×

Búcsúzások; Itt fekszik a huszadik század

Ágh István

2015 // 11

Búcsúzások


Lelkesen búcsúztam, mint ki világgá megy,
bár a Tapolcáig vezető vasútra,
mégsem távolodtam, csak némileg messzebb
került a szülőhely, s volt még visszaút a
lépteimmel szemben,
vitt a kormos vonat Berzsenyi nyomában,
hol erdőkön által bukdácsolt a hintó,
én az iskolába, ő meg ifjúsága
elmúlását bánta, s valami eltitkolt
vággyal nézett hátra.

Kincseimet játszva magam mögött hagytam,
az emlék anyatej íze sem hiányzott,
apám zöld igája végképp nem marasztalt,
ahogy fiókája az anyamadártól,
én is elszakadtam,
nagy kék távolságot barangoltam végig,
az űrt töltöttem be úgy, ahogy kitöltött,
egyszer csak kiszorult belőlem a régi,
s mint egy gazdag koldust láthattak a szülő-
földhöz visszatérni.

Nem fogadott senki, nem emlékeztek rám
odvas diófák és elavult szerszámok,
öregeim után akkora hiány várt,
amekkora rideg csöndet hagytam rájuk,
gyermekük hiányát,
aki számukra már ismeretlenné lett,
mikor hazamentem, úgy kerültem vissza,
mintha egy idegen menne vendégségbe,
s csetteg a sírokon bóklászó turista
fényképezőgépe.

Hogy a végső búcsú majd kevésbé fájjon,
érzelmeim talán azért hagytak cserben,
nem a rakoncátlan ifjúságtól válok,
nem is a somogyi birtokra költözve,
Kemenesaljától,
csak a Bakony erdőn kell megint átvágni,
s egyre beljebb hágva mindent elveszthetek,
mindent, amit képtelenség megtalálni,
evezzem bár körül a mély tengereket,
mint Magellán gályái.

Itt fekszik a huszadik század


Mintha a torony aljában lenne, olyan közelről hallja
szobájában a láthatatlan templom harangjait,
zengésük tagolja napját hajnalra, délre, éjszakára,
mióta özvegyi időszámításba váltott az ezredfordulón,
a hangzatok méltóságába sír a távoli lélekharang is,
közben egy azúrköpenyes nővér zörrenti meg az ajtót,
rácsúsztatja a tálcát a tengelyen fordítható lemezre,
áttolja az ebédet a beroskadt mellkas fölé, s az ágy alól
mély terpeszben hajolva kiemeli az elhasznált edényt,
s valami titkolt intimitást lebegtet át a helyiségen.

Miután asszonyát eltemette, befejezte a költészetet,
nem akart emlékezve élni, meghalni annál kevésbé,
magányos öregsége mégis megverte olyan balesettel,
mint a végzetes combtörés, miként a balsorsát okozta,
kihűlőfélben volt már, amikor véletlen rányitottak,
hátán feküdt a szőnyegen, s nem is akart fölállni többé,
hiába védte meg magát rabként a külvilág elől,
nyomoréknak kellett maradnia, hogy éljen,
hát nem a lustaság miatt szabotálta el gyógyítását,
úgy lett a kórház menedék, mint feleség egy ápolónő.

Az ebéd végére az ég harangjai rég elnémultak,
megszokott szintjére esik a vérnyomás, a pulzus,
szorgalmasabb az akadozó emésztés, s a gyengült szemek
ködén át pislog a tévé folyton az egyetlen csatornán,
mely ablak a világra, úgymond, de itt más való a világ,
a félálom pergő képsorát lehetetlen már megfékezni,
mint félbehagyni a vadászkalandok s a laborlelet visszatérő
jelzéseinek olvasását, a félelmes jövő-regényt,
senki sem láthat álmaiba, és talán ő is elfelejti,
ha nincs senki sem, akinek ébredés után elmesélné.

Tizenöt egyhangú év után a látogatók elmaradtak,
ki úgy, hogy belefáradt várni valami eseményre,
vagy már azt hitték, nem is él, ha érdeklődni sincs kitől,
mert meghalt, kinek fontos volna együtt egymáson eltűnődni,
míg a múlt század gyermekét kitörli az emlékezet,
hiszen nincs kedve, érdeke olyan időről hallani,
ahol még a szerelem is a szégyent tette élhetővé,
bár növelte, mert fiai itt hagyták az országgal együtt,
mivégre van hát a világon, s miféle kor példája ő,
ha a korunknak senkije, felejtésre ítélve.

Itt fekszik előttem hetven évnyi huszadik század,
mintha akasztófakötélben kapaszkodna, felülve,
sápadt nyakát szakállából előrenyújtja éppen,
ahogy a hóhérnak kellett adni a hurokhoz a méretet,
bab, borsó, krumpli, lencse, tészta egyforma szerdák,
szombatok, s most az öregotthoni grenadírmars
ragacsos csuszamlása a valószínűtlen testhelyzetben,
lefelé húzza magával a megtört embert, s az ágyra
fekteti el hanyatt, hogy csak a mennyezetet nézze,
mint valamikor az erdőre hajló szilvás kert csillagait.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben