×

Tartózkodó köszönet; Purosz Leonidasz

Purosz Leonidasz

2015 // 02

Tartózkodó köszönet


Igazából nem volt szükségem semmire.
Biztonságra a legkevésbé. Te meg, ahogy jöttél,
hoztad magaddal, mint egy szívvel-lélekkel készített,
de alapvetően haszontalan karácsonyi ajándékot.
Érzem, ahogy vizsgálsz: hogyan fogadom.

És mert ezt várod tőlem, tartózkodó köszönetet mondok:
köszönöm, hogy finom, halk ünneppé teszed minden
napomat. Folytathatnám, de legyen ennyi elég. Ha örök
karácsonyunk estéin elalszol, hálával takarlak be.

Aztán hallgatom, ahogy szuszogsz, nem rossz ez így.
Kicsit idegesít az égők villódzása a fán, de mindegy,
legfeljebb elfordulok. Úgysem tudok aludni: mocorgok,
megfogom a combod. Holnap biztosan ünnepi ebéddel
keltesz – gondolom.

Visszaélés


Végül –
mert okos vagyok és számító,
és sejtem, hogy egy számodra
érthetetlen szakítást is megbocsátasz –
visszamegyek hozzád.
Egyszóval visszaélek.

És persze, hogy belemegyek
a kompromisszumokba, amik
viszont számomra érthetetlenek,
persze, hogy részemmé fogadlak;
holott mindig valami megfoghatatlan
szabadságra és különállásra, na meg
spontán lehetőségekre vágytam; és ez
így tudom, hogy megint nem lehetőség,
hanem kötelesség; megszegése: árulás.
És mert okos vagyok és számító,
sejtem, hogy egyszer áruló is leszek –
a szervezetem bizony ellenem dolgozik,

de nem számít, visszamegyek hozzád,
és annyit ígérhetek, hogy én pedig
majd a szervezetem ellen dolgozok.
Türelmes leszek – mondom, miközben
fordulok feléd; és a türelmet biztos
kézzel a tarkómra szegezem.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben