×

Falusi asszonysors egy iskolai füzet tükrében

Bodor Anna dolgozatai és fogalmazványai

Molnár Miklós

2015 // 11
Az 1927-ben született Bodor Anna 1941-ben – tizennégy éves korában – az apácák igazgatta négyosztályos polgári leányiskola harmadik osztályába járt Kiskunmajsán. Iskolai dolgozatainak és levélfogalmazványainak eredetileg tízlapos, vonalazott írófüzete, amelyből az egyik lapot kitépték, a közelmúltban került elő egy kőszegi pincéből. A füzet címlapján ez olvasható: „Bodor Anna III. osztályos tanuló. A betétlapok száma: 10. Ára 5 fillér.” A hátlapon facsemetéket ültető férfiak és asszonyok cirádás keretbe foglalt grafikája látható, alatta versidézet Móra Lászlótól: „Ünnepel az Alföld tavaszi csöndbe, / Mikor csemetéket ültetnek a földbe… / A sok apró élet ma még kicsi fácska, / Húsz év múlva erdő és sok ember áldja.” Bodor Anna stílusa üde, friss és tiszta, mint a hegyi forrásvíz; mindig fején találja a szöget. A dolgozatok – egy fiatal lány gondolkodásának és lelkületének hű tükrei – tintába mártogatós fémtollal, szépen megformált gyöngybetűkkel vannak megírva. Az iskolai elvárásoknak való megfelelés kényszere múltán a levélfogalmazványok írásképe már kevésbé szabályos, a „külalakra” már nem biztos, hogy jeles osztályzat járna a tanítónővérektől. A dolgozatok számozása, akárcsak a tintaceruzával írott leveleké, írójuktól származik. Az 1-től 8-ig számozott, valamint a 12., 13. és 14., netán a 18. utáni levelek sorsáról, sem pedig a rájuk írott és kapott válaszlevelekről nincs tudomásunk. Szögletes zárójelek közt olvashatók a közreadó kiegészítései és megjegyzései.

Első dolgozat

[arról, hogy az iskolanővérek világképében a jó Isten:

szakadatlanul résen levő szuperzsandár]

Tollbamondás

Sose tégy olyant, amiről nem szeretnéd, hogy Isten lássa. Sose mondj olyant, amiről nem akarnád, hogy Isten meghallja. Ne írj olyant, amiről nem óhajtod, hogy Isten elolvassa. Ne menj oly helyre, ahol nem szeretnéd, hogy Isten ott találjon. Ne olvass olyan könyvet, újságot, folyóiratot, melyről nem szeretnéd, hogy Isten azt mondja: „Mutasd!” Sose töltsd az időt olyannal, ami közben félned kellene, hogy Isten megkérdezi: „Mit csinálsz?”

Kiskunmajsa, 1941. december 3-án.

Bodor Anna

H[elyesírás]: 1 K[ülalak]: 1 F[ogalmazás]: 1

[Akkoriban az 1-es volt a legjobb osztályzat, megfelel a mai 5-ösnek.]

Második dolgozat

[melyben kirajzolódik Bodor Anna jövőképe]

Milyen gazdasszony leszek?

A közmondás is azt tartja, nem esik messze az alma a fájától. De igaz is ez. Mert ki mint látja otthon anyukáját dolgozni, attól fogja ő is megtanulni. Nekem, hála Istennek, nagyon ügyes anyukám van. A háztartási munkán kívül még baromfineveléssel is foglalkozik. Reggeltől napestig mindig dolgozik, tétlenül sohasem láttam még. Ha le is ül, de akkor már kezében van a foltozni való. Én is ilyen gazdasszony leszek, mindenben az ő példáját fogom követni. Hogy méltán mondhassa: ilyen gazdasszonyokra van szüksége a mi kedves szép Hazánknak.

Kiskunmajsa, 1941. december 10-én

Bodor Anna

H[elyesírás]: 1 K[ülalak]: 1 F[ogalmazás]: 1

Harmadik dolgozat

[annak gyakorlására, hogyan írjunk levelet családunk tagjainak]

Kedves Bátyám!

Kedves bátyám, ahogy máma a naptárt nézegettem, a szemem elé esett, hogy az én szerető bátyám névnapja lesz holnap. [December 18: Töhötöm napja.] Azért a testvéri szeretet arra késztetett, hogy megírjam ezt a levelet. Kedves bátyám, arra kérem a jó Istent, hogy útjaidat mindig boldogság kísérje, életedet pedig sok öröm érje. Még sok névnapodat megünnepelhessük, s egymást, amíg élünk, igazán szeressük. Mihályék is üdvözölnek, és kívánják: tartson meg az Isten egészségben és boldogságban még sok évig, hogy édes Hazánknak hű polgárai közé tartozzál. Isten veled! Maradok a távolban szerető húgod: Anna.

Kiskunmajsa, 1941. december 17-én.

H[elyesírás]: 1 K[ülalak]: 1 F[ogalmazás]: 1

Negyedik dolgozat

[fejtsük ki saját szavainkkal, mit jelent egy-egy közmondás]

Rossz szomszédság török átok

Volt egyszer két jó barát, akik azon vesztek össze, hogy a község elöljárósága nem Sós András, hanem Nagy Pál portája előtt helyezte el a villanypóznát. Ettől kezdve napról napra nőtt a két ember között az ellenségeskedés. Egyszer ebzárlat alatt Nagy kutyája kiszabadult az utcára, és Sós csizmájához kapott, de csak a csizmán látszottak meg a kutya fogának nyomai. De azért Sós följelentette a bíróhoz, aki Nagy Pált csak figyelmeztette, hogy máskor jobban vigyázzon a kutyájára. De Sós nem hagyta annyiban, és elment a főszolgabíróhoz, és följelentette, de az is csak három pengőre ítélte Nagyot. De azért ezután is mindig Nagy Pál ellen áskálódott, és még sok pörlekedés volt köztük, de mindig Nagynak volt igaza.

H[elyesírás]: 1 K[ülalak]: 1 F[ogalmazás]: 1

Ötödik dolgozat

[annak begyakorlására, miként kell nyugtákat,

adósleveleket és kötelezvényeket írni]

Kötelezvény

Alulírott elismerem, hogy Csomor Mária kiskunmajsai lakostól a mai napon 600, azaz hatszáz pengőt kaptam. Kötelezem magam, hogy ezt az összeget 6% kamatával együtt két éven belül évi 300 pengős részletekben visszafizetem. Fizetési határidők: 1942. december 31. és 1943. december 31.

Beleegyezem, hogy a kölcsön a Kiskunmajsa községben lévő, Hitler utca [korábban és manapság is: Páva utca; a múlt század ötvenes éveiben: Sztálin utca] 16. számú, a tulajdonomban lévő, tehermentes házamra Csomor Mária úrhölgy javára, az én költségemre bekebeleztessék. Csomor Mária úrhölgyet arra is felhatalmazom, hogy ha adósságomat a jelzett időre nem fizetném vissza, követelését a felmerülő perköltségekkel együtt rajtam, illetőleg elhalálozásom esetén törvényes örököseimen behajthassa.

Kiskunmajsa, 1942. március 6-án.

Lajos István, Dobos Kálmán tanúk, Bodor Anna adós

Hatodik dolgozat

[arról, hogy 1942-ben is szabad volt Petőfit szavalni]

Március tizenöt

Március 15. nagy nap, szabadságunk kivívásának 94. esztendeje. 1848. március 15-én, amikor Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt, engedély nélkül kinyomtatták és az ország kívánságaival együtt a bécsi kormány elébe terjesztették, akik ezt látván megijedtek, és minden szabadságot megadtak a nemzetnek. Ekkor felderült a magyarok ege, de sajnos csakhamar be is borult, mert megbánták, amit tettek, és ekkor kitört a szabadságharc, de a túlerővel szemben nem bírták felvenni a harcot, és így a magyarok bukásával végződött. A mai napon is elszavalhatjuk Petőfi Sándor Nemzeti dalát, hogy a magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

Kiskunmajsa, 1942. március 13-án.

H[elyesírás]: 1 K[ülalak]: 1 F[ogalmazás]: 1

Levelek az 1921-ben született Süli Csontos József honvédnek

Kilencedik levél

Kedves Józsi!

Leveledet megkaptam még 9-én délelőtt, és nagyon boldogan olvastam. Hála Istennek, mi is egészségesek vagyunk mindnyájan, amit neked is viszont kívánunk. Vasárnap én is írtam egy lapot. Azt hiszem, megkaptad. Kedves Józsi, Andrisék talán 21-én esküdnek. Most nemigen tudok felőlük, nem tudom, hogy kik lesznek a koszorús párok, vagy hogy egyáltalán lesznek-e vagy se, de azt hiszem, hogy nem lesznek, mert Bandi azt mondta, ha Piroska nem akarja úgy, mint ő, akkor nem lesz senki. Nekem pedig még idáig nem szóltak semmit. Nem is bánom egyáltalán. Hát ha te is itthon volnál, akkor csak szívesebben elmentem volna. Éppen hallom én is, hogy Vilmos jár a tánciskolába, majd a télen egyszer megnézzük mi is, hogy mulat. Édes Józsi, a fényképnek nagyon örülök, köszönöm, eltettem, mert hogy most olyan ritkán tölthetünk együtt egy-egy estét, azért én még tudlak olyan forrón dobogó szívvel szeretni, mint mikor minden vasárnap estét boldogan együtt töltöttünk, hisz a mi szerelmünk a bölcsőtől a sírig tart. Most többet nem írok. Keresztmamáék üdvözletüket küldik, én meg sok forró csókot. Ölel a viszontlátásig: Anna.

Kiskunmajsa, 1943. október 13-án.

Tizedik levél

Kedves Józsi!

Kívánom a jó Istentől, hogy levelem a legjobb egészségben találjon. Ne haragudj, hogy talán zavarlak e pár sorommal, de én már nem bírom tovább, hogy meg ne kérdezzem: mi az oka, hogy már több mint egy hónapja nem kaptam levelet. November nyolcadikai leveledet, melyben fényképet küldtél, kaptam utoljára, amire én már 13-án válaszoltam is, de azóta nem kaptam semmit. Talán megsértettelek valamivel? Pedig már máma december 14. van. Ezért kérlek, ha a levelet megkapod, írjál rögtön. Nem baj, akármi az oka, csak írd meg, mert így nagyon rossz a várakozás. Most többet nem írok. Jó egészséget kíván és csókol: Anna. Isten veled! Írj rögtön!

Kiskunmajsa, 1943. december 14-én.

Tizenegyedik levél

Kedves Józsi!

Ugye csodálkozol, hogy ilyen sűrűn írok, de tudod, már tegnap bedobtam a levelet, a tiedet pedig csak máma kaptam meg. De ugye azért nem haragszol rám? Vagy ha haragszol is, de megbocsátasz, hogy olyan levelet írtam, de már nem tudtuk mire vélni, hogy mi van veled. Már keresztapának is feltűnt, hogy olyan régen írtál, mert tegnap már éppen elmúlt öt hete, mikor utoljára kaptam levelet, és András is mondta meg édesapád is, hogy ők kaptak ekkor is, akkor is, hát bizony egy kicsit föltűnő volt, hogy csak pont én nem kapok. No de ez már elmúlt, felejtsük is el most már ezt az esetet. Szeressük egymást továbbra is olyan forrón és boldogan, mint eddig. Édes Józsi, remélem, a karácsonyi ünnepeket már együtt töltjük, habár Te azt írod, hogy szabadságra nincs kilátás. De én el se tudom képzelni, hogy még azt is magányosan töltsük. Aztán kérdezed, hogy Piroskáék hogy vannak. Élnek boldogan mint új párok. Nagyon rendes kis lakodalmuk volt. Koszorús pár nem volt egy se. Arról meg, hogy hogy mulattam, nem írok semmit, majd ha hazajössz, elmesélem, különben meg gondolhatod úgyis. Még egyszer kérlek, felejtsd el azt a levelet, és ne haragudj rám. Írj sűrűbben! Most már, ugye, Józsi, nem haragszol rám? Majd ha hazajössz, kárpótlásul kétszer annyi édes csókot adok, mint rendesen, jó? Most többet nem is írok. Addig is, míg hazajössz, ölel, csókol: Pannikád. Isten veled! Keresztapáék is üdvözölnek.

Kiskunmajsa, 1943. december 15-én.

Tizenötödik levél

Kedves Józsi!

Mindkét leveledet megkaptam, csak a tábori lapot két nappal később, mint a borítékosat. Hála Istennek, mi is megvagyunk elég jól, csak a keresztmamám betegeskedik néha. A múlt vasárnap is olyan rosszul volt. Éppen itt voltak Andrásék is, meg már azóta is volt rosszul, ami bizony nagyon elkedvetlenít engemet is. Édes Józsi, el tudom képzelni, hogy el lehettek kedvetlenedve ti is, hogy a többiek kapnak sok szabadságot, ti meg keveset se. Bizony én is százszorta jobban szeretném elmondani neked élőszóval, amit így levélben írok. De hát ha a sors így akarja, nem tehetünk semmit, bele kell nyugodni, habár nem szívesen is. Hisz ha miránk volna bízva, ugye, akkor sokkal másképp volna. Édes Józsikám, tudatom veled, hogy most már papiroson unokatestvérek vagyunk [a keresztszülei ugyanis örökbe fogadták az elárvult Bodor Annát]. Hála Istennek, sikerült már a végére járni ennek az ügynek. Elég sokat mentek utána keresztapáék. Köszönöm, Józsi, hogy imádkoztál értem. Erre mifelénk olyan jó idők járnak még most is, mint mikor itthon voltál. Nem fáznék most se, ha ki is kék ülni estére a kiságyra. Csak az a baj, hogy most nem kell. A mai estét Andráséknál töltjük. Most már zárom soraim. Sokszor csókol unokahúgod: S. Csontos Anna. Keresztmamáék üdvözletüket küldik. A levelet továbbra is így címezd: Bodor Anna. Isten veled!

Kiskunmajsa, 1944. január 30-án.

Tizenhatodik levél

Kedves Józsi!

Kívánom a jó Istentől, hogy levelem a legjobb egészségben találjon. Hála Istennek, mi is megvagyunk elég jól. Leveledet megkaptam és nagyon boldogan olvastam, pláne akkor dobbant nagyot a szívem, hogy az idén talán ti is végeztek a katonaélettel. Hej, Istenem, bizony de jó is volna! Ősszel akkor már újra együtt szüretelhetnénk, és együtt tölthetnénk azt a sok boldog csókos estét, amitől úgy megfosztanak bennünket. No de majd imádkozunk, hogy így legyen. Szeret minket a jó Isten, meghallgatja az imáinkat. Édes Józsi, ugye azt a papirost kérdezted, hogy megkaptam-e. Nem kaptam meg a saját kezembe, mert még most is fönt van az árvaszéknél. Kedves Józsi, mifelénk most kezd tél lenni. Jó nagy hó esett, meg elég hideg is van, de azért ha esténként ki is kék ülni a kiságyra, nem fáznék ám meg. Csak az a baj, hogy most nem kell. Most esténként csak az a szórakozás, hogy vagy minálunk, vagy a szomszédban kártyázunk egy kicsit. Nyár óta nem voltam moziban se. A héten voltunk Piroskáéknál, és estére meg ők jönnek el. Azt mondták, ők már régen nem kaptak tőled levelet. Most többet nem írok. Keresztmamáék üdvözölnek, én meg sok ezerszer csókollak: Pannikád. Isten veled!

Kiskunmajsa, 1944. február 12-én.

Tizenhetedik levél

Kedves Józsi!

Kívánom a jó Istentől, hogy e pár sor írásom a legjobb egészségben találjon. Hála Istennek, most mi is mindnyájan egészségesek vagyunk. Leveledet megkaptam 22-én, és nagyon örültem neki, de mikor elolvastam, a keresztmamám nagyon elszomorodott azon, ami az utolján volt, hogy milyen kegyetlenek is, nincs azokban talán még lélek se. Kedves Józsi, ha elmentek Titelből, írd meg, merre van az a Gombos, hogy akkor közelebb lesztek-e már, vagy még messzebb? Édes Józsi, csak most értettem meg, hogy melyik levelet kérdezted. Megkaptam a saját kezembe mostanában mindnyáját. Aztán meg tudatom veled, hogy egy hete, karácsony vasárnapján voltam moziban, mégpedig kettesben a keresztapával. Tudod, olyan unalmasan telt már az idő odahaza. Hívtam a keresztmamát: gyerünk el a moziba, de neki nem volt kedve, így eljött velem a keresztapa. Így mégiscsak nem voltam egyedül, nem féltem a sötétben hazajönni. Tetszett is neki a mozi, csak az a baj, hogy ő nem hallja meg, amit beszélnek. Az a véleménye róla, hogy a fiataloknak, meg aki hallja, igen sokat érhet. Lehet, hogy ezután elmegyünk vele többször is. Erre igen hidegek vannak, nagyon télies az idő. Most már zárom soraim. Csókol számtalanszor: Pannikád. Isten veled!

Kiskunmajsa, 1944. február 27-én.

Tizennyolcadik levél

Kedves Józsi!

Kívánom a jó Istentől, hogy levelem a legjobb egészségben találjon. Hála Istennek, mi is mindnyájan jól vagyunk. Leveledet megkaptam 11-én, tegnap. Nagyon örültem neki, mert már majdnem azt hittem, hogy megint elveszett a levél. De tegnap éjjel megálmodtam, hogy kapok levelet. Mostanában olyan sokat álmodok veled. Álmomban mindig itthon vagy, és olyan boldogok vagyunk. De mikor felébredek, sajnos arról kell meggyőződnöm, hogy csak egy szép álom volt. No de, mint írod, nemsokára a valóságban is együtt lehetünk. Csak még két-három vasárnap este repüljön el, és azután… Fölösleges is írni, hogy mi lesz, ugye? Imádkoztam is ám, Édes, sokat, hogy sikerüljön, és bízom benne, hogy fog is. Tóth Lajcsinak gratulálok, és ne haragudjatok, az nem baj, ha ő nem a majsai kislányok közül választott. Csak aztán két hét múlva nehogy megint mást gondoljon. Édes Józsi, nagyon unalmasan telik az idő. Este 8 óra van, keresztmamáék a szomszédban vannak. Tudod, ott Doboséknál megvan az oka, hogy én miért nem mentem el. Egyszer régen már meséltem neked azt a komendációt, és még mindig nem felejtették el. De azért kérlek, Édes, légy nyugodt, hisz tudnod kell, hogy az én szívem csak érted él és dobog örökre. Most már zárom soraim. Csókol számtalanszor: Anna. Isten veled!

Kiskunmajsa, 1944. március 12-én.

Bodor Anna és Süli Csontos József násza csak négy év múlva teljesülhetett be. Az okleveles kovácsmester közlegényként harcolta végig, jobban mondva harcoltatták vele végig a második világháborút. Annuskája várta, várta, hogy az „édes Józsi”, aki felől kósza hír sem jutott el hozzá hosszú éveken át, visszatérjen a falujába. Mire 1948-ban a sors által neki rendelt társ – igen leromlott állapotban – hazakeveredett végre a szovjet hadifogságból, kis híja volt, hogy nem egy újabb kérőnek nyújtotta a kezét. Ugyanabban az évben kötöttek házasságot, három gyermekük született. Gyémántlakodalmukat is megünnepelhették; szerelmük csakugyan a sírig tartott.

Bodor Anna a hagyományos falusi műveltségbe és erkölcsbe született bele, és sosem kívánkozott eltávolodni tőle. Akármilyen súlyos megpróbáltatások, erőszakos átértékelések és elértéktelenítések sújtották is őt magát, a szeretteit, fajtájának közelebbi és távolabbi közösségeit, ő a dolgok és viszonylatok szakrális értékrendjébe vetett rendíthetetlen hitre alapozta létezését. Ugyanúgy átlátott a tőke szabad áramlásával, „másság”-bálványozással és liberalizmussal-mi­fe­nével szélhámoskodó handabandán, ahogy a bolsevik népbolondításra sem volt vevő.

Az ellenforradalmi rendszer igyekszik mindent megideologizálni, a keresztény nemzeti eszme rózsaszín fátylával letakarni a fátyol alól is kilátszó gazdasági bajokat” – olvashatjuk a két háború közti időszakról Csík Antal–Kozma Huba–Takács András Kiskunmajsa története (Kecskemét, 1981) című monográfiájában. „…az iskolákban folyó nevelés elsősorban irredenta, soviniszta célokat szolgál.” (A monográfia 1993-ban megjelent, az újabb eszmei kívánalmakhoz igazított kiadásában ezek a mondatok már nem szerepelnek.)

Meglehet, az iskolanővérek csakugyan a „keresztény nemzeti eszme rózsaszín fátylas” ideológiájában pácolt magokat ültetgettek el a polgári leányiskola tanulóinak lelkébe. A termékeny talajra hullott – kissé anakronisztikusan szólva: génpiszkált – magok mégis becses termést hoztak. Bodor Anna sikeresen megvalósította a tizennégy éves korában iskolai dolgozatként papírra vetett élettervet. Dolgos kezű gazdasszonyként serénykedett szinte a holta napjáig. Munkával, áldozatos, emberbíró paraszti munkával telt élet után jutott el a végső megnyugvásig 2014. december harmincadikán. (Élete párját, a sokat látott, sokat tudó majsai kovácsmestert, a 94. évében járó Süli Csontos Józsefet, akiből nem hiányzik némi történetfilozófiai jártasság sem – nem hiába húzott le pár évet hadifogságban, ami ér annyit, mint öt bölcsészdoktorátus –, ma is köztünk tisztelhetjük.)

A Szent Péter esernyője volt Bodor Anna legkedvesebb olvasmánya, ámbár igen ritkán jutott hozzá, hogy elővehesse. Ha leírta volna azt a tömérdek titkot, amit konyhakertészetről, főzésről, háztartásról, háziállatokról, gyereknevelésről, házaséletről, népszokásokról, a világ működésének és működtetésének milliónyi apró fortélyáról tudott, Révai Lexikonnyi hatalmas enciklopédia állt volna össze belőle. Férfiember csak a partvonalról kibickedve, sóváran irigykedve nézheti, hogy az olyan asszonyok, amilyen Bodor Anna is volt, mennyi mindent tudnak, mennyivel teljesebb emberek, mennyivel szerteágazóbban vannak belegyökerezve a világba.

Hogy ennek a hagyományokban gyökerező mentalitásnak voltak árnyoldalai is? Voltak bizony. Ez nem operett-forgatókönyv akarna lenni, nem árt hát megjegyeznünk: a hagyományos paraszti kultúrából, nagyrészt az egyházi tilalmak, még nagyobb részt a férfiak irgalmatlan bárdolatlansága miatt, úgyszólván ki volt iktatva a kiteljesült, boldog nemi élet lehetősége; Bodor Annának sem igen lehetett benne része. Ebből aztán rugalmatlanság, fölfogási nehézségek vagy éppen fafejűségek is adódtak. Ám aki megvonja ennek az életnek az egyenlegét, mégsem juthat más következtetésre, mint hogy Bodor Anna a krőzusi gazdagságú, sokfelé szétgyökerezett életű asszonyok legelejéhez tartozott.

Éva lányomat az a tisztesség érte, hogy Bodor Annát mondhatja anyai nagyanyjának. Áldom Bodor Anna emlékét, s megköszönöm jó sorsomnak, hogy ismerhettem, és közöm lehet hozzá.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben