Holmi 4.

Tudomány és mérték

Vannak híres tudósok, akiknek nevét megtartja az emlékezet. Vannak olyanok, akiket hamar kirostál az idő, és később legfeljebb egy-egy mértékegység emlékeztet rájuk. De vajon ki dönti el, hogy kiből lesz nagy tudós, és min múlik, hogy kire emlékszünk jobban?

Kopernikusz, Kepler, Galilei, Newton neveit jobban ismerjük, mint Huygens, Leeuwenhoek, Laplace-ét. Úgy lehet, hogy a tudományos eredményeknek is van popularizálódási folyamata, amikor átalakulnak olyan formába, amit nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok is megértenek. Ez a folyamat néha egy-két évtized, néha egy-két évszázad. Mondják, Newton nézetei a gravitációról azért terjedtek el olyan gyorsan, mert a 17. század végén nagyon népszerű volt az a demokratikusnak tudható modell, hogy nemcsak a nagy tömeggel bíró testek vonzzák a kisebbeket, hanem – még ha ará­nyosan kisebb mértékben – azok is a nagyobbakat. A gravitáció azért érdekes példa, mert mindennapi életünk során ennek hatását nem tapasztaljuk. A Föld annyival nagyobb a többi más itt megismerhető tömegnél, hogy mindent rögtön magához vonz: amit elengedünk, az leesik a földre. A törvény másik részét, hogy a kezemből elengedett alma, még ha parányi mértékben is, de vonzza a Földet, sosem fogjuk megtapasztalni. Ezt csak elhinni lehet, megtapasztalni nem. Hasonlóak például a fény természetére, sebességére vonatkozó tézisek. Egyedül a villámlás az, ahol valamiféle tapasztalatunk lehet arról, hogy a robaj később érkezik, tehát a fény és a hangjelenség időben eltérő módon utazik a levegőben. Igaz, közvetlen élettapasztalatot arról sem tudunk szerezni, hogy a két eseménynek azonos a forrása, ha túl közel merészkedünk a villámláshoz, akkor nem biztos, hogy túléljük az eseményt.

A gravitációnak vagy a fény sebességének elfogadása, mint láttuk, erősen múlik saját hitünkön, hogy elfogadjuk-e a törvény igazságértékét. Mi a helyzet vajon az álmainkban megtapasztalható tényekkel, összefüggésekkel? Ezeknek az elfogadása is alapvetően hit kérdése, akár a freudi, akár más modellek alapján magyarázzuk, értelmezzük azokat. Mi hát a különbség a gravitációra vonatkozó, saját életünkben meg nem tapasztalható és az álmainkban megjelenő, közvetlenül szintén meg nem tapasztalható igazságérték között? A gravitációval kapcsolatosan azt mondják a tudósok, hogy azért érdemes elfogadni, mert azon jelenségekre, amit tapasztalunk, jelenleg ez a leginkább elfogadható, „használható” magyarázat. A gravitáció törvényével sok mindent meg tudunk magyarázni, amit a kozmosz megfigyelése során tapasztalunk. De vajon nem ez a helyzet az álmainkkal is? Adható egy olyan magyarázattípus – nem feltétlenül a freudi –, amely jól használható az álomban tapasztalható események megmagyarázására.

Szokatlan számunkra, hogy a nem közvetlenül megtapasztalható valóságra több, különféle magyarázat létezhet, amelyek közül nem biztos, hogy egyik vagy másik dominánsabb, jelentősebb helyzetben van a többihez képest. Az kétségtelen, hogy a felvilágosodásnak nevezett fordulat a tudományos megközelítést, a racionális vizsgálatot és magyarázatot helyezte előtérbe. Azt, hogy a 18. század óta a világ hová jutott, látjuk. Azt is, hogy mi lett az eredménye annak, hogy egy világmagyarázat nem tud elfogadni semmilyen más, alternatív le­hetőséget, és kizárólagosságra törekszik. A Wa­chows­ki testvérek hollywoodi blöffjében, a nagy karriert befutott Mátrixban volt egy hasonló szituációra vonatkozó vicces jelenet. Morpheus vallatása során merül fel, hogy mi az a létező – avagy élő – lény, amely folyamatosan önmaga reprodukálására törekszik, kizárva minden más lehetőséget, és tekintet nélkül bármilyen más környezeti paraméterre. A válasz a filmben: a vírus. Az elszabadult génmutáció, amely semmi másra nem alkalmas, és semmilyen más szándéka nincsen, mint önmaga reprodukálása érdekében kiiktatni bármiféle más lehetőséget.

Érdemes ezeken is elgondolkodni, amikor nem megtapasztalható elméletek hatásairól morfondírozunk.