×

Herr Basilio

Albert Pál

2015 // 04
Az Angliában élő magyar költőt, lengyeles műfordítót és irodalomtörténészt, Gömöri Györgyöt még 1956 előttről, Budapestről ismerem, s az azóta eltelt több mint fél évszázadban a ritkás találkozások, levélváltások, telefonbeszélgetések során soha semmiféle konfliktus nem támadt köztünk; ízlésbeli eltérés is ritkán – én például Weöres és Juhász Ferenc nyomdokában kortársi költőóriásunknak tartom Tandori Dezsőt, s illő helyen hajlandó vagyok írásban is megemlíteni a Magyar Műhely nevét, míg ő Makkai Ádámot jeles poétának s a teozófiát bölcseletnek.

Ezt előlegezve meglepő, sőt döbbenetes, hogy egy közös hollandiai ismerősünk, Kibédi Varga Áronnak (Sándornak) Szép napok című naplószösszenetes könyvében (Kortárs Kiadó, 2011) a 359. oldalon, egy Mikes Kelemen Kör hangulatát idéző bekezdésben ez olvasható: „Sipos Gyula megpofozza Gömöri Györgyöt, mert látja, hogy az a feleségével csókolózik.” Nos, fölindultan közölném a magyari kis-nagyvilággal, hogy Gömöri Györgyöt soha nem pofoztam föl (miként egész pipogya, „tornafölmentett” életemben mást sem); hogy hitvesem Gömöri Györgyöt jó esetben is csak hírből, névről ismeri, és személyesen soha nem találkoztak; hogy asszonyom a Mikes Kelemen Kör rendezvényeire soha nem tette be lábát; s hogy, mosolyogni legyen akár: „hübrisz”, vakság, elbizakodottság, hinném, hogy az inkriminált helyzetbe még távollétemben, mással sem keveredett bele.


Feleségem sérelme és fölháborodása még nagyobb, mert ő viszont Kibédi Vargát jól, sőt kedvező arculatával ismeri: a franciás batáv férfiú többször vacsorázott nálunk, egyszer mi is jártunk náluk Amszterdamban, négyesben, franciául jót beszélgetve a hellyel-közzel közös szakmáról; s K. Varga emberöltőn át küldözgette francia dolgozatainak különlenyomatát meg például kiváló francia nyelvű irodalomelméleti kézikönyvét, melyet élettársam rendre ajánlott ennen tanítványainak!


Mi ménkű csapott akkor a Herr Professorba, jeles, többrendbéli Akadémikusba, új Basilióként rágyújtson a rágalom-áriára? Vértolulás, Bo-szindró­ma, aggkori érelmeszesedés? Avagy valamelyik csibész barátja bujtatta föl a tollhibádzó merényletre? Avagy nem is vélem (sőt: vélünk) van baja, hanem Gömöri Gyurkával? Féltékenységgel, hogy G. Gy.-nek nagyobb a költői rangja, és a szabadság és szerelem jegyében fogant poézise olvasottabb, mint az ő „ad­verbális lírája” – ahogy egy kínjában csípős fordulattal kényszerült az övét jellemezni angol kézikönyvében Tudós Czigány Lóránt? Az „absztrakt magyarnak” becézett lebegő létű irigykedett a magyar történelemben hivatottabb és érdemesebb szerepet vállaló londoni társára?


Kibédi uramnak anekdotikusan élveteg fullánkos mondata szemenszedett hazugság, setét rágalom; de amikor hitvesem becsületét is védendőn számon kértem rajta, írásban és telefonon, azt hitte, gratulálni akarok néki, s valami olyasmit hebegett, örül, hogy megint támadt egy olvasója! A magára oly kevélyen adó „úriembernek”, ki legalább a hölgyekkel megadhatná a módját, még egy hebegő, közvetítendő bocsánatkérésre sem tellett; kiigazításra pedig hónapok óta nem mutat készséget. Ezért szólítanám (szólítanánk) fel itt, nyomtatásban otromba gyarlóságának orvoslására.


Pierette Sipos nevében is:


Sipos Gyula



P. S. Amilyen idők járnak, mindenből, tévedésből, rágalomból is a megperdült jelenben „áltörténelmi” dokumentum gyártódhat. Például: a rólam produkált III/III-as dosszié ávós polgártársak kis gyöngyszeme. Szerintük, a „cégük” szerint 1957-ben Gö­mö­ri Gyurkával együtt Strasbourgban amerikai kém­iskolába jártunk, majd a CIA költségén luxuskörülmények között jártuk be Európát és Ázsiát. Nos, ’57-ben én mindössze egy hónapot töltöttem a Rajna-parti város diákokat begyűjtő menekülttáborában, Gömöri pedig akkortájt biztonsággal nem volt ott; kémiskola sem akkor, s vélvén: később sem. Lehet fordulni a Sató (a Chateau) szakértőjéhez és irodalmi kiaknázójához, honosult Ferdinandy Györgyhöz. De lám, mi lesz, ha tíz-húsz év múltával jő megint egy hálózatos és szövevényes civil-flepnis történész, hogy valamikor, a berlini, Le Carré-s kémcserélő hídon, a Glienicker Brückén két magyar származású CIA-ügynök, G. GY. és S. GY. Kalasnyikov-párbajban egymást lekaszabolta…



A szerző és a kiadó minden érintettől szíves elnézést kér!

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben