×

Mintha tükörben; Levél a kertből

Hétvári Andrea

2015 // 01

Mintha tükörben


Hömpölyögve fordul a múltba lassan,
és elúszik esti vizekre hullva
minden újszülöttkori éles emlék
− régi placenta −

nem halászhat folyton a fényes elme,
megcsikordul rajta a szürke páncél,
bár a nap süt, nem viszi harcsa húsa
már a horogra

azt az ízét, mely zamatát megadta
hagymahéjas, fellobogó időnek,
fűszereznéd, mégsem a sültet érzed −
hajdani bogrács

változunk, mert romlik a víz a húsban,
nem cseréli újra a régi szódás
minden egyes sejtedet őrzi mélyen
nyári szerelmed −

vár-e Fanni mindig az esti kertben,
vagy virágok kék sziluettje már csak,
sarki fény lesz, hogyha a hold világít,
s vadmajoranna

szőkesége merre, ha lassuló nyár
őszi maszkot aggat a szürke fákra,
barna, bronz vagy mélymahagóni arca
plasztika nélkül

nem maradhat ránctalan út előtted,
retro ízét kell az időnek élned,
tempora mutantur et nos mutamur in illis
− mintha tükörben.

Levél a kertből


Hogy értve van-e minden mozdulat,
tulajdonképpen ez most nem is számít,
üres papírként fénylik a tudat,
egy sugárnyaláb éppen rávilágít,

kényelmetlen helyzetében nem lát,
és nem is érti, hogy került oda,
melyik lehet az itt, a fel és az át,
a pszichéje most fénylő laboda –

ízetlen fű és kerti maglapél
honnan tudná, hogy magnak lenni jó,
széjjelhintik, hogy teremjen igét,
és begubózva mint egy embrió
írja levélre, míg az ősz telik:
lenyúlok még magamban istenig.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben