint ahogyan vezettek is szálak arrafelé. Akkor a vád eljutott volna a hazaárulásig, amiért elég bőven osztogatták abban az időben a halálos ítéleteket. Akár Dori bácsi is közéjük kerülhetett volna. Olvasom a kivégzési jegyzőkönyveket, és végigfut hátamon a tyúktetű borzalom. Mutatóban álljon itt a családunkhoz legközelebb álló, csíktaplocai Orbán Istváné.

Orbán István kivégzési jegyzőkönyve

1958. szeptember 1.

Ma, 1958. szeptember hónap 1-ső napján, 24 órakor mi, Mureşan Gavrilă, a Kolozsvári III. Hadtest hadbíróságának katonai ügyésze, Jumătate Alexandru, a Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága főtitkárának segédletével, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Törvényszéki Igazgatóságának 01110. számú, 1958. augusztus 26-i parancsa alapján ismertetik, hogy az RNK Nagynemzetgyű­lésének Elnöksége visszautasította ORBÁN P. ISTVÁN (ŞTEFAN) halálraítélt kegyelmi kérvényét: Kiszálltunk a Belügyminisztérium temesvári Igazgatóságához, hogy végrehajtsuk a Kolozsvári III. Hadtest hadbíróságának 719. számú, végleges és végrehajtó erejű ítéletét.

Megérkezvén a temesvári börtönbe, ott találtuk:

Bodor századost, a börtön parancsnokát, Gornic Gheorghe, törvényszéki orvost, Schnellbach Martin alezredest, a Belügyminisztérium küldöttét, Stroie M. főhadnagyot, a kivégzőosztag parancsnokát.

A kivégzés előtt a halálraítéltet azonosították: anyakönyvi adatai megegyeznek a 719. számú, 1958. május 30-i, a Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága által hozott ítéletben közöltekkel: ORBÁN P. ISTVÁN (STEFAN), született 1900. augusztus 20-án Csíkcsomortánban, Csíkpálfalva község, Csíkszereda rajon, a Magyar Autonóm Tartományban, Péter (Petre) és Teréz (Terezia) fia, földműves, nős, öt gyermeke van, vagyona öt hektár föld, Csíkszeredában, Taploca utca 79. szám alatt lakik, a Magyar Autonóm Tartományban.

A fent nevezett halálraítéltet a kíséret Bodor százados, parancsnok felügyeletével a temesvári börtön kivégzőhelyére vezette.

A kivégzőhelyen az ítélet titkára felolvasta a halálos ítéletet, a kegyelmi kérvény és a fellebbezés visszautasításának rendelkezéseit.

Ezt követően a kivégzőosztag parancsnoka elrendelte a kivégzés megkezdését.

A halálraítéltet tűzfegyverrel, háttal a kivégző osztagnak, agyonlőtték.

A kivégzésre 1958. szeptember 1-jén 23 és 24 óra között került sor.

A kivégzés után a törvényszéki orvos megvizsgálta a holttestet, és megállapította az elítélt halálát.

[…………]

•

Az 1956 utáni romániai megtorlásokban Stefano Bottoni szerint 1957 és 1959 között 9959 elmarasztaló ítélet született. 45 személyt végeztek ki, 139 személy hunyt el a vallatások során, illetve a börtönbeli kínzások, szenvedések nyomán. A Szekuritáte szervei 1957 és 1959 között 430 „ellenforradalmi szervezetet” lepleztek le, göngyölítettek fel.

Egy másik adat szerint a Szekuritáte szervei 1950 és 1968 között Romániában 91 333 személyt tartóztattak le.

Pál Antal Sándor kutatásai a Magyar Autonóm Tartomány adatait is feltárták. Itt 1956 és 1965 között összesen 826 személyt állítottak hadbíróság elé. Közülük 620 magyar (az elítéltek 75,1%-a), 184 román (22,5%), 18 német (2,1%), 2 zsidó és 2 cigány (0,2%).

•

A ferences szerzeteseket általában utolsó szolgálati helyükön, abban a kolostorban temetik el, ahol bekövetkezik a haláluk. Ott voltunk a „vasmiséjén”, utána díszebéd. Valamiért türelmetlen volt, háromszor mondta el az asztali áldást. Ott volt Leonárd atya is, az akkori provinciális, ő volt a mise kon-celebránsa. Aztán kiderült, hogy miért olyan nyűgös. Páter Szőcs Izidor kérésére a rend vezetősége jóváhagyta utolsó kivánságát: „Édesanyámék mellé temessetek.” Oda is temettük. A csíksomlyói anyatemplom temetőjébe. A sírkereszt, amelyre az ő nevét is felvésték, keletre, Csíkcsomortán felé néz.

Háta mögött, talán ötven méternyire van a Fodor-kert. A templom cintermében vannak eltemetve a Fodor család tagjai is. A temetővel szemközt kéklőn ragyognak a Hargita szentséges ormai. Árnyékukban jobbról ott látszik Szakállas Ábel Csíkcsicsója, egy kicsivel fennebb Madéfalva, balra pedig Csíkszék hajdani székhelye, Csíksomlyó, a város, Nagy Imre Csíkzsögödje, Nagy István Csíkmindszentje. Béke van. De a föld alatt, azt hiszem, tovább folynak a titkos összeesküvések, a felforgató tevékenységek arról, hogy hazát nem árulunk el, ezt a kis hazát pláne soha, semmi áron.