×

Haláltündér

Színmű 2 részben, 2. rész

Kelecsényi László

2015 // 07-08
Kórterem.

Az ágyon a bekötözött Lina hasal. Talán alszik, mindenesetre nem mozdul. Fehér köpenyes orvos lép be, kismagnóval a kezében.

DOCENS Tóth Evelin, huszonegy éves, született: Borsodapáti, anyja neve Tóth Borbála… (megáll, ránéz az ágyra) Ezek szerint leányanya… Saját lábán jött az ambulanciára, nyolc napon túl gyógyuló sérülések a háton és a gluteuszon… (megint leáll, a lányt fürkészi) Sebeit elláttuk, kórházi kezelése indokolt, napi kétszeri kötözés. Tébéje rendben. (kikapcsolja a kismagnót) Beszélni kellene vele, de azóta folyton alszik. Ennyi nyugtató után nem is csoda… (közelebb lép az ágyhoz) Kisasszony!… Nem reagál. (széket húz az ágy mellé) Ezt nem úszhatja meg, akárki tette. (a telefonját keresi, gombokat nyomkod) Ez az átkozott vacak. Kell az ördögnek. (várja, hogy felvegyék) Sokszor az élettársuk a tettes, ők meg hallgatnak… Na, végre, adjunktus úr, hívja az életvédelmiseket… Igen… megint van eset… Szerintem meg is erőszakolták. Feljelentést kell tenni. Szóljanak, ha megjött! Vége. (kikapcsolja) Okostelefon! Ennek a világnak! Megmozdult. Talán most lehet vele beszélni… Kisasszony! Evelin!

LINA (felébred, megfordulna, de nem tud) Jaj, hol vagyok?

DOCENS Ne mozogjon, ha jót akar magának. Kórházban van. Elláttuk. Meg fog gyógyulni.

LINA (arcát az orvos felé fordítja) Köszönöm.

DOCENS Tudja, hogy milyen irodalmi neve van? (a zsebében közben bekapcsolja a kismagnót) Még egyszer mondom, meg fog gyógyulni, és ezt nekünk köszönheti. De ami magával történt, hogy megverték, azt kinek köszönheti?

LINA Nem tudom.

DOCENS Nem tudja? Az nem lehet. Többen voltak?

LINA Hagyjon. Hagyjon békén. (felszisszen)

DOCENS Fájdalmai nem lehetnek. Rengeteg nyugtatót kapott.

LINA Köszönöm.

DOCENS Tudja, hogy feljelentést kell tennem az ügyében, Tóth Evelin kisasszony. Mert kisasszony, ugye? Nincs férjnél.

LINA Nem vagyok.

DOCENS Meg kellene mondania a legközelebbi hozzátartozója nevét. Kit értesítsünk? Az anyját?

LINA Csak őt ne, kérem, csak őt ne.

DOCENS Akkor mondja el szépen, mi történt magával!

LINA Nem. Nem szeretném.

DOCENS Majd a rendőröknek elmondja. Azok kiszedik magából, megvannak a módszereik.

LINA (megrettenve) A rendőröknek?

DOCENS Hivatalból feljelentést kellett tennem. Magát alkalmasint meg is erőszakolták.

LINA Alkalmasint?

DOCENS Feltehetőleg.

LINA Képzelje, tudom, hogy mit jelent az alkalmasint.

DOCENS Maga bölcsész?

LINA Nem, egészségügyi főiskolára járok.

DOCENS Ráadásul kollegina. Illetve az lesz.

LINA Ha leszek.

DOCENS Miért ne lenne? Szóval, ki volt az? Többen voltak? Nem tudott védekezni?

LINA Hagyjuk ezt.

DOCENS Nézze, Evelin, ezeket a sérüléseket nem okozhatta önmagának. Ilyen ütések elviseléséhez vagy az kellett, hogy lefogják, vagy az, hogy lekötözzék, esetleg elkábítsák.

LINA Ha ilyen jól tudja, miért kérdezősködik?

DOCENS Az a dolgom, hogy ilyen esetekben feljelentést tegyek.

LINA Nem az, hogy gyógyítson?

DOCENS Nézze, Evelin, ha pimaszkodik, nem nyer vele semmit. Majd a rendőrség kiszedi magából. Tudják a módját. (feláll, a zsebében kinyomja a magnót) Majd ők. (magára hagyja Linát)

LINA (megpróbál az oldalára fordulni) Istenem! Az hiányzik csak, hogy anyám megtudja. (előkotorja a telefonját, számokat nyomkod, vár) Zseni?… Kórházban vagyok… Igen, miattuk… Nem akarok erről beszélni most… Gyere, ha tudsz! (a lepedő szélén látható bélyegzőt silabizálja, aztán mond egy nevet)

Sötét.

Amikor újra világos lesz, Lina még mindig az ágyon hever. Kintről a Docens és egy nő beszélgetésének hangjai szűrődnek be, aztán belépnek.

DOCENS Higgye el, százados asszony, mindent megpróbáltam. Magának is kemény dió lesz.

DÁMOSNÉ (civilbe öltözve) Bízza rám, akadt pár hasonló ügyem.

Megállnak Lina ágyánál, aki nem mozdul.

DÁMOSNÉ (fürkészi a hason fekvő alakot) Csinos?

DOCENS Nem tudom.

DÁMOSNÉ Hogyhogy nem tudja? Beszélt vele, nem?

DOCENS Nem érdekel. Nem foglalkozom ezzel. Az úgynevezett női szépség már sok bajt okozott az életben.

DÁMOSNÉ A magáéban? (észleli, hogy ez félrevinné a beszélgetést) Ha így állt hozzá, persze hogy semmit sem tudott kihúzni belőle.

LINA (a hangokra megmozdul, felül és körülnéz) Reggel van?

DÁMOSNÉ Nem, délután három. Jó napot, Evelin!

DOCENS Sok szerencsét! Várnak a betegeim, a valódiak. (el)

DÁMOSNÉ Valódiak?… (katonásan) Dámos Vincéné vagyok.

LINA Zsaru?

DÁMOSNÉ Látszik? Igen. Százados vagyok az életvédelmi csoportban.

LINA Életvédelmi?

DÁMOSNÉ Igen. Nem csodálom, hogy nem boldogult ezzel a fazonnal.

LINA (kicsit csodálkozva) Fazonnal?

DÁMOSNÉ Ne törődjön vele.

LINA Mikor engednek ki?

DÁMOSNÉ Tudom én azt? Nem vagyok orvos.

LINA Igen, maga rendőr. De ha rendőr, miért nincs magán egyenruha?

DÁMOSNÉ Ugyan már, Evelin, ne legyen ilyen naiv. Mi nem járunk egyenruhában, legfeljebb, ha kitüntetnek.

LINA A nevemet is tudja…

DÁMOSNÉ Még szép, hogy tudom. Láttam az iratait, a táskáját…

LINA A táskámat?

DÁMOSNÉ Visszakapja, legyen nyugodt.

LINA Nyugodtabb volnék odakinn.

DÁMOSNÉ Majd arra is sor kerül. (leül Lina ágyának szélére, mire a lány felszisszen) Bocsánat, nem akartam fájdalmat okozni.

LINA Nem számít.

DÁMOSNÉ Ez már semmi ahhoz képest, ugye?

LINA Mihez képest?

DÁMOSNÉ Bocsánat, nem így akartam mondani.

LINA Nem számít.

DÁMOSNÉ Valamit azért számít. Mondja, kislány! Ne haragudjon, hogy így szólítom, de a lányom lehetne.

LINA De nincsen lánya, ugye?

DÁMOSNÉ Nincsen. De ez nem tartozik ide.

LINA Mit akar hallani tőlem?

DÁMOSNÉ Semmit. Csak beszélgetünk. Mint anya a lányával, vagy mint két barátnő…

LINA Barátnő? Nekem nincsen barátnőm. Nincsen senkim.

DÁMOSNÉ Tényleg? Akartam kérdezni, hogy van-e valaki, aki kiviszi magát innen. Egy fiú, esetleg? Egy barát?

LINA Volt, de nincs.

DÁMOSNÉ Szerette. Nagyon szerette. Aztán, ugye, ejtette magát?

LINA Ezt honnan veszi?

DÁMOSNÉ Csak elképzeltem. Így volt?

LINA Majdnem.

DÁMOSNÉ Az ő keze nincs ebben a dologban, ugye?

LINA Hónapok óta nem láttam.

DÁMOSNÉ Mindjárt gondoltam. Maga olyan magányos típus. Aki inkább leharapja a nyelvét, mint hogy rosszat mondjon másokra.

LINA (helyet változtat az ágyon) Lehetséges.

DÁMOSNÉ Fel akar kelni? Jöjjön, segítek. Sétáljunk egy picit. (belekarol Linába, pár lépést tesznek, majd megállnak) Elfáradt? Elég volt? Nem csodálom.

LINA Miért ilyen jó hozzám?

DÁMOSNÉ Hányan voltak? Ketten? Hárman?

LINA Kik?

DÁMOSNÉ Ezt egyedül senki sem művelhette magával. Védekeznie kellett. (megérinti a lány karját) Kikötözték vagy megbilincselték. Ezeket a sérüléseket a csuklóján…

LINA (elrántja a kezét) Hagyjon engem! Hagyjon békén!

DÁMOSNÉ Figyeljen ide! Ami magával történt, nem egyedi eset. Tudja, hány ilyen szép lányt láttam, megalázva, félig agyonverve… Meg a bonctanon. Magának szerencséje volt…

LINA Szerencsém?

DÁMOSNÉ Igen. Túlélte. Ha jók az orvosok, nem marad nyoma. Végső soron létezik plasztikai sebészet. És ha egy rendes férfi megszereti, teljesen meggyógyítja.

LINA Úgy beszél, mint egy pszichiáter.

DÁMOSNÉ Pszichológia szakot is végeztem.

LINA Igazán?

DÁMOSNÉ Szórakoztak magával. Valami buli után. Esetleg valamit belekevertek az italába. Aztán elfajult az ügy. Magát megerőszakolták…

LINA Igen…

DÁMOSNÉ Igen?

LINA Nem, nem erőszakoltak meg.

DÁMOSNÉ Azt akarja mondani, hogy önként és jószántából…

LINA Nem, nem akarok semmit mondani, hagyjon, kérem, ne faggasson.

DÁMOSNÉ (előbújik belőle a rendőr) Ha önként tette, kapott érte anyagi ellenszolgáltatást?

LINA (megrettenve) Neeem.

DÁMOSNÉ Szóval, nem. Szóval az a pénz a táskájában? Anyuka küldte, ugye? Borsodból? Szülői támogatás, ugye?

LINA Kölcsönkértem. Ki kell fizetni az albérleti kauciót.

DÁMOSNÉ Kollégiumban lakik.

LINA Egy barátnőmnek kell. Nem is enyém a pénz… hagyjon békén! (sírni kezd)

DÁMOSNÉ (egy papír zsebkendőt nyújt Linának) Tessék! Sírja ki magát! (kifelé indul) Még visszajövök. Ajánlom, hogy gondolkodjon…

DOCENS (bejövet a távozó Dámosnéra pillant) Ugye, megmondtam. Makacs, mint az öszvér.

DÁMOSNÉ (úgy, hogy Lina ne hallja) Nem szabad feladni. Soha nem szabad feladni. (kimegy)

DOCENS Evelin kisasszony, látogatója érkezett. Beengedhetjük?

LINA (kissé ijedten) Látogatóm? Kicsoda?

DOCENS Talán egy barátnő.

LINA (megnyugodva) Engedje be.

DOCENS Tessék. (kimegy)

Sötét.

Amikor világos lesz, a színpad két szélén Zserom és Roberto látható. Mindkettőjük kezében telefon. Ha a fülükhöz tartják, egymáshoz beszélnek. Ha leengedik, a nézőkhöz.

ROBERTO Hahó, Roberto vagyok, Rob.

ZSEROM Hallom. Miért hívsz?

ROBERTO Mi lett a vége? Nem volt balhé?

ZSEROM Arra a lányra gondolsz? Linára?

ROBERTO Ha úgy hívták.

ZSEROM A nevére se emlékszel?

ROBERTO Ha én minden csajt megjegyeznék, akit meghúztam…

ZSEROM (undorral) Nem, nem lett balhé.

ROBERTO Lerendezted? Simán elment.

ZSEROM Simán, azok után, ami történt vele.

ROBERTO Mi bajod? Néha így is lehet, néha ilyet is csinál az ember…

ZSEROM Az ember?

ROBERTO Szóval elhúzott.

ZSEROM Hívtam egy taxit, és adtam a fuvarra pénzt.

ROBERTO Meg vagy őrülve?! Kapott eleget.

ZSEROM Tuti, hogy kapott eleget. Alig tudott elvánszorogni a liftig.

ROBERTO Ne játszd az eszedet. Te is benne voltál.

ZSEROM Sajnos, benne.

ROBERTO Hát akkor, mit vagy úgy oda?

ZSEROM Valamelyik állat nagyon kikészítette.

ROBERTO (cinkosan) Nem te voltál?

ZSEROM Ha éppen tudni akarod…

ROBERTO Mit?

ZSEROM Én nem…

ROBERTO Mit nem?

ZSEROM Én nem csináltam vele semmit.

ROBERTO Hiszem, ha akarom. Miért pont te maradtál volna ki egy ilyen buliból. Biztos részt vettél már ilyesmiben.

ZSEROM Nem. Egy dolog a fotózás, és más dolog egy ilyen… kurva balhé.

ROBERTO Amiben mind a négyen benne voltunk. Ilyen a világ, sporikám. Mi csak alkalmazkodunk hozzá. A kiscsaj megkapta, ami járt neki, amit érdemelt. Tiszta ügy, el van intézve. Legföljebb téged találhat meg. Te pedig hallgatsz. Mit tudsz rólunk? Mit tudsz rólam? Egy telefonszámot, semmi mást.

ZSEROM (dühösen) Csak ez érdekel az egészből?! Te nem láttad, hogy nézett ki, hogyan vonszolta magát…

ROBERTO Nem láttam semmit, nagyon sötét volt abban a lyukban.

ZSEROM Barom! (kikapcsolja a telefont)

Innentől párhuzamosan beszélnek a közönséghez.

ROBERTO Kinyomta… Barom? … És ő micsoda?

ZSEROM Szerencsétlen lány.

ROBERTO Majd lesz egy-két szavam hozzá a pályán.

ZSEROM Nem kellett volna ezt a bulit végigcsinálni.

ROBERTO Semmivel se jobb nálam, mégis megjátssza magát.

ZSEROM Beszélgettem vele. Adtam inni neki.

ROBERTO Mit izgatom magam? Szarok rá.

ZSEROM Láttam az arcát… Olyan kislányos volt… Egyik modellemen se láttam még ezt. Annyi ártatlanság volt benne… még így is.

Kórterem. Lina az ágyon, előtte egy széken Zseni ül.

ZSENI Ha tudtam volna, hogy ezek ilyen állatok… De már jó kezekben vagy… Nem lesz bajod…

LINA Nem. Nekem már semmi bajom nem lehet.

ZSENI A lét megkaptad? Megvan?

LINA Megkaptam azt is.

ZSENI Oksi.

LINA Nagyon oksi.

ZSENI Ezért több is járt volna. Legalább a duplája.

LINA Ti ezt csak így számoljátok?

ZSENI Ez szuper-extra.

LINA A te fejedben csak a pénztárgép pörög?

ZSENI Ne rinyálj már annyit! Jól jött egy kis tandíj-kiegészítés. Még egypár göncöt is vehetsz, hogy ne járj folyton rémes cuccokban… Azért szemetek voltak. Nem ilyennek ismertem Robertót.

LINA Te ismered őket?

ZSENI Csak Robot. Elhívott párszor legénybúcsúra.

LINA Annyiszor nősült?

ZSENI Ne legyél már ilyen naiv, picinyem! Ő szokta szervezni ezeket. Hívott lányokat a partiba, ahogy ilyenkor szokás. Fűt, fát, ezt, azt…

LINA Ahogy ilyenkor szokás.

ZSENI Nem tudhatod, mi megy ezeken a bulikon. A pasik mindent bedobnak a haverjuknak. Kaja, pia, autókázás, lányok, (halkabban) füvecske, egy kis füvecske… Tényleg, nem szívtatok?

LINA Tudod, hogy én soha.

ZSENI Tuuudom. De ők talán. Ekkora állatságot különben… Mutasd magad, hadd nézzem meg.

LINA Szeretnéd megnézni? Még a századosnő se akarta látni…

ZSENI (riadtan) Itt volt a rendőrség?

LINA A főorvos bejelentette az esetet.

ZSENI (zavartan) Nem mondtál nekik semmit, ugye?

LINA Mit mondhattam volna?

ZSENI (megnyugodva) Oksi.

LINA Volt egy pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy feldobom őket…

ZSENI De hallgattál? Ugye, nem csináltál hülyeséget?

LINA Hallgattam. Majd máshogy…

ZSENI Hű, de szomjas vagyok. Figyú, biztos van itt valahol egy büfé. Hozzak neked valamit?

LINA Talán egy csokit. Tudod, mi a kedvencem.

ZSENI Tuuudom, hogyne tudnám. (kiveszi a pénztárcáját a táskájából) Mint egy gyerek, tiszta gyerek. (kimegy)

LINA (keresni kezd Zseni táskájában, amiből sok mindent kirámol, mire megtalálja a lány mobilját) Ez az, nézzük… (türelmetlenül nyomkodja a gombokat) Gyorsan meg kéne találni… Rob… Ez lesz az, csak ez lehet. (memorizálni kezdi a számot) Ennyit csak meg tudok jegyezni… (mormolja, miközben sebtében visszadobál mindent Zseni táskájába)

ZSENI (visszatér) Csoki nem volt. Hoztam egy kakaót helyette. (üvegből iszik valamit) Mindjárt elhúzok.

LINA Bemész a fősuliba?

ZSENI Mi a francnak? Soppingolni megyek. Újítani kell pár szerkót, unom már ezeket. Jöhetnél velem…

LINA Ha tudnék…

ZSENI Jaj, ne hari… Most már föl vagy avatva. … Üdv a csapatban. (nevet)

LINA (felháborodva) Hogy képzeled?

ZSENI Mit, picinyem?

LINA Hogy tudod ezt csinálni, hogyan bírod?

ZSENI Nem mindig olyan rossz. Nem minden randi végződik így. Neked peched volt. Csúnyán átvertek.

LINA Nem át. Meg.

ZSENI (zavartalanul folytatja) De most már nem érhet nagy meglepetés. Ezután már semmi lesz a többi. És néha jó, hidd el, egészen jó is tud lenni, még élvezni is tudom.

LINA Mit?

ZSENI Ha dugnak, picinyem, ha dugnak. Néha egy-egy manus figyel rám, imádja a fiatalságomat. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy neki ünnep az én testem… Vágod? Ünnep a testem! Nem mind olyan vadbarmok, mint ezek.

LINA Ne beszélj róluk. Ez gyalázat. (keményen) Büntetés jár érte.

ZSENI Büntetés? Hát nem elég nekik, hogy erre rászorulnak? Ne tépd magad ilyesmivel. Előbb gyógyulj meg, aztán…

LINA Aztán, mi lesz aztán?

ZSENI (vállrándítással) Aztán? Nem tudom. Ugyanez lesz.

Öltöző a fallabda-pályán.

Ádám épp vetkőzik, Milán a cipőjét fűzi.

MILÁN Nézted a Roland Garrost?

ÁDÁM Most nincs időm ilyesmire.

MILÁN Gyoko elszúrta.

ÁDÁM Majd a focivébét. Akkor szabin leszek.

MILÁN Nagyobb labda, nagyobb pénz.

ÁDÁM A fociról jut eszembe. Megadhatnád a fotós gyereknek, annak a Zseromnak a számát. Azóta nem láttam itt.

MILÁN Mi van, sporikám? Repetázni akarsz? Szerintem ő sem tudja a mi puncikánk számát. Meg aztán jól elbántunk vele.

ÁDÁM Dehogyis. Másról van szó.

MILÁN Azt hittem, már a némberek is felizgatnak.

ÁDÁM (dühösen) Fogd be!… Zseromnál felejtettem valamit. Csak ott hagyhattam el.

MILÁN Valami fontosat? Akkor bajban vagy, sporikám. Segítek rajtad, megoldjuk. Ne izgulj!… A könnyebbség kedvéért elárulhatnád, mi az a valami?

ÁDÁM Kiesett a zsebemből…

MILÁN Micsoda?

ÁDÁM Egy kis notesz.

MILÁN Nem kellett volna olyan sebesen… (mutatja, hogy mit nem) Mi volt benne?

ÁDÁM Sok minden.

MILÁN Rólam, rólunk is?

ÁDÁM Számok, nevek, telefonok…

MILÁN Ne már!

ÁDÁM Ne izgulj, rajtam kívül senki se érti…

MILÁN Államtitok? Mindegy. Rob majd segít nekünk. De nem kell beavatni. Minden köztünk marad, nyugi.

ÁDÁM Menjünk ütni.

MILÁN Gyerünk! Ma megverlek.

ÁDÁM Ha hagyom.

Zserom lakása

ZSEROM (természetfotókat válogat, szétrakja, nézegeti a képeket, amikor megszólal a dallamcsengő) Igen. Megyek.

LINA (megáll az ajtóban, éppúgy, mint az első részben) Jó napot!

ZSEROM (zavartan méregeti a lányt) Maga? Te? Lina? Evelin…

LINA (határozottan, már-már fenyegetően) Igen, én vagyok az.

ZSEROM (még mindig zavartan) Hogy találtál meg?

LINA (beljebb lép, a sötétkamra felé néz) Jártam itt, ha még emlékszik rám.

ZSEROM (összeszedi a fotókat, rendezkedik) Bocs, de éppen dolgoztam.

LINA Azt nem lehet elfelejteni, ugye?

ZSEROM (Linára pillant) Azt hiszem, tegeződtünk. Igen, az alak, a mozgás… Álarcot viseltél, de egy fotóst nehéz átverni.

LINA Átverni… igen… Csak egy ilyen balekot lehet átverni, amilyen én vagyok.

ZSEROM (zavarban) Hogy van? Hogy vagy?

LINA Hogyan lehetek? Ezek után? Maga szerint? Szerinted?

ZSEROM Örülök, hogy megvan, hogy megvagy… Tudod, hogy én…

LINA Tudom. Te rendes voltál velem. Kivéve, hogy itt történt minden, ebben az odúban. (fejével a sötétkamra felé int)

ZSEROM Igen, én…

LINA Szeretném, ha most segítenél.

ZSEROM Bármit, amit akarsz…

LINA Te sokat fotózol.

ZSEROM Mindig van nálam egy gép. Sosem lehet tudni, mikor jön szembe a nagy téma.

LINA Fényképezni kellene. Valamit, valakit.

ZSEROM Csak ennyi? De tudod, hogy kit?

LINA Naná, kaptam egy fülest. Húzós lehet, de most megmutathatod, mit tudsz. Tartozol ezzel…

ZSEROM Oké. Beszéljük meg. Úgyis le akartam menni enni valamit. Meghívlak.

LINA Nem vagyok éhes. (a fotókat nézi, amit Zserom összerakott) Szépek. Te csináltad?

ZSEROM Szeretnék egy albumot összeállítani. (egy ideig együtt nézik a fotókat) De van itt valami, amit megmutatnék, csak menjünk, már nagyon éhes vagyok.

LINA Mi az?

ZSEROM (kifelé menet) Valamelyikük itt felejtette. Egy notesz. Tele mindenféle érthetetlen számokkal, jelekkel. Gyere.

LINA Arra én is kíváncsi lennék. (kimennek)

Félhomály.

Nem tudni hol vagyunk.

ÁDÁM (szinte udvarol a telefonba) Olyan régen találkoztunk… Jó lenne megint… Persze, megkapod… Ne hallgass másokra… (kissé elkomolyodva) Beszéltetek rólam?… Ne csinálj ilyet többé… Ez csak ránk tartozik… Ott leszel?… Kilenckor, igen… Hozom, hozom… Csak legyél pontos, tudod, hogy utálok várni… Rád érdemes… Várlak, várlak… (leteszi, sóhajt) Végre…

Kávéházi zug.

ROBERTO Mi a fasznak hívtál ide?

MILÁN Láttad ezt? (egy újságot nyújt Roberto felé, egy színes bulvárlapot)

ROBERTO Szoktam nézni. Jó nők vannak benne.

MILÁN Hetedik oldal. És nem nő.

ROBERTO (lapoz, olvas, majd döbbenten felnéz) Ez nem igaz… Ezt tönkrevágták.

MILÁN Kiszivárgott. Valaki köhögött nekik.

ROBERTO Nem voltam biztos benne, de gyanús volt nekem… Te tudtad, hogy a fiúkat kedveli?

MILÁN Persze, őket is.

ROBERTO (nevetve) De nem te voltál a lék?

MILÁN Mit képzelsz! Betyárbecsület is van világon.

ROBERTO Feleség meg gyerekek. Három is. (csóválja a fejét)

MILÁN Sokba lesz ez nekem.

ROBERTO Ezek szerint bizniszeltél vele.

MILÁN Tartozott nekem. De most mindenhonnan kiesik.

ROBERTO Hívtad?

MILÁN Ki van kapcsolva. A fülesek szerint lemond. De a legnagyobb baj, hogy elveszített valami noteszt. A múltkor a pályán kinyögte. És pont azon az estén, Zseromnál, amikor négyen együtt…

ROBERTO A fotósnál, aki azóta se jött ütni.

MILÁN Tényleg nem.

ROBERTO Azon nem agyaltál, hogy ki csinálhatta ezeket a képeket? (az újságra mutat) Hogy egészen véletlenül nincs-e a mi kis fényképész manusunk keze a dologban?

MILÁN Á, az lehetetlen. Erre a célra külön bandája van az ilyen lapoknak. Meg aztán miért tette volna?

ROBERTO Azt nem tudom. (elgondolkodva) De valami furcsa nekem… (elhallgat)

MILÁN Mi furcsa?

ROBERTO Semmi. Hagyjuk… Iszunk még egyet?

Sötét.

LINA (besétál a színpadra, a mozgása, egyáltalán mindene más, mint amilyennek korábban láttuk; az öltözete is erre utal; sokáig nem szólal meg, míg a feszültség egészen elviselhetetlenné nem válik) Meglepő, ugye? Hihetetlenül hangzik? Hogy egy magyar képviselő, egy frakcióvezető-helyettes ilyesmibe keveredjen. Én sem akartam elhinni. Mindenesetre mocskos ügy. Le kellett mondania a pozíciójáról. Szegény. Tudom sajnálni. Azt nyilatkozta, hogy kicsinálták, összeesküdtek ellene. Rettenetes, ugye? Most majd megtanulja, milyen érzés a porban heverni. Amikor nincsen senki, aki a kezét nyújtaná feléd. (lassan elindul kifelé) Senki. Senki az égvilágon. Magad vagy. Egyedül… (kimegy)

Félhomály.

Lina és Zseni beszélgetnek. Az egész jelenetnek van valamilyen álomszerű jellege, mintha meg sem történne.

ZSENI Hogy nézel ki? Micsoda új szerelés! Látom, bevásároltál…

LINA Muszáj volt. Kárpótlás. Megszenvedtem érte.

ZSENI Jól tetted. Rád fért. De mi ez a fura üzenet, amit nyomtál?

LINA Segítened kell. Ezt meg kell tenned.

ZSENI Sok gázos ügyben voltam már, de ez…

LINA Kiveri a biztosítékot?

ZSENI Nem értem, igazán mit akarsz?

LINA Neked csak annyi a dolgod, hogy odahívod.

ZSENI Mit akarsz csinálni vele?

LINA Közöd?

ZSENI Na, ne.

LINA Bocs, nem akartalak megbántani. (magában) Bár megérdemelnéd.

ZSENI Szó sincs róla, ráférne egy kis lecke. Amit veled csinált, csináltak…

LINA Felhívod?

ZSENI Jó, legyen. Mikorra beszéljem meg a randit?

LINA Holnap, holnap este legyen az igazság órája.

ZSENI Mi van, ha nem tetszik neki a helyszín?

LINA Légy nyugodt, tetszeni fog. Én is tetszeni fogok neki.

ZSENI (meglepetten) Csak nem? Bedobsz valami új figurát? Ezt nem hittem volna. Oksi. (nyomkodni kezdi a telefonja gombjait)

LINA (halkan) Sikerülni fog, sikerülnie kell, mert úgy akarom, akarom…

Ádám és Milán állnak a színpad két szélén.

ÁDÁM Még fel mersz hívni?!

MILÁN Miért ne hívnálak? Egyik barát a másikat.

ÁDÁM Te cinikus szemétláda!

MILÁN Állj le! Mit hadoválsz össze?

ÁDÁM Tudom, hogy te voltál. Csak te lehettél. De miért?

MILÁN Mit miért?

ÁDÁM Ne add az ártatlant! Te dobtál föl. Sikerült. Oda a karrierem, mindenem… A családom. A feleségem kirakta a küszöbre a bőröndjeimet.

MILÁN De miért? Azért a kis kurváért? Kiderült?

ÁDÁM Csak te tudtál erről.

MILÁN Naná, én is ott voltam.

ÁDÁM Hol, te állat? Ott nem lehettél. Vagy te csináltad a fotókat?

MILÁN Hoppá! Ott nem fotózott senki, akkor ez más ügy. Fiú-ügy? Egy fiúka?

ÁDÁM Ugye, hogy tudod! De megkapod a magadét, még vannak eszközeim.

MILÁN Fenyegetsz engem? Épp engem.

ÁDÁM Semmit se kell tennem, csak válaszolni néhány kérdésre, és akkor te elúszol szépen, mint egy hulla, le a csatornán. Ezt érdemled…

MILÁN Menj a büdös francba!

ÁDÁM Tönkreteszlek, jössz utánam!

MILÁN Tele a nadrágom, most nagyon beijedtem.

ÁDÁM A kurva anyád!

MILÁN (kikapcsolja a telefont) Ez elmebeteg…

ÁDÁM Megkapod a magadét. Mindenki megkapja, az egész mocsok banda. Szemetek voltatok velem? Én is az leszek. Megbüntetek mindenkit. Miért gondolják, hogy nekem már nincsenek lapok a kezemben? Azt a nyavalyás noteszt vissza kell szerezni. Tudom is, hol veszítettem el. Visszamegyek, aztán kiforgatom sarkaiból ezt ez egész rothadt társaságot. Senki se fog megállni előttem. Zabálni fogják a híreket. Jöttök velem a semmibe. Oda, le, a mélybe…

Sötét.

Az újra kivilágosodó színpadon Robertót látjuk. Egy motelszobában vagyunk.

ROBERTO (mászkál, rendezkedik, készülődik) Miért ide hívott? Úgy tudtam, hogy nem vidéki. (vetkőzni kezd) De így még izgalmasabb. Mintha egy új kaland lenne. A hangja olyan furcsa volt, izgatott. Lehet, hogy már akkor beindult rám? (kimegy a fürdőbe, gargarizál, majd visszatér, dezodort fúj magára)

Megszólal a telefonja.

ROBERTO Ez ő. Itt van az idő. (felveszi) Jaj, ne most… Hagyjatok békén ezzel a gyémánt fokozattal! (miközben beszél, nem veszi észre a beosonó Linát) Igen, rajta vagyok az ügyön… Most is egy tárgyaláson ülök. Igen… (meglátja Linát, és elakad a szava)

LINA (nagyon szexisen van öltözve, felül egy feszes top, alul hosszú szárú csizma meg egy mini-sort, és egy másik álarc, elmélyített hangon szólal meg) Szia, Roberto!

ROBERTO (elhajítja a telefont, megbűvölten nézi a Zseninek hitt Linát, de nem ismeri fel) Te? Te hívtál?

LINA Igen, a tündéred vagyok, a szextündéred.

ROBERTO Zseni? Te vagy?

LINA Ő nem ért rá. Más dolga akadt. Engem küldött maga helyett.

ROBERTO Nem rossz, nem is rossz. Sőt, talán jobb is így, hogy te jöttél.

LINA Az újdonság varázsa, ugye? Kell a friss hús?

ROBERTO Halálosan kell. Nagyon. Gyere.

LINA Várjál még. Nem kell úgy sietni. Ráérünk mindenre. Senki se fog zavarni minket.

ROBERTO Fantasztikus vagy.

LINA Sokkal több vagyok, csak te még nem tudod.

ROBERTO Hát ez a műsor nem semmi.

LINA Műsor? Igen. Lesz műsor. Úgy fogsz élvezni, ahogy még soha.

ROBERTO Hogy hívnak?

LINA Nem mindegy? Mit számít egy név? Ülj az ágyra!

ROBERTO (engedelmeskedik) Mennyit kérsz? Nem tisztáztuk.

LINA Mit számít a pénz? (lassan vetkőzni kezd) Nem azért jöttem.

ROBERTO (megbabonázva bámulja a lányt) Ugye, az álarcod is leveszed?

LINA Leveszem. Mindent le fogok venni szép sorban. (háttal a nézőtérnek lassan lehúzza a felsőjét) Mindent látni fogsz, (a sortját is leveszi) mindent megtudsz.

ROBERTO Mennyország, ez a mennyország. (végigdől az ágyon, a szemét nem veszi le a lányról)

LINA Igen, a mennyország. Vagy a pokol. Kinek ez, kinek az.

ROBERTO Gyere, gyere!

LINA (csizmában és tangában elindul az ágy felé) Jövök, jövök, te farokangyal.

ROBERTO Ilyen nincs, hogy ez legyen…

LINA (lenyúl a táskájába, kivesz egy pár bilincset, és az ágyon fekvő férfira guggol) Úgy fogsz élvezni, mint még soha.

ROBERTO Mit akarsz azzal?

LINA (behízelgő hangon) Jobb lesz így. Hidd el, jobb lesz mindkettőnknek. (az ágyhoz bilincseli a férfi kezeit és lábait)

ROBERTO Vegyél le mindent magadról!

LINA Le fogunk venni mindent, rólad is, rólam is. (a táskájából egy látványosan nagy ollót vesz ki)

ROBERTO (kissé ijedten) Mit csinálsz? Mit akarsz azzal?

LINA Mit csinálnék? Levetkőztetlek. (levágja a férfiról a még rajta lévő ruhadarabokat, és a többi ruhájával együtt szép lassan fölmetéli)

ROBERTO Őrült vagy. Hogy fogok hazamenni?!

LINA Majd visznek, akik megtalálnak.

ROBERTO Ki vagy te?

LINA Mondtam már, édesem. Én a te tündéred vagyok. A te haláltündéred…

ROBERTO Ne, ne, tudom már, ki vagy. Az a lány a fotósnál, Zseromnál.

LINA Bingó! (leveti az álarcát)

ROBERTO Tedd le azt az ollót, kérlek. Adok pénzt, sok pénzt. Kétszer annyit kapsz, háromszor annyit, csak engedj el…

LINA Az nem úgy van. Itt fogsz maradni…

ROBERTO Ne, nem akarom.

LINA Nem akarod? Itt most az van, amit én akarok, és amit én fogok csinálni.

ROBERTO Mit fogsz csinálni?

LINA (az ollót csattogtatja Roberto fölött) Kíváncsi vagy? Mindjárt megtudod.

Sötét lesz, egy nagy-nagy ordítás hallatszik.

Ehhez a jelenethez egy nyílt magaslatot kell elképzelni, talán egy kilátót. Lina és Zserom egymást követve jönnek, mintha szorosabb közük lenne egymáshoz.

LINA Gyere, mindjárt ott leszünk.

ZSEROM Úgy rohansz, hogy nem győzök lépést tartani veled.

LINA Szeretnék már feljutni a csúcsra.

ZSEROM Úgy siettél, hogy még fényképezni is elfelejtettem.

LINA Majd itt fenn. Lesz témád elég.

ZSEROM Nem jártam még itt soha, csak szerettem volna.

LINA (megáll, körültekint) Ugye, milyen gyönyörű? Engem is csak egyszer hoztak fel ide.

ZSEROM Ki? A barátod?

LINA A volt barátom.

ZSEROM Meddig tartott?

LINA Nem sokáig.

ZSEROM Ő hagyott ott téged?

LINA Ő.

ZSEROM Nagyon fájt? Még szereted?

LINA Már nem. Már senkit se szeretek.

ZSEROM Ahogy ezt mondtad… (a fényképezőgépe után nyúl) Ezt nem lehet kihagyni. (a tájat fotózza)

LINA Tudod, hány méteren vagyunk? Megmondjam?

ZSEROM Nincs tériszonyom. Soha nem érdekelt a veszély. (tovább kattintgat)

LINA Tudom. Abban a parkolóban sem izgultál, amikor a barátodat kellett lebuktatni.

ZSEROM (tovább fényképez) Ne viccelj! Dehogy a barátom. És megérdemelte, amit kapott.

LINA Még az a szerencse.

ZSEROM Voltaképpen egyetlen barátom sincs.

LINA Barátnőd?

ZSEROM Nem maradnak meg mellettem. Mind féltékenyek lesznek a többiekre.

LINA Gondolkoztál már azon, hogy mi miért történik velünk?

ZSEROM Nem vagyok vallásos, ha erre gondolsz. Nem hiszek semmilyen elrendelésben.

LINA Félreértettél. Csak arra gondoltam, miért kellett nekünk találkozni.

ZSEROM Szégyellem magam. Nem akartam azt, ami történt. Ők erősködtek, hogy közel lakom a pályához, menjünk meccset nézni. Aztán jöttél te…

LINA A barátnőm, aki tulajdonképp nem is a barátnőm, rávett…

ZSEROM És bevállaltad. De most már mindegy. Hidd el, hogy nagyon sajnálom, nagyon sajnáltalak.

LINA Végül is nem bántottál. Te voltál a legrendesebb, ha abban a helyzetben valaki egyáltalán rendes lehetett.

ZSEROM Tetszettél. Nem olyan voltál, mint a modellek, akiket fényképezni szoktam. Utána nagyon megbántam, hogy belementem ebbe az egészbe. Bocsáss meg, kérlek, ha tudsz… (elhallgat, aztán folytatja) Ha nem úgy találkozunk… olyan körülmények között… (megölelné Linát, de az elhúzódik tőle) Minden másképp lehetett volna.

LINA Mi lett volna másképpen?

ZSEROM Akkor talán… lehettél volna a modellem…

LINA A modelled?

ZSEROM Most is lehetsz. Még nem késő. Sohasem késő. (Linára irányítja a gép lencséjét)

LINA (riadtan emeli a kezét előbb a gép, aztán amikor Zserom hátrébb lép, a saját arca elé) Ne, ne, ne fényképezz, kérlek!

ZSEROM Dehogyisnem. Olyan jó a háttér. (hátrál) Olyan szép vagy. Csak nekem, nekem. (megbotlik, elesik, estében még a gépét védi)

LINA Vigyázz!

Lina Zserom felé nyúl, mozdulata többértelmű, nem tudni, segíteni vagy lelökni akarja. Zserom a mélybe zuhan. Nem kiabál, valamilyen hangeffekt jelzi, hogy mi történt.

LINA Úristen! Lezuhant. (arcát a tenyerébe temeti) Nem akartam, nem akartam ezt. Nem, nem…

Sötét lesz, majd félhomály.

LINA (magába roskadva gubbaszt, majd lassan megmozdul, felnéz, végig a közönséghez beszél) Szerencsétlenség volt. Nem akartam. Tényleg nem akartam. Ő volt az egyetlen… az egyetlen… neki tudnia kellett volna… neki, igen, senki másnak, csak neki… de ő sem volt jobb… senki… nincsen senki… (egyre halkabban) Ártatlan vagyok, ártatlan, ártatlan… (egészen sötét lesz)

Vége

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben