×

Szörényi László: Latin és röhej

Bányai Tibor Márk

2015 // 11
Szörényi Lászlónak az idei könyvhétre a Nap Ki­adó gon­do­zá­sá­ban meg­je­lent Latin és röhej című könyve tizenhét tárcát és ugyanennyi tanulmányt tartalmaz. Az idén hetvenéves szerzőnek jelen kötete nem feltétlenül a tizenhetes szám római számmisz­tikája (a XVII anagrammája VIXI, amelynek jelentése éltem) miatt tekinthető összegzésnek, hanem azért, mert tíz év (2006–2015) folyamán alkotott, a magyar és európai neolatin irodalomról szóló legújabb tanulmányok válogatott gyűjteményét tarthatja kezében az olvasó. A tárcák ugyan rövidebb időszakot fognak át, 2014–15-ben a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának hasábjain jelentek meg (a legutolsó 2015. április 18-án), ám a műfajukból adódó frissességből még a legkorábbiak sem veszítettek.

A cím telitalálat: meghökkentő, provokatív és olyan feszültséget hordoz, amelyre az előszó szolgál magyarázattal. A szerző Rónai Pál eredetileg portugál nyelvű, válogatott tanulmánykötetének címét, a Latin és mosolyt írja újra. Önmagában már e gesztus is a többnyelvűség és a kultúrák közötti pár­beszéd irodalomértéshez nélkülözhetetlen szerepét emeli ki. A cím második elemét, Horatius arany­kori mosolyát, vagyis a latin irodalom híres derűjét felváltja azonban a borúlátó Iuvenalis ezüstkori iróniájára utaló röhej.

Szörényi szerint ugyanis a szövegértéshez szükséges klasszikus műveltség hiánya miatt az olvasás egészen egyszerűen kiment a divatból. Amennyiben eltűnik a gimnáziumokból a klasszikus műveltséget közvetítő a latintanítás – legalábbis ahogy a dolgok jelenleg állnak –, akkor a magyar nyelv- és irodalomoktatás színvonala még tovább fog zuhanni az öntudatos analfabetizmus szintje felé. Ha megszűnik a gimnáziumi képzés egy kisvárosban, akkor maga a város szűnik meg – saját értelmiség híján – városnak lenni. Ily módon a kötet sajnálatos közéleti aktualitást is nyer. A latin nyelv köz- és felsőoktatásbeli kiszorulásának veszélye, illetve jelenkori szerepének újraélesztése áll e roppant széles érdeklődési körről tanúskodó írások gyújtópontjában is. Tágabban értve: a humán kultúra fölöslegességét hangoztató, praktikus és számszerűsíthető technokrata haszon kérlelhetetlen megkérdőjelezése.

Az antikvitás Szörényi szerint nem más, mint a magyar kultúra folyamatosságának, egyszersmind az európai kultúrával való egységünknek a biztosítéka. Művelődésünk igazi átéléséhez és folytatásához nélkülözhetetlen a teljes magyar hagyomány latinos szelleme, amely kapcsolatot teremt a világirodalommal. Az ország hivatalos nyelve 1844-ig a latin volt, és a nemzeti irodalmak Európában évszázadokon keresztül, egészen a romantika koráig kétnyelvűek voltak. A neolatin háttér ismerete tehát meg­kerülhetetlen mind a magyar, mind a latin nyelvű magyar irodalom megértéséhez. Természetesen az irodalom története is csak nemzetközi kitekintésben, azaz összehasonlító módszerekkel írható le.

Szörényi könyvében első pillantásra idegen műfajokat párosít: tárcát és tanulmányt. Ez a párosítás mégsem kelti az egyenetlenség érzését. Könnyű ráhangolódni egymásutániságukban az eltérő műfajú írásokra. Köszönhetően annak, hogy a szövegek mindvégig tartózkodnak a túlzott elméleties­ke­déstől, nincsenek fölöslegesen telezsúfolva irodalomtudományos szakzsargonnal, annak ellenére, hogy rengeteg ismeretanyagot dolgoznak fel. A tárcák – természetükből adódóan – olykor csapongó képzettársításait a jegyzetapparátussal, bibliográ­fiai hivatkozásokkal ellátott tanulmányok alapos tájékozottsága és óvatos körültekintése ellenpon­tozza. Világos vonalvezetésű gondolatmeneteivel, közérthető, olvasmányos stílusával és csipkelődő humorával Szörényi nem csupán szaktudósokhoz szól, hanem képes a szélesebb olvasóközönség számára is elérhetővé, sőt élvezetessé tenni a neolatin stúdiumokat.

A tárcákat és tanulmányokat összekötő fő elem – a szerző saját bevallása szerint – az az igyekezet, ahogyan a gúny fegyverét sem kímélve a klasszikus műveltség példájával próbál küzdeni az elhülyülés ellen egy olyan korban, amikor a kortárs magyar irodalom él és virul ugyan, azonban politikai rokonszenv szerint olvassák. A múlt példáin keresztül egy olyan markáns értékszemlélet rajzolódik ki, amely a humán kultúra drasztikus átalakulására, sok tekintetben szegényedésére figyelmeztet. A könnyed hangvételű tárcák jelentőségét nem a kérészéletű hírérték, hanem az a mögöttes (szak)tudás adja, amely gyakran görög jósokat megszégyenítő előrelátással vezet az irodalomtudomány újabb eredményeire is nyitott tanulmányok több évtizedes kutatómunkán alapuló tudós elmélyültségéhez.

A tanulmányok nem csupán tömören összefoglalják az elemzett művek tartalmát, hanem a leg­több esetben, ahol a terjedelmi korlátok megengedik, az eredeti latin nyelvű szövegek egészét és azok magyar (próza)fordításait is közlik. A rejtett szövegösszefüggéseket adomaszerű érdekfeszítéssel feltáró írások közül három itt jelenik meg először. Janus Pannonius kritikai újraértékelése és korabeli itáliai elismertségének bemutatása mellett a „Szarmata Horatius”, Sarbiewski (latinosan Sarbievius) köl­­tészetének magyar vonatkozásai, Prágai András  Gue­­vara-fordítása, Zrínyi Miklós hazafogalma, a közép-európai barokk költészet nagyon is izgalmas kérdései, valamint Weöres Sándor és a görög-római hagyomány kapcsolata képezik a tanulmányok gerincét. Nyelvtörténeti érdekességek, történeti-etimológiai és népetimológiai szószármaztatások sora teszi lebilincselően szórakoztatóvá ezeket a történeti tudás és emlékezet folyamatos újraértelmezésére sarkalló írásokat.

A magyarországi irodalmi latinság hatalmas anyagának feldolgozása, modern szövegkiadása javarészt még várat magára. Így Szörényi László köny­vének talán legnagyobb erénye az, hogy a ma­gyar(ul) olvasókat egy ismeretlen birodalomba kalauzolja, és ezen utazás során nem átallja a magyar vonatkozású neolatin irodalom kutatásának újabb helyzetéről is tájékoztatni őket. (Nap, 2015)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben