×

Baán Tibor: Az én hatványai

Benedek Leila

2016 // 07-08

Ötven év és egy tucat verseskötet költői summáját tárja elénk Baán Tibor Az én hatványai címmel megjelent kötetében. A szerző 1946-ban született, tanár, költő, esszéista, termékeny kritikus (aki leggyakrabban talán éppen a kevéssé kanonizált szerzők, mint például Hules Béla, Mezey Katalin, Csokits János, Villányi László köteteinek szoros és alapos olvasójaként ismert), és képzőművészettel is foglalkozik. A válogatott és új műveket is tartalmazó könyv közel háromszáz oldalnyi versanyagot tömörítő éngyűjtemény, amelyben a költő rendszerbe foglalja a lírai én változásait, a személyiségfejlődés fázisait.

A kötet az Ős-én ciklussal kezdődik, ezt követi az Antik én, A realista én, A misztikus én, majd aromantikus, elégikus, családi én (és így tovább) egészen A futurisztikus énig. A kötet tizenöt részre tagolása rögtön felidézi MadáchAz ember tragédiájának szintén tizenöt színre tagolt drámai költeményét, emberiségdrámáját. Az Ős-én ciklus első verse, a Vadászkaland pedig egy ironikus teremtéstörténet, amelyben a kissé lusta ősisten egy álmában a fülét csipkedő kolibri csőréből kifejtett fekete gyöngyszemből „teremti” meg a világot. Nehéz tehát megmondani, Baán Tibor gyűjteménye korokon, eszmerendszereken, kultúrákon átívelő éngyűjte­mény vagy inkább emberiséggyűjtemény-e, sőt a tét valójában pontosan az, hogyan viszonyul az én az emberiség egészéhez, hogyan teremtődik meg az én a történelem, az emlékezet szöveteiből. És fordítva: hogyan olvasható ki az egyén emlékezetéből a történelem.

A kötet első verséből, a ciklusoktól még elkülönülő Gyűjteményem címűből ez tökéletesen ki is olvasható: „nézd gyűjteményemet! / oly sokáig, hogy meglásd e rózsakvarcban a reszkető genezis fényeit”, majd a versben később: „a mindenséget, mit szájaló szótárak öntenek elénk, / hogy kimondható legyen a mondhatatlan múlt”.

A kötetben tehát egymást követik a személyesebb emlékképek (például A realista én és a Családi én című fejezetekben) és az emberiség kollektív emlékei, a mítoszok, a történelem. A realista én ciklus tulajdonképpen egyetlen versnek tekinthető. Az Időszalag című idézőjeles vers idézőjeles strófái egy-egy dátummal és hellyel jelölt emlékfoszlányt örökítenek meg. Rákosligeti teniszpálya, a prágai, a pécsi külváros vagy a péceli temető képei mellett a nagymama emlékképei, a nagymama meséi is megjelennek. A nagymama szintén dátummal konk­retizált víziói nem válnak el a lírai én emlé­keitől, a többi közt megbújva saját emlékekké válnak. A Kopogás című strófát egy családi sétapálcához társított emlék ihlette, így válik tehát a család emlékezete hagyománnyá, folyton örökített emlékfolyammá. „S amikor téged őket is átölelem / S te is gyermekkoromig visszamenőleg és előre / Öleled bennem a megtestesült időt.”

Baán Tibor költői világát eluralja az emlékezet problémája, amely persze a legendák, a mítoszok, a történelem, vagyis az emberi lényeg problémája is, ugyanakkor a kötetben előrehaladva gyakran azt érezhetjük, mintha újra és újra ugyanazt a verset olvasnánk egészen addig, amíg már túlbeszéltté, túlírttá is válik ugyanaz a gondolat. „A történetek a mítoszok fénytörésében / elváltoznak. Csak az emberi lényeg marad. A mese – mint / példázat. A legenda – mint aerodinamikai képlet. A költészet, / mint működő olajfúró­torony. A versek pedig ennek a / mélységet szivattyúzó óriásnak energiával itatott-etetett / apró járművei. Én is egy ilyen alkotmánnyal suhanok most / a várost elhagyó szerpentinen. Úton vagyok. Részese az áltanos hiedelmeknek. […] Koreszméknek” – szól az Oratórium két hangra című vers egy részlete, amely talán ha A futurisztikus én ciklusba került volna, ironikus stílusjátékként, a futurizmus paródiájaként kitűnően szerepelt volna, így azonban csak kacifántos megismétlése marad annak, amit a kötetben már sokszor elolvastunk.

A kötet másik hangsúlyos témája az előző rezsim és az abból visszamaradt összes ragadvány és beidegződés, az összes kibeszéletlen, következmények nélkül maradt bűn. „Hogy fog rendet tartani ott / Ahol a szekrényben / Megannyi nekrológ / Levetett bűnök emlékei lógnak / Piros nyakkendők / Mint kiöltött nyelvek / Suttogások a szekrény falában / Sikoltások a pozdorjában” (Bolygótánc).

A kötet kiemelkedő remekműve a Korszakváltó című vers, amely a rendszerváltás utáni elveszett illúziókat énekli meg az avantgárd minden dühével és cinizmusával: „mindenki a múlt Antikrisztusait emlegette / pedig már gőzerővel folyt az ÁTVÁLTOZÁS / új név új bajusz új hit új zseb / az eladott és eladósított ország újabb kifosztása / a szemétdombok rozsdás fogsorokkal házaltak / SZABASÁG! SZABÓSÁG! SZABÓDÁS! / keressük a föld alá ásott ódát / hová temettük el a himnuszt / fekete órákból csöpögött az idő vére”.

Hasonló kiábrándultság jelenik meg a Nyomor című versben (amely szintén Az avantgárd én ciklusban foglal helyet – ízlés kérdése vagy sem, mégis ebben a részben találhatók meg a kötet legizmosabb, leghangosabb versei). „Próbálkozik a munkanélküli Reménység / megélni avas hulladékon a zsírpapírba csomagolt / holdfény maradékán ebben a terrorral összekarcolt / égüveget betörő memoárban mely önmaga / elől szökik a posztmodern tésztagyárba / hol a létezés magánügy s aki a közállapotokat / faggatja nem tudja miféle elektromos / köszörűgép lakik a csillagokban.”

Míg Madáchnál az emberiség bukása tragédia, Baán Tibor költészetében a rendszerek bukásának iróniájával szembesülünk.

Baán Tibor Az én hatványai című kötetét talán érdemesebb igazán hosszasan, több részletben, az egyes darabokhoz vissza-visszatérve olvasni. Ez a meglehetősen vaskos versgyűjtemény kevés időt hagy az elmélázásra, és a versek rövid idő után elkezdenek hasonlítani egymásra. Izgalmas és érdekes válogatási szempont az ént különböző korokban és korstílusokban egymásra rétegezni, de talán érdemesebb lett volna egy szikárabb, de erőteljesebb gyűjteményt létrehozni. Ha azonban csak ez az egy kifogásunk van a könyv ellen (a terjedelme), az valójában nem is igazi kifogás. (Széphalom Könyvműhely, 2015)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben