×

Strázsa

Győri László

2016 // 05

 

 

Öröme volna legalább!
Mivel a térde nem hajol,
állva szunyókál valahol
Indiában az elefánt.

Igazi strázsa ez a vad,
ahogy ott áll a sűrüben
moccanatlanul, éberen:
azok a fülek, agyarak

soha, sohase alszanak,
ha be is csukódik a szem,
a csontja sem, a füle sem
alszik a sűrű fák alatt.

Libben a füle: recsegés,
agyara moccan: ropogás,
a dzsungel mélye csupa vész,
az ember alja vermet ás.

De kéne valami öröm!
Ez az ízület nélküli
elefánt épp úgy szenvedi
a poklot, a maga külön

sötétlő űrét, a hiányt,
akár az emberek emitt
városaik és falvaik
mélyén a finomabb magányt.

Választ egy fát, mely tetszenék
hű görcsei-, tüskéivel,
ezután ez a strázsahely
aludni állva, nézni szét.

Leszáll az éj, a rokmadár,
erre a helyre visszajár,
nőhet új erdő, száz határ,
itt alszik ezer éve már.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben