×

Szakács István Péter: Elízium panzió

Baliga Violetta Lilla

2015 // 06
Halál – vannak, akik számára fájdalmat, vannak, akik­nek puszta elmúlást, és vannak, akik számára egy új élet kezdetét jelenti egy ismeretlen világban. Ám egy dologban mindenképpen biztosak lehetünk: a ha­lál mindig valaminek a lezárása.

Szakács István Péter novelláskötetének hét története a halál motívuma köré épül. A történetek azonban nem csak emiatt válnak összefüggővé. Néhány szereplő több történetben is felbukkan, ahogyan a szerző erre már az alcímben is utal: Történetek Kornis Dániel körül. És valóban, a történetek többségében valamilyen módon rendre felbukkan a Kornis család, legyen szó visszaemlékezésről vagy a Kornisokkal történt eseményekről.

Az Elízium panzió múltbeli utazásra invitálja olvasóit. A novellák szereplői túlnyomó többségben férfiak, akik között általában apa-fiú kapcsolat tételezhető fel. Többnyire utazók, akik végigvonulnak az Élet útvesztőin, hogy aztán a halálban megnyugvást vagy feloldozást találjanak. Az egyes életkorok közti különbségek pedig a szülő-gyermek viszony mellett arra is utalnak, ki milyen mélységében látja át a halál mint az emberi élet végső állomásának jelentőségét. A történetek női szereplői kiegészítő karakterekként jelennek meg, ők a férfiak „segítői”, mint ahogyan például az Az utolsó fénykép című történet esetében a fényképész felesége, aki – mivel tudja, hogy férjének már csak napjai vannak hátra – igyekszik megszépíteni férje számára azt a kevés időt, amit még az élők között tölthet. Ugyanez a motívum fedezhető fel a címadó novellában, itt azonban felcserélődnek a korábban látott szerepek.

A kötetben megjelenő nők férfiak mellett betöltött szerepéből következően a mű a halál mellett a szexualitás motívumát is kihangsúlyozza. A nők hagyományos szexualitással kapcsolatos szerepének azonban a szerző teljesen új megvilágítást ad: a női szereplőket férfiszerepben láttatja, akiknek a célja a hódítás, és ehhez minden alkalmazható eszközt fel is használnak. A női szerepek ilyen stílusú leírása által a női individuum veszít egyéni jellegéből, ami a két ellentétes nem bizonyos típusú összemosódását eredményezi, illetve érzékelhetővé válik a tény, hogy a férfi–nő kapcsolatokra erős hatással van a két nem közötti dominanciaharc ala­kulása.

A kötet egészére jellemző a visszaemlékezés-jelleg. A szereplők tudatából felszínre törő emlékképek, az álmaikban látott események, egy-egy tárgy, korábban már látott, ismerős helyiség vagy fénykép számos esetben segíti a novellák cselekményét. Az emlékek felszínre hozatala az egyes történetek kapcsán is különböző csoportokba rendeződik. A szereplőkkel történt események lehetnek az átlagos hétköznapok részei vagy az állam által alkalmazott eszközök is. Erre lehet érzékletes példa Az árnyék címet viselő történetben a besúgó alakjának szerepeltetése, aki piros noteszébe jegyzeteket készít azokról az emberekről, akiket besúgói munkája során meg kellett figyelnie. Az államnak végzett munkája azonban nagyon megterheli, így élete vége felé már folytonos rémálmok gyötrik, ami szintén a visszaemlékezésekre utaló groteszk technika.

A kis piros notesz amellett, hogy bizonyos személyek számára meglehetősen kellemetlen emlékeket őriz, egyfajta múltidéző és emlékmegőrző szerepet is betölt. A fényképészet és a történetírás tudománya is más-más szemszögből láttatja a múlt eseményeit: a fénykép a merev tárgyilagosság módszerét alkalmazva megszünteti az idő fogalmát. A képeket nézve az idő már nem is tűnik fontosnak, hiszen a fotók időtlen valójukban tárják elénk a megtörtént eseményeket, és egyben megváltoztathatatlanná is teszik azokat, így biztosítva a múlt minél hitelesebb megőrzését. A történetírás ezzel szemben időben ábrázolja a megtörtént eseményeket, hiszen elsődleges célja a történések elmondhatóvá tétele mellett annak biztosítása, hogy az eseményeket a pontosabb adatok begyűjtése után akár újra is gondolhassuk vagy szükség esetén átírhassuk, immár a valós idősíkok és információk tükrében. Ez a szellemi értelemben vett megteremtődés perspektívája, ami talán könnyebben átláthatóvá és megfoghatóbbá teszi az eseményeket a laikus szemlélők számára. Lehetőséget biztosít a történések szabadabb vizsgálatára.

Az utolsó történetben a Kornis Dániel fényképére akadó történész egy olyan levéltárban találja magát, ahol a fotográfiákat évek szerint rendszerezve tárolják. A materiális fényképekhez hasonlóan a kötetben fellelhető történetek is egy-egy pillanatnyi emléket idéznek fel, ezek köré szőve aztán az eseményfolyam további szálait. Ezek a pillanatnyi emlékek azonban nem elegendők a valós történések teljes vázolásához, inkább csak sejtető jellegűek, így az olvasó kialakíthatja saját nézőpontját, a történetek csak az ehhez vezető utat segítenek megtalálni.

A halálmotívum és a köré szövődő párhuzamos vagy ellentétes életsorsok egy kötetben való megjelentetésével a szerző az értelmes cselekvés esélyeit és a halál értelmét is keresi. Felmerül azonban a kérdés: a halál vajon minden, a kötetben bemutatott élethelyzetben logikus következménye az eseményeknek? Az élet értelme leginkább a halál tényének segítségével fogalmazható meg. A halál eljövetele az egyetlen biztos tény az életben: akár megtaláljuk az értelmét, akár nem, mindenképpen bekövetkezik. (Bookart, 2013)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben