Mikor Alice-t megismertem, tavasszal,
tavasz volt,
Akkor ismertem meg,
napsütött tavasszal,
Egy kis eső is volt, mikor megismertem,
kora tavasz,
Kicsit a hideg fűben,
ültünk ott tavasszal,
Mikor megismertem,
tavasz volt,
Emlékszel Alice?
Én már nemigen.
Csak a nevetésedre,
akkor, ott, tavasszal.
Diana, ha akarsz valamit, kezdhetsz velem, amit szeretnél,
rám parancsolhatsz, hogy hanyatt, oldalt, fekve vagy térdelve,
csak járulhassak eléd, kérdem, mit szeretnél?
Diana, imádkoznék, lábaid közé bújva, melegben,
az anyaméh gondolata, esőízzel nyelvemen – csak kérned kell,
mert itt, a hideg padon, rózsaüveg-arca előtt,
kezeim összetéve nem térhetek hozzád, csak gondolatban kérlek, kérj.
Diana, szeretkezz velem – akiket, ahol férfi kéz nem érinthet,
mikor öleddel ölelsz és melleidhez szorítod arcom,
hogy érezzelek, zöld lombsátor alatt, templomodban, így hívj magadhoz.
Diana, csak súgva akár,
míg fel nem kel a nap, ha hívsz, szeretni foglak,
veheted ígéretnek akár, lehet szeszély, egy biztos, hívj,
szólíts magadhoz, míg álmodom.
Alice, nézd,
hova loholnak a felhők?
három, négy, öt, már itt sincsenek,
se hold, se csillagok,
csak te meg kíváncsi két szemed,
meg a szád – az is –,
érezni az esti kakaót nyelveden,
hagyd a csikket – ősz van –,
reggelre elfújja a szél,
a hamut meg eső mossa le,
Alice – – –
Alice,
csak egy macska – minket néz,
két meztelen nőt,
ahogy megérintem a melled, hideg van,
kicsit hideg,
ha rákezd az eső, menjünk be,
olyan törékeny vagy, Lee Annácska,
hívlak súgva olykor a takaró alatt,
ha félig alszol is már,
de mindig elmosolyodsz – – –
Alice, nézd,
hova loholnak a felhők?
csssss – – –
ellopom válaszod a szádról,
Alice, nézd,
már esik, ideje menni.