×

Európé teste

(allegória)

Markó Béla

2015 // 04

Tiziano: Európé elrablása,
1560–1562 körül, olaj, vászon, 178 × 205 cm,
Isabella Stewart Gardner Múzeum, Boston;
Rubens: Európé elrablása
(Tiziano nyomán), 1628–1629 körül, olaj, vászon,
182,5 × 201,5 cm, Museo del Prado, Madrid*



Hivalkodó combjait szétnyitotta,
fátyolruháját lába közé gyűrte,
s hogy bíbor kendőjét el ne veszítse,
felnyújtott karral maga után húzza
a sós levegőn, miközben kilátszik
a semmiképpen sem kislányos, inkább
érett asszonyra valló, és bizonnyal
erős, dús illattal csábító hónalj,
hogy Zeusz is most már magán kívül van,
nem átvitt értelemben, mert bikává,
vagyis valami mássá kellett ahhoz
lenni, hiába isten, hogy szerelmet
adhasson, és kaphasson is, kitágult
orrlyukkal szimatolja Európét,
s az izgalom úgy perzsel végig mindent
a széles szügy s a karcsú, izmos tompor
között, akár a villám, de ez mégsem
olyan, mint fent, mert őt is megragadja
egy idegen erő, mit nem tapasztal
az Olümpuszon, hiszen csak az ember
vagy állat képes erre, így rohannak
Kréta felé, így teljesül be végül
a vágy, de szó sincs róla, állítom, hogy
ártatlan szűzzel bánik el a végzet,
Tiziano, majd később Rubens tudták,
hogy egy, már kislábujjáig sok mindent
megért, de ettől egyre izgatóbbnak
mutatkozó, egyre többet ígérő,
cseppet sem tündéri, már-már drabális
teremtés miképp ejti mégis foglyul,
s szül több királyi gyermeket Zeusznak,
bár régen volt ez, ráncosabb azóta,
ahogy pihen, a kontinenesen végig-
heverve, csábító még most is forró
csípője itt a közelünkben, moccan
időnként, és erős szelet bocsát ránk,
nem illetlenség ez, megmagyarázom,
természetes, hogy napnyugat felé néz,
fürtös fejével Portugáliában,
tán Lisszabonnál, hol Vasco da Gama
a vízre szállt, a kéklő óceánban
megnedvesíti néha-néha arcát,
ki tudja, mire gondol Európé,
Spanyolhonra támasztja gödrös állát,
s mint egy nyakék, a Pireneusoknak
minden sziklája úgy ragyog fel körben,
a piercing rajta Amszterdam és Párizs,
hanyatt fordulva méláz egy száguldó
felhőn, bal keze ujjait sok angol,
ír, walesi, skót egyenként cirógatja,
míg a lázas hüvelykujj már Izlandnál
csobban a hullámokba, édes válla
a franciáknál nyugszik, Németország
felé mutat az egyik emlő, és a
másik a svájci Alpokban fehérlik,
a köldökén csillog Bécs, Salzburg, München,
s folytathatnám, jobb karja Olaszország,
hogyha álmot lát néha, visszagondol
még az aranyszőrű bikára, felnyög,
leomlanak a városok, mint Bábel,
de nálunk van rengő fara, alatta
recseg-ropog a Balkán, s hol gyönyörben,
hol kínban fetreng, nincsen már testének
errefelé illata, csak szédítő
szaga, és itt a Kárpátok ölében,
igen, lehet, hogy éppen itt a nyílás,
amelyben annyi isten járt már eddig,
de koldusok vagy rablók is gyakorta,
s megtisztul mégis, vért lök ki magából,
a Pontus Euxinusban szemérem-
dombját lemossa, és mint virradatkor
a láthatár, úgy rózsállik hatalmas
hasadéka, távol fehérlik érdes
talpa, bokája, lábikrája, fűszer
van minden pórusában, Görögország
selymes homokja, kecskemekegése,
kabócák az Akropolisz tövében,
Isztambul valamelyik kupolája
a térde, míg lecsúszott szoknyájával
az Urál hegységet takarja, élünk
s beléd halunk, ha majd fullasztó bűzöd
eláraszt minket, nem is látjuk orcád,
mégis kívánunk folyton, mert betelni
ágyékoddal sem lehet, Európé!

* IV. Fülöp spanyol király megrendelésére készítette el Rubens a közel hetven esztendővel azelőtti Tiziano-festmény pontos másolatát, még a méret is kísértetiesen hasonlít, alig néhány centiméter a különbség. Úgy tűnik, akkoriban egyáltalán nem volt szokatlan vagy megalázó az ilyen feladat egy elsőrangú, európai hírű művésznek. Érdekes, hogy mennyire „rubensi” mégis ez az Európé-nőalak, és mennyire nem „tizianói”. Néhány évvel később, 1636-ban Rubens egyébként újra megfestette Európé elrablását egy kisméretű fatáblán, amely szintén a del Prado Múzeumban látható. Európé ezen az újabb festményen „meztelenebb”, mint a másikon, egyik melle fedetlen, mégsem annyira erotikus a kép üzenete. Persze maga a mítosz is máig kétértelmű, sőt többértelmű, nem beszélve a különféle ábrázolásokról. Nádas Péter mondja 2003-ban egy írásról, irodalomról szóló előadásában (Az írásbeliség testmelegében), hogy Európát (Európét): „Rubens vadul hájas nőszemélyként festi meg…” Hát igen, ez is Európa, ahol: De gustibus non est disputandum…

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben