×

Különlét

Varga Imre

2015 // 11

„A pontnak, ha kiterjed, van elérintője.”


Tandori Dezső



Hogy mindig csak keveset engedek át?
Tevés-e ez, vagy én-visszatartás?
A külső a belső fájó derekát
éri. A semmittevés – min is hajt át?

Kié vajon a nagy félhetésem?
A különvalóság kétségbe ejt.
A külön nem enyém, s világomé sem.
Így utam folyton magasba lejt.

Elhagyom mindazt, aki vagyok,
el, azért, aki sosem lehetnék.
Testből képzeletembe halok.
A pillanat héj, üres jelenlét.

Bármit jelzek, épp csak elérinti.
Az is, ha telt a szó, a mondat.
A zsigerek közt fényeslik a kinti.
Verssor, -kép nevemből is kiforgat.

Kimondatlan vagyok árulója.
Leírva pedig ő áthamisít.
Mindegyre csak ez a libikóka.
Mellettem sok énem nevet, visít.

Ínséggel terítve az asztalom.
Rajta a jövőnk maradéka.
Más dúdolja megálmodott dalom.
Hallgatásom a lét buboréka.

Összes műveim: üres a téka.
Minden vers lehetne; alkalom,
hogy visszafordulj és visszatérj a…
hová is?, nem mondha-tudhatom.

Ez a strófa: dibdáb csak, puszta lom.
Ahány vers-ék, egyik sem szép a’!
Rútság a kor! A líra borz alom.
Bűzlik sok néma heuréka.

Más söpri majd tisztára udvarom.
Másé lesz kertemben a répa.
Másé lesz, másé, vertvályog-lakom.
Mást visz majd egekbe a létra.

Más írja majd, amit én mondanom.
Kilépi más, amit most béna.
Övé lesz a szépség meg a szorgalom.
Ővele, általa jutok a célba?

A születetlen

„Ehhez a mondathoz fel kellene ébredni.”


Forgács Miklós




Visszasodor a vershez
szavaidnak álma,
egy mondat ki-kifröccsen
csended sík partjára.

Hallod, hogy itt a tenger –
morajlik bent ébren;
egy hullám a testeddel
elfut, el, a térben.

Ébredj fel, hé, ébredj,
lássad, hogy ki kérdez!
Sőt: legyél te a kérdés!

Hogy a teljest átélvén
megszülessen teredben
az, ki születetlen.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben