×

KÁLNOK√

Tandori Dezső

2015 // 12
„Óh, süh! Pém! Piha! Szotykon
vatyorgó, páhás veckelem!” Én, ah.
Hogy a hadrasok zadorlata elül,
szakadatlan dobogó szívünk előkerül,
bár élhetnék tökéletes közönyben,
az éjszakában egyre riadtan verném
s égethetném salakká agyamat,
hogy e borzalom nem csak egyszervén:
a kór-házé, hol 300 hörgés tépáz,
és nincs, hogy a jószág künn szénáz,
minden belül van, a hörgők körül,
semmi remény nem úszik jó-szerül,
úszni itt csak a kényszerképzetek,
de borzasztó e velem-nélküled,
e nélküled-velem, örökletem,
és nem elemi a költés-elem:
a míves-mázból lecsorgó maszat lesz,
szirén-sziget pőréje már a kedves,
nem tréfa a tréfa, hadvas a hadvas,
zöreje sejtedből jön, sejtve se alhass,
Eliot ne fordíttassa át veled, barátom
magát, ne testesíts sziréneket, álmon,
a hableánybulvárokat a földközi
nagy vízen, testrészek kéjen-közi
mámora ámítás maradjon, elmehet,
már veled, fojtó tüdők, hitványszerek
szólítása, mire meggyulladunk,
embert-jót, ne, ne halljuk tenmagunk,
ha kór-házi már mind a koszorú,
láz-mérő a gyógy-szert tépő ború,
vagy meg- s megfulladunk, királyi
képzeteknek voltunk csak lakomái,
romlások lesznek, szépségek komái!

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben