Dal, macskával
Nagy Gábor
2015 // 02
A szemközti ház ablakában
éjjelente egy macska ül.
Szemében zöld hidegség, csak
ül fenségesen, egyedül.
Nézi a füstöt, amint kifújom.
Nézi a lankadó parazsat,
egy emelettel magasabbról
néz közönnyel, palimadarat,
kit megigéz a rezdületlen
pupilla mögötti fölény.
Ez a macska tudja, hogy az állat
emberfölötti lény.
Nem szenved kétségtől, sem tériszonytól,
párkányon elnyújtózva ül.
Tesz a lét peremére, ő csak
ül fenségesen, egyedül.
