×

Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára

Magvető, 2015

Wéber Anikó

2016 // 04

Milyennek látná egy marslakó a magyar fővárost? Nem tudhatjuk biztosan. Azt azonban igen, milyennek találta Szerb Antal, aki Budapesti kalauz – Marslakók számára című művében végigvezette vendégét a macskaköves utcákon. A Magvető pedig már másodjára ígéri, hogy az olvasó is bepillanthat Szerb Antal Budapestjébe. Korábbi, 2005-ös kiadásában a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának fotóival illusztrálta a szöveget, a 2015-ös kötet pedig a Fortepan online fotóarchívumának gyűjteményéből közöl képeket. A két kiadásban közös, hogy a fotókat nem rendelik alá a szövegnek, inkább arra utalnak a kötetek fülszövegeiben, hogy a kettő egymást kiegészítve, kéz a kézben jár.

„Ezek a fotók nem illusztrálni hivatottak Szerb Antal szubjektív budapesti sétáját, hanem megmutatni valamit egy hetven évvel ezelőtti város épületeiről, utcáiról, arcairól és mindennapjairól” – írják a 2005-ös könyv hátlapján, és kísértetiesen hasonló gondolatok köszönnek vissza a 2015-ös kiadás borítóján is. A kiadó célja tehát mindkét esetben ugyanaz, mint annak idején a szöveg elbeszélőjének: bemutatni egy idegennek a várost. A mai olvasó Szerb Antal marslakója, aki csak hírből ismeri az akkori Budapestet, így a gyűjtemények képei az ő igényeihez igazodnak, hogy kiegészülve a szöveggel egy nosztalgikus, múlt századbeli világot fessenek le a számára. Ilyen szempontból pedig felvetődik a kérdés: Szerb Antal új kiadású kalauza ugyanaz-e, amely 1935-ben megjelent? Mennyire változtatja meg a szöveg kontextusát, hogy eltelt csaknem száz év, és az új kötet ennek a múltnak, a régen alkotott íróknak a városát szeretné prezentálni a fotókkal a mai olvasóknak?

Talán egy hagyományos útikalauznál igencsak nagy változásról kellene beszámolni. A Szerb-szöveg azonban nem arra hivatott, hogy aprólékosan, objektíven bemutassa, milyen volt a századforduló utáni város. Nem hagyományos leírásokat ad a terekről, hanem hangulatokat, anekdotákat szerbes humorral megfűszerezve, sajátos szemszögből prezentálva. Szubjektív megfigyelései, gondolatai – amelyek egy előzetes feltevésektől és előítéletektől mentes marslakóhoz szólnak – pedig ugyanúgy újdonságként hathattak az akkori olvasóknak, mint a maiaknak.

Bár Szerb Antal a könyv elején nyomatékosan leszögezi, hogy nem az emberekről akar beszélni, hanem a városról, házakról, az utcák egymásra hajló erotikájáról, mert csak azok „igazán lényegesek”, mégis minden helyszín leírásában ott bújik az ember, a társadalom, az élet.

„Kicsi autóikon be-beszaladnak kicsi bankjukba, akik egy skatulyában laknak, meglátogatják egymást, tavasszal egymás kicsi kertjeit dicsérgetik. Olyanok, mint az emberek.”

„Az egész városrész albérletbe kiadó. Az albérlők a jövendő Magyarország. Orvostanhallgatók a klinikákról, finom elméjű bölcsészek, a Városi Könyvtár tisztviselői. Esténként borral locsolgatják meggyulladni készülő agyukat az Adriai Hajóban, ahol nagyobb és spontánabb a lárma, sűrűbb a füst és kedvesebb a készpénzért kapható szerelem, mint a Montparnasse-on.”

„Két szoba-hall az egész városnegyed, dacosan, fiatalosan és lendülettel leplezik lakói halavány életük egyetlen őszinte valóságát: hogy nincsen pénzük, senkinek.”

Ezekből a leírásokból pedig látszik: lehetetlen úgy írni házakról és utcákról, hogy azokban ne lepleződjenek le az emberek, hiszen ők határozzák meg a hely szellemét, hangulatát, történetét. Hogy kik jönnek-mennek benne, mire gondolnak, mit éreznek, tudnak, hisznek, látnak bele az adott épületbe, és nem utolsósorban: mit írnak róluk. Mert a költők, írók is szerepet kapnak a szövegben, és nem is kicsit. Szerb Antal idézi Virág Benedeket, Vidor Emilt, emlegeti Vahot Imrét, Krúdy Gyulát, és közli Ányos Pál, Gvadányi József, Vörösmarty Mihály és Arany János szavait, általuk bemutatva, milyen történetei, jelentései vannak a Dunának vagy a Lánchídnak. Az épületek és macskakövek tehát mellékesek, bármennyire is szeretné velünk elhitetni az elején az író, hogy másképp van. A rövid, egy-egy teret, városrészt vagy nevezetességet bemutató leírásokban pedig megelevenednek a Duna-partok, a Halászbástya, a Vérmező, a Pasarét vagy a Margitsziget. Megtudjuk, mit játszanak esténként a fiatalok, és hogyan találja meg minden Trisztán az ő Izoldáját, miért érdemes átsétálni a Lánchídon, hol kell keresni a szerelmet.

Ezekhez az emberközpontú, szubjektív le­írásokhoz pedig tökéletesen illik a Magvető Kiadó elgondolása az illusztrációkról, amelyek szintén nemcsak a várost, hanem az akkori életet prezentálják. A képeknek ugyancsak az emberek a főszereplői, akik a budai és pesti hátterek előtt sétálnak, beszélgetnek, nevetnek, esznek-isznak, mosolyognak.

Az emberek központi szerepét már a két kiadás borítói is fémjelzik. A 2005-ös kötet elejéről sétáló párok köszönnek vissza az olvasóknak, belelapozva pedig látható, ahogy a lap alján, a szöveg alatt, egymás mellett futnak, mint egy filmtekercsen, a pici fotók.

Hogy miben más akkor az ugyanolyan koncepcióra épülő, csupán tíz évvel későbbi kiadás? – tehető fel a jogos kérdés. A 2005-ös jóval kevesebb képet közölt, amelyek témájukban is kevésbé követték a szöveget. Ezzel szemben a 2015-ös már arra törekszik, hogy minden Szerb Antal által bemutatott városrészt az olvasó elé tárhasson fotókon, amelyek legtöbbször egy, de néha dupla oldalakat is elfoglalnak, nagy méretben prezentálva, milyen volt az élet akkor, és kik azok, akikről Szerb Antal írt. Az újabb kiadás már képjegyzéket is közöl, ahol nemcsak azt tudhatjuk meg, mit ábrázol a fotó, hanem azt is, hogy ki adományozta és hányban készült. A csaknem negyven kép 1915 és 1940 között született, így szinkronban mesél arról a korról, amelyről Szerb Antal is. Bár a rövid leírások messze nem közelítik meg az író regényeit, megvillantják Szerb stílusát és humorát. A kötetet nem lehet használni valódi útikalauzként, de kétségkívül megidézi a századforduló utáni Budapest hangulatát, és a fotókkal együtt felerősíti azt az érzést, hogy mondjanak bármit: csak az emberek „igazán lényegesek”.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben