×

Ottlik Emléknap, 2015. május 9.

Hende Fruzsina

2015 // 06
„Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom.” „Az ember lelkét a legteljesebb elnyomásban sem lehet elpusztítani, mert teremt magának egy könyökteret, mozgáslehetőséget, mintegy a létezés új dimenzióját, ahol örökre szabad lesz.” „Ha sokévi gályarabság után visszaengednek a világba: senki se csodálkozzon, hogy ott röhögve megnyersz minden evezősversenyt.”

Idézetek Ottliktól, amelyek sorát még lehetne bővíteni, s amelyeket úton-útfélen ellopunk tőle, ha elakadunk egy dolgozattal, ha valami frappánsat szeretnénk mondani a világról, ha saját szavainkkal még csak érzékeltetni sem tudnánk kiegyensúlyozott mondatainak jelentését. Számtalan fordulata, például az elbeszélés nehézségei, már annyira nyelvhasználatunk részévé vált, hogy észre sem vesszük ottliki eredetüket. Ezért is nehéz ellenállni annak a kísértésnek, hogy Ottlikról éppen Ottlikkal szóljunk, még akkor is, ha bölcsebb lenne hallgatni.

De talán nemcsak szavait, sűrített és töredékes mondatait kellene elsajátítanunk és alkalom­adtán felmondanunk. Ezek még csak eszközök, amiket már tudunk használni, de amikkel még nem jutottunk közelebb ahhoz a lényeglátáshoz, erkölcsi és emberi magatartáshoz, ha tetszik, zakóhordáshoz, amelyet megérteni és magunkénak tudni szeretnénk. Iskoláink után Ottlikét is végig kéne járnunk, alreáltól főreálig és tovább, főleg, ha mondani is szeretnénk róla valamit. Regényeit, Prózáját olvasva, de főleg ráérős délutánokon végiggondolva a gépies ismétléstől eljuthatunk addig, hogy látásunk részévé váljon. A figyelmes olvasó nemcsak a katonaiskola személyiségformáló erejét, felvetett problémáit és megoldásait ismeri meg általa, hanem saját életéhez is értelmezési keretet kap. Mikor első olvasására azt hinnénk, a megírt határszéli és budai események minket már csak távolról érintenek, felismerjük bennük életünk egy-egy mozzanatát. Saját emlékképeim feleltek a leírtakra, például így lett a nyári edzőtáborok erőnléti képzéseinek a csuklóztatás a visszhangja, a térdszalagszakadásból a hirtelen nyert szabadság, de általa fedeztem fel, csodálkoztam rá a mindennap használt saját szavaim közt anyám vagy még inkább nagyanyám nyelvére, akinél nem kamra volt, hanem spájz, amiben a befőttek, lekvárok mellett ott állt a vidékről kapott demizson is.

Szerencsére nem egyedül kell az Ottlik-tananyagot elsajátítanunk. Az egyik ilyen segítségünk ebben a Kortárs folyóirat által harmadik alkalommal megrendezett Ottlik Emléknap. A szervezők a 2012-es Ottlik-emlékév után tűzték ki célul, hogy a jubileumi ünnepségek, megemlékezések után se kerüljön ki Ottlik életműve a figyelem köréből. Céljukat szem előtt tartva hozzájárultak a műveiről szóló párbeszéd fenntartásához és elmélyítéséhez.

Szerettem volna Ottlikról méltóképp szólni, de a hangzatos, pátosszal telített frázisok sokszor hamisan csengenek ilyen esetekben. Ezért most be is fejezem, s inkább a személyes Ottlik-élményre bízom, hogy az elhangzottakat a saját benyomások alapján kiegészítsék, alakját a mai napra megidézzék, hiszen „minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele”.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben