Sárkerti hajnal

Még nem voltam öreg s már nem voltam fiatal
Akkor húzták ki tizenöt fogam
Inni mentem a gyűlölet hajtott
Egy Mária-képnek hegei rajtam

A sánc hol ébredtem nyirkos volt hideg
Innom kellett a patak vizéből
Üres palackok úsztak és habok
Üzenet nem volt egyben sem

Sörrel gyógyultam a sárkert büfében
Az életnek hívott átverés ébredt
S én cigarettára gyújtva csak néztem
Nem akartam gondolni semmire

Nem akartam gondolni semmire
Egy felest kértem az éjszakás lánytól
Elképzeltem hogy élvez az ágyban
Hányás kerülgetett

Láttam lógó melleit farát
Szőrös ágyékát visszeres lábát
Éreztem rágó Angeli szájszagát
Rám nevetett s én vele nevettem

Behúnytam szemem mert bántott a napfény
Hirtelen anyám jutott eszembe
Emlékek árnyak lökdösték egymást
Oly távoli volt mind idegenek

Vonat érkezett utasok jöttek
Borostás kócos reszkető fiúk
Üres palackok úsztak és habok
Üzenet nem volt egyben sem.

A komédiások lázadása

Így veszett oda erőnk és hitünk
Maradt az élet ijesztő váza
Erejét vesztett kolduló vak király
Ittunk mert pénzünk sosem volt másra

Ismertük jól sátáni lényét
Nyers valója rovott arcunkra jelt
Nem mondanám hogy gyűlöltük érte
Ha fülünkbe súgta időtök letelt

Egyetlen álmunk sem vált valóra
Kiütközött a csömör a szíven
Ittunk mert pénzünk sosem volt másra
S szemberöhögtük a nyílt színen.

Tél-hold-fák

A szép nő a nap a kertben sétált ma
S míg gondolkodtam a test rothadásán
Ahogyan ez egy erdélyi versben
Zuzmarát szórtak elébe a fák

És nem mozdult semmi a fagyott világban
Kóbor ebek jajongtak valahol
Régvolt szerelmek jutottak eszembe
És kívántam nagyon maradjatok

Maradjatok szépek örökké
Az élet vizéből kik innom adtatok
S hogy fáradt részegként dőlt rám az éjjel
Láttam mellében vérvörös hold dobog

És hittem nagyon akkor az Istent
És hittem mindennek értelme van
S csak álltam ottan szoborrá váltan
Mint titkokat örző emberi lakat.