×

Ratzky Rita: „Halhatatlan a lélek”

Tary Orsolya

2016 // 07-08

 

Szakmai életművet vesz a kezébe, aki Ratzky Rita hétszáz oldalas tanulmánykötetéért nyúl. A tekintélyes terjedelmű könyv három fő fejezetre tagolódik: tanulmányok, cikkek, kritikák. A 19. századot kutató filológust leginkább Petőfi és kora, a reformkor szellemi és tárgyi atmoszférája és a biedermeier életérzés foglalkoztatja. A szerző – muzeológusi hivatása, tevékenysége is szerepet játszhat ebben – vizsgálataihoz főként a filológiai, művelődéstörténeti nézőpontot alkalmazza. A kéziratok, a szövegváltozatok értékes és hasznos regisztrálása, a kötetszerkezetek vizsgálata azonban meglehetősen szűk szakmai réteg számára nyújt valódi élvezetet. Szerencsére a laikus vagy másfelé specializálódott irodalmár/műkedvelő is megtalálhatja a maga örömét a színes témákban. Petőfi Sándorról és Szend­rey Júliáról például roppant alapos és hatástörténetileg is árnyalt képet alakíthatunk ki.

Petőfit Ratzky nemcsak ösztönös tehetségként és tudatos imázsépítőként, de elvhű, következetes jellemként állítja elénk. Minden szerepjátéka a horatiusi „használni és szórakoztatni” elvén alapul, minden én-elgondolása mögött népe iránti elkötelezettségét látjuk: a képviseletet, a vezetést és a szolgálatot. A tanulmányokból kitetszik, hogy a Petőfi-kutatót a személyiség mellett (ennek kapcsán részletes öltözetelemzést is kapunk) főleg a Szibéria-legenda cáfolata, a bordalok keletkezése és fogadtatása, valamint a nemzet költőjének beszédmódjai érdeklik. A szer­ző retorikai felosztásában ókori köztársasági, kulturális nemzeti és plebejus hangnemeket különböztet meg, s ezekhez még egy radikális tónust csatol: a „megveszekedett” jakobinusét. Margócsy István: Petőfi Sándor című recenziójában Ratzky kifejti saját beszédmód-értelmezését: „a megszólalási mód a szerep megnyilvánulása a szövegben”. Érdeklődéssel olvashatjuk az Illyés Gyula Petőfi-könyvét elemző kritika-tanulmányt is. Az írás ráirányítja figyelmünket a monográfia gyenge pontjára: Illyés a realizmust a pálya csúcsaként fogja fel, Petőfi Sándor romantikáját és a biedermeier vonásokat csak kitérőként jeleníti meg.

A Szendreyvel kapcsolatos írások közül kimagaslik a „Magyarország legregényesebb asszonya” – Szendrey Júlia élete és pályája című. Petőfiné a klasszikus női szerepek megkérdőjelezőjeként és lerombolójaként, összességében Petőfi női manifesztációjaként tárul fel előttünk. A szerző mély empátiával viszonyul a gyászév letelte előtt újraházasodó kisgyermekes anya alakjához. Az írónő is előtérbe kerül, akinek lírája kevésbé sikerült, prózája és mesefordításai azonban érzékenyek és tehetségről árulkodnak. Közéleti fellépésének többször idézett példája egy kiáltvány, a Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez, amelyben arra szólítja fel nőtársait, hogy minden szerelmes befolyásukkal ösztönözzék a férfiakat a haza védelmére – a gondolat, világít rá Ratzky, Arisztophanész Lüsziszt­ratéjának fonákja.

Az irodalomtörténész nagy érdeklődéssel fordul az antikvitás irodalma és a retorika tudománya felé, irodalomelméleti kérdésekben azonban érezhetünk némi bizonytalanságot. Az olykor-olykor elhullajtott idézetek vélhetően egyfajta megfelelési vágy következményei. Az elmélet okozta kényszer nem egyedülálló jelenség napjaink irodalmi tudományosságában. Ratzky a modern teóriák képviselői, az „elméleti bumm” tudósai közül jobbára csak Paul Ricoeurrel tud azonosulni, retorika- és metafora-meghatározása közel áll a szerzőhöz. Talán ezért is tűnhet kissé erőltetettnek a Szondi két apródja apropóján tett kijelentés: „párbeszéd helyett beszédaktusok váltogatását kapja az olvasó”. A ballada rengeteg beszédaktust sorjáz, Ratzky mégsem fejti ki világosan a fázisokat, tudniillik, hogy ígérgetés, csábítás, fenye­getés zajlik az egyik oldalról, ig­­noráció, dicséret és átok a másik oldalról. A megrekedt kommunikációs aktust, az egymás mellett elbeszélést sem világos, hogy miért nevezi „félre-beszédnek” (ezzel mintha azt sejtetné, hogy az apródok nem vállalják fel véleményüket). Ratzky érvelése nem mindig meggyőző, ellenben tehetségesen, jó retorikai érzékkel, diplomatikusan kritizál: mértékletes, alapos és visszafogott. A szovjet Gersko­vics Petőfi-könyvei kapcsán írja, hogy „talán kissé szigorúak voltunk a szerzőhöz, de tettük ezt azért, mert a magyar irodalom igazi kutatójának fogadtuk el”.

A kritikák Ratzky Rita könyvében nemegyszer tanulmányokká alakulnak, s a témaszeretet és a bő ismeretanyag olykor eltéríti a szerző figyelmét tárgyától. Néhány írás esetében a cím és a tartalom között széttartás van. A Petőfi személyes tárgyai és a művekben megjelenő tárgyi kultúra egy Kern András-féle versmondásra fut ki. A Petőfi Sándor politikai eszméi, közéleti szerepe a forradalom előtt pedig a sokat sejtető cím ellenére csupán azt rögzíti, hogy Petőfi magyarnak vallotta magát, és hogy történelmi ismerete komoly önszorgalom következménye. Összességében mégis érdekes, tanulságos írásokkal találkozik az olvasó, legyen szó a 19. század nemzetfogalmának differenciált értelmezéseiről, a bécsi népszínmű igazi, „echte” magyar műfajjá válásáról vagy a szerelemnek a katonai terminológia általi metaforikus megjelenítéséről (pl. a hódítás olyan, mint egy vár bevétele).

Ratzky Rita tudatosan törekszik a pontos kifejezésre: a népet nem feltétlen magába foglaló reformkori nemzetfogalom kapcsán definiálja a folklórt „a parasztságtól elszakító, valamiféle szociális osztályok és rétegek felett lebegő össznemzeti »tulajdonként«”. Jó érzékkel alkalmazza a „szolgálati költemények” műfaji meghatározást Petőfi közéleti verseire, a „műnépköltészetet” a szájhagyománytól független, népi szólamokat imitáló költeményekre s a „boréneket” a ténylegesen dallamra írt bor­dalokra.

A kötet irodalom- és művelődéstörténetileg is értékes olvasmányélményt nyújt; a műfaji válogatásnak, a tematikus sokszínűségnek és Ratzky világos nyelvezetének köszönhetően bárki számára hasznosan forgatható. (Napkút, 2015)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben