×

Vásári mulatságok / megfolyt bohócfesték; Csak annak Provinz, aki…

Tatár Sándor

2015 // 07-08

Vásári mulatságok / megfolyt bohócfesték


A hasbeszélő hasbeszél,
a késdobáló kést dob.
A költő szava csak szeszély
(és meggebedni mért fog??)

Talánymélyű bűvészkalap –
nyúlik jövő belőle?
Költőnk – úgy tűn’ – bónuszait
felélte mind, előre.
Örömről álmodott pedig
(Na, ezt talán már mégse!
Hacsak nem rút giccs volt a cél
[azt legalább elérte!])
Márpedig voltak álmai –
szerények, „ámde” szépek.
Mi volt hibája (bűne is?):
büszkeség? balítélet?
Ráesteledik, és kihűl
kávé, az év, a színek –
soká várt, s várni fog tovább,
a düh hisz nem segített.
Múltja harsogó némaság;
idézné tanúnak, de rávall –
mi vár rá, ónsúlyú magány,
amit kényszerből vállal.
De hát ok-é ez búslani?
Kiváltsága e sors tán??
Kedélytabletta-zsúrjai
a mogyorók a tortán.

Az élet… Hmm! – halálveszély.
Van-e folytatni még ok?!
– a hasbeszélő hasbeszél,
akiben bíztunk, kést dob.

Csak annak Provinz, aki…



[Nincsen remény! nincsen remény!…]




Pletykákat bár hallhatok,
nincsen park, hol andalog…
Más kocsmák, más csaposok –
más csikkekre taposok.
A közélet, az sivár:
itt is épp olyan hinár
húz le, fojt meg – ismerős:
nem marad meg itt se hős.
Lehet, hogy ez úr eszes,
de nincs sarki fűszeres;
kiürült tyúkudvarok
fölött spleenes úr vagyok.
Tolvaj-éjjel válogat
kinnfeledt szerszámokat;
tócsákban fáradt olaj:
alvadt vér, de semmi baj…
Öntudatlan éjszakák
– adhatja az ész alább? –
lidércárnyas hajnalok
rezzentenek ablakot;
föl, s el innen! – Nincs hová:
mint lepusztult ispotály,
hol nem jön már több vizit,
titkom csonkok őrizik.
Bár nem épült láposon,
álmos vidék városom –
van bánkódni engedély;
ez van, Mihály, nem remény.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben